2017. november 23., csütörtök

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 12. nap - november 24 - PÉNTEK

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

12. nap

Hogyan találd meg Krisztust (1)

Az alábbi két fejezetet („Hogyan találd meg Krisztust 1-2) Morris Venden How to Make Christianity Real című könyvének 3. fejezetéből vettük át és adaptáltuk. Folytassuk utazásunkat alázattal és engedelmes lelkülettel. 
Gondoltad-e valaha, mi történne, ha Isten eltűnne? Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy elveszett, sőt egyesek azt hitték, hogy meghalt. De ha Ő nem tűnt el, akkor miért olyan nehéz rátalálni? 
Néhány évvel ezelőtt olvastam egy fiatal diáklány levelét. Sosem fogom elfelejteni segélykiáltását: 
„Közülünk sokan, fiatalok és a gyülekezet hűséges tagjai, szomorú helyzetben vagyunk. Hatalmas  és  mélységes  szükségletünk  van,  amely  nem  nyer  kielégítést.  Éhen  halunk,  mert nem vagyunk táplálva. 
Kérlek, vegyétek komolyan szavaimat, mert tudom, mit beszélek. Naponta hagyják el fiatalok a gyülekezetet, megkeserednek, kiábrándulnak, reményüket vesztik, miközben másokat egyáltalán nem érdekel a vallás, mert nem találnak benne semmit, ami segítségükre lehet. 
Nincs többé szükségünk olyan prédikációkra, amelyek arról szólnak, hogy miként kell bizonyságot tennünk másoknak. Sokszor mondják nekünk, hogy hirdetnünk kell az evangéliumot, ám erre a kihívásra feleletképpen felfedezzük, hogy nincs is mondanivalónk. Hogyan tudnánk meggyőzni másokat, hogy várják Krisztust, ha a legtöbben közülünk föl sem ismernék, ha ma eljönne? Szükségünk van valakire, aki beszéljen nekünk Istenről. A hitalapelvekről és az egyházi gyakorlatokról mindent tökéletesen tudunk. 
Számos dolgot ismerünk, de nem ismerjük Krisztust. Sosem mutatták be nekünk, s ha Isten nem tesz csodát és nem nyilatkoztatja ki Őt, sosem fogjuk megismerni. 
Kérlek, tanítsatok meg arra, hogyan ismerjük meg Istent és az Ő jellemét. Lelki értelemben még csecsemők vagyunk! Jézusra van szükségünk! Vágyunk arra, hogy megismerjük Őt. Mutassátok  meg  nekünk  személyes  tapasztalatotok  által,  hogyan  kommunikálhatunk  Vele. Legnagyobb szükségünk Isten megismerése. Meg tudnátok mutatni, hogyan találjuk meg Őt?” 
Ez a kérdés azonban nem csak a 20 év körüli fiatalokra vonatkozik. Olyanok is, akik már 20 éve a gyülekezet tagjai, beismerték, hogy sikertelenül próbálkoztak megtalálni Őt. Valaki egyszer a következőképpen fogalmazta meg elkeseredését: „Azt hiszem, hogy Isten még a lakcímemet sem tudja.”  Érdemes  megfigyelnünk,  hogy  némely  bibliai  személyiség  hasonló  nehézségbe ütközött, amikor meg akarta találni Istent. Egy éhes lélek segélykiáltását olvashatjuk Jób 23:3 versében: „Ó, ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig…” Ámos 8:12 pedig olyan embereket említ, akik elcsigázottan járnak ide-oda, napkelettől napnyugatig az Urat keresve, és akik nem is fogják megtalálni Őt. 
Hát nem elcsüggesztő? Tudni akarjuk, hogy Isten egyáltalán megtalálható-e. És hogy kezdeményezheti-e az ember Isten keresését?

Isten keres bennünket… 
A Biblia szerint egyesek sikerrel járnak ebben a keresésben. Ők vannak kevesen. A Mt 7:14 verse két útról tesz említést, amely végső sorsunk felé vezet. Miközben a legtöbben közülünk a halál felé vezető széles úton folytatják a menetelést, másoknak sikerül megtalálniuk  a  keskeny  utat,  amely  az  örök  életre  visz.  Jézus  mondta,  hogy  ha  keressük  Őt, nyugalmat találunk a lelkünknek (Mt 7:7; 11:29), és Isten megígérte, hogy ha teljes szívvel keressük Őt, akkor meg fogjuk találni (Jer 29:13), mivel Ő nincs távol tőlünk (Csel 17:17). 
Ennek következtében van segítségünk, amikor Istent keressük. Nem kell a lelkésztől várnunk, hogy győzzön meg arról, hogy Istenre van szükségünk, az igazság azonban az, hogy Ő mindig ott van, ahol mi vagyunk, próbál magához vonzani még mielőtt időt és energiát fordítanánk az Ő keresésére. 
Emlékszem Jézus példázataira az elveszett juhról, az elveszett drakhmáról és a tékozló fiúról (Lk 15). A vámszedők és a többi „bűnösök” Jézus körül tolongva szívták magukba a szavakat. A félrehúzódó farizeusok és az írástudók, akik saját szemükben erényes emberek voltak, zúgolódni kezdtek: „Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik” (Lk 15:2). 
Jézus egy nagy igazságot bemutató példázattal válaszolt: Isten keres bennünket, s az Ő keresése messze felülmúlja a mi keresési kísérleteinket. E három példázat bátorításul szolgál, mivel többnyire azt írják le, ahogyan Isten keresi az embert. És nem arról szólnak, hogy milyen emberek keresik Őt.

A veszteség… 
Az első példázatban egy száz juhval rendelkező pásztor észreveszi, hogy egyik állata elveszett. Eltűnt valahol a sivatagban, s ha magára marad, akár el is pusztulhat. S bár tudatában volt saját állapotának, nem találta meg a haza vezető utat. A pásztor azonnal elindult a sivatagba megkeresni a juhát, s nem nyugodott, míg meg nem találta. Nagy örömmel hozta haza, majd összegyűjtötte a barátait és a szomszédait: „Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala” (Lk 15:6). 
Jézus  rámutatott,  hogy  az  üdvösség  nem  annak  az  eredménye,  hogy  mi  keressük Istent, hanem annak, hogy miként válaszolunk, amikor Isten keres bennünket. Lehet, hogy a juhhoz hasonlóan tudjuk, hogy elvesztünk, ám nem ismerjük a visszautat. 
Isten azonban utánunk jön és megkeres. A második példázatban Jézus egy asszonyról beszélt, akinek volt tíz ezüstpénze. Egyik éjszaka észrevette, hogy az egyik pénzérme –  valószínűleg  a  házban  –  elveszett.  Mécsest  gyújtott  és  átkutatta  otthonát.  Hosszasan kereste, mert bár kis érme volt, számára nagy értéket jelentett. 
Megfigyelhetjük, hogy nem a sivatagban vagy a hegyekben veszett el, hanem a házban, gazdája otthonában. A pénzérme még azt sem tudta, hogy el van veszve. Tudta azonban ezt a gazdája, s addig kereste, míg meg nem találta. Aztán emlékeztetőül vendégséget szerzett. Jézus újból arra világított rá, hogy milyen nagyra értékel egyetlen lelket is a menny. 
Jézus a tékozló fiú példázatával zárta tanítását. Egy hálátlan fiúról beszélt, aki saját döntésének a következményeként mindenét elveszítette. Távoli országba utazott, s annyi gazdagságot  vitt  magával,  amennyit  csak  tudott.  Az  idegenben  eltűnt,  elveszett,  így próbálta  elfeledni  az  édesapját.  Bizonyos  idő  után  sikeres  lett,  barátokat  szerzett,  akik segítettek elkölteni a pénzét. De eljött az a nap is, amikor pénz nélkül maradt. Elkopott a kabátja. Még az inge is elkopott, s végül, amikor a disznókkal lakott együtt, „magába szállt”, s eszébe jutott atyja szeretete. Ennek a szeretetnek az ereje hívta haza, s akkor így szólt: „Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz…” (Lk 15:18). 
Létezik bűnbocsánat a tudatosan elkövetett bűnre? Megbocsát Isten azoknak, akik lemondanak a hitről és azt választják, hogy elvesznek? Ez a példázat arra tanít, hogy bár tudjuk a haza vezető utat, Isten minden nap az ajtóban vár, tekintete a láthatárt kémleli, hogy mikor tűnünk fel a messzeségben. S amikor megpillant, elénk szalad, fogad bennünket, és örömmel átölel. 
E  három  szemléltető  példával  Jézus  bemutatta  az  isteni  jóságot.  Az  élet  különböző helyzeteiben azonosulunk ezen tapasztalatok valamelyikével. Talán tudjuk, hogy el vagyunk veszve, ám nem ismerjük a hazafelé vezető utat, de az is megtörténhet, hogy úgy vesztünk el, hogy nem is vesszük észre. De akár meg is tervezhetjük azt, hogy elveszünk, és nem tudunk már visszatérni. Jézus arról biztosít, hogy Isten mindhárom embercsoportot keresi. Értékesek ezek az emberek a menny számára, és Ő mindenkor örül minden megmentett léleknek. 
Ez Isten óhaja. Ez az Ő megváltási terve. Ő nem egy távolságtartó személy, aki bújócskát játszik velünk, amikor a sorsunk forog a kockán. Nem kerül bennünket. Ellenkezőleg, olyan Istennek szolgálunk, aki sosem hagy tévelyegni, akár tudjuk, hogy eltévedtünk, akár nem, akár tudjuk a hazafelé vezető utat, akár nem. 
Függetlenül  attól,  hogy  milyen  helyzetben  vagyunk,  Isten  kezdeményez,  mellettünk marad, magához vonz, s várja, hogy megérezzük közelségét. Keressük Őt továbbra is, mivel Ő keresett előbb bennünket. Szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett, elhagyta a dicsőséget és egy bűnnel és nehézségekkel terhelt világba jött. Mindig Ő keres bennünket. 
„Rendben van” – mondhatja valaki –, „ám ha Krisztus keres bennünket, miért olyan nehéz megtalálni Őt?” 
Ez volt a nagy kérdés már kezdetben is, amikor a bűn behatolt a világba. Azért nem találjuk meg Őt, mert energiáinkat leginkább arra fordítjuk, hogy meneküljünk Tőle, s néha épp akkor menekülünk, amikor megtaláltuk Őt. 
Ádám a fák és a bokrok közé bújt el Édenben, mert tudta, hogy Isten nemsokára eljön, hogy találkozzon vele úgy, ahogy minden nap tette. S miután föllázadt a mennyei akarat ellen, már félt találkozni az Úrral. Végül talált egy sűrű bokrot, ahol elrejtőzhetett. Isten azonban hamar a keresésére indult. 
Jákób a pusztába menekült a családjától. A testvére halálra kereste őt, s úgy gondolta, hogy hamarosan vége az életének. Kimerülten rogyott össze egy poros útszélen, párna- ként egy követ tett a feje alá, s próbált elaludni. S ekkor egy titokzatos, égig érő létrát látott álmában. Isten követte őt az úton, s Jákóbot meghatotta, amikor rádöbbent, hogy tévedései ellenére az Úr még mindig szereti. 
Jónás Isten elől menekült. Nem akarta elvinni Ninivébe az üzenetet, s „megszökött”. A  nyílt  tengeren,  a  hajóban  azt  gondolta,  hogy  végre  sikerült  elszöknie,  Isten  azonban még a hal gyomrába is vele tartott. 
A  tárzusi  Saul  Jeruzsálem  összes  keresztényét  megpróbálta  megölni.  Majd  Damaszkuszba utazott, hogy ott is keresztényeket üldözzön. Isten követte őt, s kész volt megbocsátani a múltját, sőt kész volt segíteni neki új életet kezdeni. A damaszkuszi úton végig kísérte őt, s eszébe juttatta azt az imát, amit István mondott halála előtt: „Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt!” (Csel 7:60).

A menekülés útjai 
Nem  könnyű  megszabadulni  Istentől,  mégis  gyakran minden  tőlünk telhetőt meg- teszünk, különböző stratégiákhoz folyamodunk, hogy a nyomunkat veszítse. A valóság azonban  az,  hogy  egyetlen  dolog  elől  menekülünk:  az  engedelmesség  elől!  Próbálunk megszökni az igazsággal való szembesülés pillanata elől, s megértjük, hogy képtelenek vagyunk igazgatni az életet és az örök dolgokat. Énünk és büszkeségünk nehezítik meg- mentésünket. A szív saját erejéből, saját képességei és forrásai alapján akarja megvalósítani az üdvösség vallását. Arra akarunk támaszkodni, amit magunk erejéből elértünk, és különböző megoldásokat találunk ki, csakhogy ne kelljen engedelmeskednünk. 
Gyakran  próbáljuk  az  időt  jogosnak  tűnő  dolgokkal  tölteni,  mint  például  tanulás vagy munka, hogy ne kelljen komolyan gondolnunk olyan tényezőkre, mint az örökkévalóság és kapcsolatunk Istennel. A diákok gyakran panaszkodnak, hogy túl sok a tanulni- valójuk, s erre túl kevés idő áll rendelkezésükre. Ám ha visszagondolok egyetemi éveimre, elismerem, hogy azok voltak ám a gondtalan éveim, hiszen most egyre több felelősség és feladat hárul rám minden nap, s úgy tűnik, mintha egyre gyorsabban telne az idő. Valaki adott nekem egy könyvet, amelynek meglepő címe volt: „Hogyan élj 24 órát naponta”. Azt tervezem, egyszer majd elolvasom. Még nem lapoztam bele, mert nem volt elég időm! 
Ha  földi  tevékenységekbe  menekülünk,  beszippantanak  e  világ  gyönyörei.  Önmagunktól és Istentől is menekülni fogunk, mivel folyamatosan rengeteg tennivalónk lesz, állandóan  rohanunk,  folyamatosan  keressük  az  újabbnál  újabb  szenzációkat,  s  így  pró- báljuk elhessegetni a jövőtől való félelmünket. Ez a gyönyörök utáni rohanás. Valósággal kifejlesztjük magunkban a nyugtalanság szindrómáját. S ha nem találunk elegendő tevékenységet vagy kedvtelést, ami lefoglalna, felháborodunk, mert nagy kínnak tűnik, hogy marad időnk arra is, hogy Istenre meg az örökkévalóságra gondoljunk! 
Annak ellenére, hogy folyamatosan arról panaszkodunk, hogy sokat kell dolgoznunk, valamelyest elégedettek is vagyunk, mivel a munka megakadályoz abban, hogy feláldozzuk az énünket. 
A menekülés egy másik módja a hamis vallás. Hivalkodva öltjük magunkra azt a vallási magatartást és nyelvezetet, amellyel rendelkezünk. A színjátszás szakemberei leszünk, azt  színleljük,  hogy  Isten  közelében  vagyunk,  miközben  ez  távolról  sem  igaz.  S  amikor nem  tudjuk  elfogadni  a  Vele  való  személyes  kapcsolatot,  módszereket  keresünk,  hogy elkerüljük Őt. Kedvünket leljük abban, hogy időnk nagy részében vitatkozzunk, szőrszál- hasogatók módjára beszéljünk vallási témákról. A feltételezéseknek általában nincs gyakorlati hasznuk, ámde éles elméről tesznek bizonyságot, s ezzel becsaphatunk másokat, mert elhiszik, hogy vallásos emberek vagyunk. 
Bár tudatosan menekülünk Isten elől, Ő mindenhová követ, a közelünkben marad, segít, amikor nem tudjuk, mitévők legyünk, s tanácsol még akkor is, ha nem kérjük. Keresi az alkalmat, hogy kifejezhesse, mennyire szeret, s gondoskodik rólunk még akkor is, ha menekülünk.
Az Isten elől való menekülésnek van még egy kifinomultabb formája is, amelynek nem mindig vagyunk a tudatában, vagy egyszerűen nem akarjuk beismerni. Miután megértjük, hogy szükségünk van Istenre, s bár elfogadjuk, hogy engedelmeskednünk kell Neki, át kell adnunk magunkat, mégis újabb menekülési utakat keresünk. Kezdeményezzük a keresést, s azt képzeljük, hogy saját erőnkből képesek vagyunk megtalálni Őt.

Magatartásbeli változások
Sokan közülünk próbáljuk megváltoztatni a magatartásunkat, mert kézzelfogható megvalósításnak tűnik. Önvizsgálatot tartunk s próbáljuk megkeresni Istent önmegvalósítás és a pszichológia segítségével, anélkül, hogy Ő lenne életünk központja, és hogy példaképünknek Krisztust tartanánk. Próbálunk lemondani bűnös szokásainkról, gonosz gondolatainkról és törvénytelenségünkről. S ha sikereket érünk el magatartásunk megváltoztatásában, ha sikerül helyes erkölcsű személyekké válnunk, akkor azt hisszük, megtaláltuk Istent.
Néha azt hisszük, hogy megtaláltunk Istent, pedig csak kellemes érzelmek vagy túlhevült érzület vett erőt rajtunk. Ilyen az érzelmek vallása, amely nem Isten Igéjén alapszik. Keresünk egy bizonyos hangulatot, légkört, s próbáljuk jó emberekkel körülvenni magunkat. Isten-keresésünk sikere az aláhulló könnyek számától vagy a hátunkon végigfutó érzelmektől, a sejtelmes zenétől és fényhatásoktól függ, amelyek segítenek abban, hogy vallásosnak érezzük magunkat. Azt hisszük, hogy ha sikerült kialakítanunk a megfelelő hangulatot, lelki infúziót kapunk, ami majd érezteti hatását a legközelebbi érzelmi ébredésig.  
Ez történik minden menekülési módszerrel az igazság pillanatától addig a pillanatig, míg végre meg nem értjük: arra van szükségünk, hogy átadjuk magunkat Istennek. Menekülni próbálunk az imára való felszólításra válaszolva, a gyülekezetbe járva vagy a lelkésszel beszélgetve. Kibúvót keresünk azt állítva, hogy sosem lennénk képesek bizonyos tetteket elkövetni. Ígéreteket és erőfeszítéseket teszünk, ám telnek a napok, s az irodánk, a szobánk nem viseli a térdeink helyét, s a Jézus életét és jellemét bemutató Bibliánk fedőlapját lassan belepi a por.

Kiegészítés
Anyagias és elvilágiasodott világunkban az a titka a Biblia szerinti eljárásnak, hogy naponta Istennel kell járnod!

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:
__________________________________________________________ ______ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:
________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:
1.  _____________________________
2. _____________________________
3.  _____________________________
4.  _____________________________
5.  _____________________________
6.  _____________________________
7.  _____________________________
8. _____________________________
9. _____________________________
10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése