10 napos imaközösség - 2. nap CSÜTÖRTÖK - január 10

10 nap imádságban 2019

http://40reggeljezussal.blogspot.com/

Egy mélyebb tapasztalat

2. nap – Mindenestől az Övé

„Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3:3)

Én jó gyerek voltam. Nem lázadtam az édesanyám ellen, figyeltem az iskolai órákon és tisztelettudó voltam tanáraim irányában. Nem vettem részt vad bulikban, nem ittam alkoholt, és drogokkal sem próbálkoztam, mint a középiskolai osztálytársaim.

Miután keresztény lettem, azzal büszkélkedtem, hogy jó ember vagyok. Egészségesen étkeztem, a rockzenét felcseréltem a keresztény zenével, illendően öltözködtem, tanítottam a szombatiskolai osztályban, evangelizációs sorozatokat és utakat szerveztem, személyesen is sokaknak bizonyságot tettem. Átadtam Jézusnak a szívemet, megkeresztelkedtem, őszintén hittem az Ő Igéjében, és vágyva vártam, hogy vele lehessek az országában. Egész világom a gyülekezet körül forgott, az ottani tevékenységek érdekeltek, és az, hogy mindig jót cselekedjek. Külsőleg, a látszat szerint tehát igaz életet éltem. Hamarosan megtanultam azonban, mennyire sekélyes a keresztényi életem, és milyen nagy szükségem van Jézusra!

Egyik este saját gyülekezetemben vettem részt egy szemináriumon, ami a keresztényi életről szólt. A szónok azt mondta, ha valaki nem születik újjá, akkor nincs megmentő kapcsolatban Krisztussal. A következőt idézte Ellen White-tól: „A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet.” (Jézus élete. Budapest, 2010, Advent Kiadó,134. o.). A rideg valóság megdöbbentett: vannak a keresztény életnek olyan vetületei, amikről én eddig nem is tudtam! Igaz, az életem különbözött attól, ahogyan Krisztus elfogadása előtt éltem, de csak módosult, továbbfejlődött. Keresztény voltam, de az énem még élt. Még mindig indulatos voltam, és könnyen megsértődtem. Büszke voltam, és elvártam, hogy a dolgok az én akaratom szerint alakuljanak. Nem adtam át magam Krisztusnak. Úgy gondoltam, az üdvösségem a jó cselekedeteim miatt biztos, de hiányzott belőlem az üdvösség öröme! Megvallottam Jézust, de nem élt bennem az ő szeretete, nem rendeltem alá magam neki. Arra volt szükségem, hogy Krisztus kiformálódjon bennem.

Hogyan megy végbe ez az önátadás? Először is, nagyon fontos, hogy ráébredjünk: szükségünk van egy Megváltóra, és döntenünk kell mellette.

„Nevelésnek és képzésnek, az akaratfejlesztésnek és igyekezetnek megvan a maga kellő hatásköre, de e tekintetben teljesen tehetetlen. Külsőleg kifogástalan magaviseletet előidézhetnek ugyan, de a szívet átalakítani és a cselekvés titkos rugóit megtisztítani nem tudják. … Az embernek új szívet, új vágyakat, új indokokat és terveket kell nyernie, hogy új életet folytathasson, különben »nem láthatja az Isten országát«” (Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó, 14. o.) . Én nem tudtam megváltoztatni a saját szívemet, de dönthettem úgy, hogy átadom Jézusnak az akaratomat. Válaszoltam a bűnbánat ajándékára, és megvallottam az önigazultság, a beképzeltség, az önző vágyak és az önsajnálat bűnét, aztán odaadtam Jézusnak az akaratomat, hogy Ő uralja azt.

Másodszor: tölts elég időt azzal, hogy megismerd Őt, aki az örök élet. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3). Amikor időt töltöttem a Szentírás tanulmányozásával és az imával, s végül bensőséges kapcsolatot alakítottam ki Megváltómmal, az életem kezdett új értelmet nyerni. Jézus elindította bennem a folyamatot, hogy valami szépet hozzon ki az életemből. Az értelmem megújult, új gondolkodásmód, új érzelmek kezdtek kialakulni bennem. Mélyült a vágyam, hogy Istent szolgáljam.

Talán mondhatod: „Én ebbe az egyházba születtem. Keresztény voltam egész életemben. Sosem kóboroltam kint, a világban.” „A Mesterért dolgozom, amióta csak az eszemet tudom.” Talán ez mind igaz, és dicsőség az Úrnak érte! Ugyanakkor az is lehetséges, hogy ez mind igaz, de nincs a szívedben a Fiú.

Talán téged is arról győzött meg a Szentlélek, hogy a keresztény életed felületes. Mit tehetsz? Elmondhatod ezt az imát: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139:23-24) Add át neki szívedet és életedet, és Ő egyenként rávilágít majd életednek azokra a területeire, ahol változtatni kell. Ha együttműködsz vele, az életed többé nem lesz ugyanolyan!

A közös ima javasolt formája

Dicsőítés

·          Urunk dicsőítünk téged, hogy megtisztítottál minden bűntől és igazságtalanságtól!

·          Dicsőítsük azért, hogy képes vagy megőrizni a bukástól, és nagy örömmel bemutatsz majd az Atyának (Jd 24).

·          Dicsőítünk azért, hogy meggyőzöl minket a bűnről, és kiterjeszted ránk kegyelmedet.

.

Bűnvallás és a bűn feletti győzelem kérése

·          Urunk, kérünk, mutass rá az életünk azon területeire, ahol az énünk még él!

·          Kérünk, bocsáss meg azokért az alkalmakért, amikor  önigazultak, beképzeltek voltuk, vagy az önsajnálatot gyakoroltuk.

·          Kérünk, világíts rá életünk azon területeire, amelyeknek át kell alakulniuk! (Itt egy pár perc csendre van szükség.)

Könyörgés és közbenjárás

·          Atyánk, kérünk, mutasd meg nekünk akaratodat, hogy hozzád méltón járhassunk!

·          Imádkozunk azokért, akik lelki vagy értelmi szinten vannak börtönben – szabadítsd meg őket a bűntudattól!

·          Kérünk, tölts be az igazság gyümölcseivel bennünket!

·          Urunk, hívd el adventisták egész seregét, akik neked fognak szolgálni, mert szeretik embertársaikat, és bizonyságot tesznek más kulturális és vallási háttérrel rendelkező embereknek.

·          Kérünk, hívj el modern valdens gondolkodású fiatalokat, akik készek nehéz helyeken is szolgálni téged.

·          Imádkozunk a volt Szovjetunió 28 legkevésbé elért városában élő, 62 millió emberért (Euro-Ázsiai Divízió).

·          Imádkozunk, hogy Isten küldjön bátor misszionáriusokat, akik készek dolgozni a Közel-Kelet 20 országának 746 népcsoportja között.

·          Imádkozunk az 1000 misszionárius mozgalomért az Észak-Ázsiai-Csendes-Óceáni Divízióban és a Dél-Ázsiai-Csendes-Óceáni Divízióban. Miközben ezek a fiatalok Taiwanon, Kínában, Oroszországban és Burmában szolgálnak, kereszteld meg őket a te Szentlelkeddel, és képesítsd őket munkádra!

·          Imádkozunk azért a hét (vagy annál több) emberért, akik az imalistáinkon szerepelnek. Adjad, hogy megnyissák a szívüket, hogy őket is szentté tudjad tenni.

·          Imádkozunk a jelenlevők személyes szükségleteiért is.  

Hálaadás                                                                                 

·          Urunk, köszönjük azokat az embereket, akik elvezettek a melletted való döntésre!

·          Köszönjük, hogy nem hagysz magunkra bennünket múltbeli kudarcaink és hibáink ellenére sem.

·          Köszönjük a bűnbánat ajándékát, és azt, hogy világosan látjuk, mekkora szükségünk van rád.

·          Köszönjük, hogy Te tudod kezdettől fogva a véget, s hogy imáinkra a te időzítésed és módszered szerint válaszolsz.

Javasolt énekek: Jézus, add, hogy véled járjam (HÉ 284); Itt az éltem, Jézusom (HÉ 234); Itt a szívem, égi Atyám (HÉ 218); Emeld fel szemed Jézusra   

Ígéretek, melyekre hivatkozhatunk, amikor imádkozunk:

·          „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden” (2Kor 5:17)

·       „az ÚR kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága

Minden reggel megújul, nagy a te hűséged!” (Jer Sir 3:22-23, ÚRK)

·       „De amikor a mi üdvözítő Istenünk jó volta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem a véghezvitt igaz cselekedeteink alapján újított meg, hanem könyörületből mentett meg minket az újjászületés fürdője és a Szentlélek által, akit kitöltött ránk bőséggel a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk által” (Tit 3:4-6, ÚRK).

·       „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek” (Ez 36:26, ÚRK).

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20, ÚRK).