16. nap - május 9 - KEDD

https://40reggeljezussal.blogspot.hu/

16. nap

Egy magasztosabb  tapasztalat

„Napról napra egyre többet kell megtanulnunk Krisztustól, hogy tanításaival összecsengő tapasztalatokat szerezzünk. Magasztos és szent célokat valósíthatunk meg. Isten azt akarja, hogy állandóan növekedjünk az ismeret és az erkölcs területén. Törvénye az Ő hangjának visszhangja, amely mindenkit hív: »Jöjjetek feljebb! Legyetek szentek, még szentebbek!« Keresztény jellemünk napról napra tökéletesedhet. 

Akik  a  Mester  szolgálatába  álltak,  azoknak  olyan  tapasztalatokra  van  szükségük, melyek sokkal magasabbak, mélyebbek és szélesebbek, mint ahogy azt sokan gondolnák. Isten nagy családjának tagjai közül sokan aligha tudják, mit jelent az Ő dicsőségét szemlélni, és dicsőségről dicsőségre jutni. Sokuknak már van némi fogalma Krisztus tökéletes voltáról, és szívükben túlárad az öröm. Vágynak jobban, mélyebben érzékelni a Megváltó szeretetét. Ezért lelkükben ápolják az Isten utáni vágyakozás minden szikráját! A Szentlélek  munkálkodik  azokban,  akik  ezt  akarják;  formálja  azokat,  akik  formálódni  akarnak, alakítja azokat, akik át akarnak alakulni. Gyakoroljátok a lelki gondolkodást, és ápoljátok a szent közösséget! Isten dicsőségének még csak a kora hajnali sugarait láttátok. Ha kitartóan törekedtek megismerni az Urat, meg fogtok győződni arról, hogy »az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes  délig« (Péld 4:18).”

Olvasd el Jn 15:11 versét. 

„Krisztus mindig maga előtt látta, mit fog eredményezni küldetése. Fáradozással és önfeláldozással  teli  földi  életét  megvidámította  az  a  gondolat,  hogy  mindez  a  gyötrelem  nem hiábavaló. Élete feláldozásával helyreállítja az emberiségben Isten képmását. Kiemel  bennünket  a  porból,  jellemünket újjáalakítja saját  jellemének  mintájára,  és  megszépíti  saját dicsőségével. Krisztus látta, hogy lelke miként gyötrődik majd, és elégedett volt. Megjelent szeme előtt a végtelenségbe nyúló örökkévalóság, és látta azok boldogságát, akik  az Ő megaláztatása árán bocsánatban és örök életben részesülnek. Vétkeik miatt kapott  sebeket, bűneik miatt törték Őt össze. Ő bűnhődött, hogy nekik békességük legyen, és az  Ő sebei árán gyógyulnak meg. Hallotta az üdvözültek ujjongását. Hallotta a megváltottakat Mózes és a Bárány énekét énekelni. Noha előbb vérrel kell megkeresztelkednie, noha  a  világ  bűnei  ártatlan  lelkére  súlyosodnak,  noha  kimondhatatlan  lelki  gyötrelem  árnya  borul reá, de az elé táruló örömért vállalta a keresztet, és nem gondolt annak szégyenével. 

Ebben az örömben minden követője osztozni fog. Bármilyen csodálatos és dicső is lesz az örökkévalóság, nem minden jutalom van a végső szabadulásig visszatartva. Hit által már itt osztozhatunk a Megváltó örömében. Mózeshez hasonlóan ki kell tartanunk, mint  akik látjuk a Láthatatlant. 

Az egyház most küzdő egyház. Most egy sötétségben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba merült világgal állunk szemben. De közeleg a nap, amikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog. Isten akarata lesz meg a földön, ahogy a mennyben is. Az üdvözültek a menny törvényén kívül más törvényt nem fognak ismerni. Mindnyájan boldog, eggyé vált család lesznek, magukra öltve Krisztus igazságának – a dicsőítésnek és hálaadásnak – palástját. Az egész természet a maga páratlan szépségében dicsőítéssel és imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényességében fürdik majd. A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap hétszerte fényesebb lesz, mint amilyen most. Az évek boldogságban peregnek majd. E kép felett a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömükben kiáltoznak, miközben Isten és Krisztus együtt hirdeti ki: »Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé.« 

Az eljövendő dicsőséget bemutató látomások, ezek az Isten kezével megrajzolt jelenetek legyenek drágák Isten gyermekeinek! 

Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és megtiszteltetésnek  tartották,  hogy  Érte  szenvedhetnek.  Az  angyalokkal  együtt  leteszik  koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: »Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást… A királyiszék- ben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké« (Jel 5:12-13).” 

Olvasd el Jel 7:9,17 versét. „És a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4). 

Istennel a hegyen. „Sohasem szabad szem elől veszítenünk a láthatatlan dolgokról kapott látomást. Így tudunk megfelelő értékrendet tartani az örökkévaló és az ideig való dolgok között. Ez ad erőt ahhoz, hogy másokat a magasabb rendű életre ösztönözzünk.  

»Jöjjetek  fel  énhozzám  a  hegyre«  –  szól  Isten  hozzánk.  Mózesnek,  mielőtt  Izrael megszabadításában Isten eszközévé lehetett, negyven évet kellett a puszta magányában elvonultan Istennel bensőséges közösségben töltenie. Mielőtt Isten üzenetét tolmácsolta a fáraónak, az égő csipkebokorban megszólaló angyallal beszélt. Mielőtt Isten népe képviselőjeként átvette a törvényt, fel kellett mennie a hegyre, és ott meglátta Isten dicsőségét. Mielőtt végrehajtotta az ítéletet a bálványimádókon, elrejtőzött a szikla hasadékában, és az Úr így szólt: »Kiáltom előtted az Úr nevét«: »irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú… de nem hagyja a bűnöst büntetlenül« (2Móz 33:19;  34:6-7). 

Mielőtt  életével  együtt  letette  Izraelért  hordozott  terhét,  Isten  felhívta a Piszga tetejére, és eléje tárta az Ígéret Földjének dicsőségét.  Mielőtt  a  tanítványok  elindultak  misszióútjukra,  Jézus  felvitte  őket  a  hegyre.  Pünkösd erejének és dicsőségének megnyilatkozása előtt volt a Megváltóval töltött éjszaka, az együttlét a galileai hegyen, a búcsújelenet az Olajfák hegyén, és az angyalok ígérete, valamint a napokig tartó imádkozás és bensőséges együttlét a felházban. 

Jézus, amikor valamilyen nagy próba vagy fontos feladat előtt állt, elvonult a hegyek magányába, és az éjszakát az Atyához való imádkozással töltötte. Egy éjszakai imádkozás előzte meg az apostolok elhívását, a Hegyibeszédet, a megdicsőülést; valamint a tárgyalótermi és a kereszten elszenvedett lelki gyötrelmet és a feltámadás dicsőségét.” 

Az imádkozás kiváltsága. „Nekünk is időt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra  és  lelki  felüdülésre.  Nem  értékeljük  az  ima  erejét  és  hatékonyságát  úgy,  ahogy kellene. Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes. Ritkán kerülünk minden vonatkozásban kétszer azonos helyzetbe. Folytonosan új dolgok történnek velünk, és új próbákkal küzdünk, amelyekben a régi tapasztalatok nem adhatnak elegendő eligazítást. Folyamatos világosságra van szükségünk, ami Istentől jön. 

Krisztusnak mindig van üzenete azok számára, akik figyelnek szavára. A Gecsemáné kerti  lelki  gyötrelem  éjszakáján  az  alvó  tanítványok  nem  hallották  Jézus  hangját.  Volt valami  homályos  képük  az  angyalok  jelenlétéről,  de  nem  érzékelték  a  jelenet  súlyát  és dicsőségét. Álmosságuk és kábultságuk miatt nem nyerték el azt a bizonyosságot, amely lélekben megerősítette volna őket a rájuk váró félelmetes eseményekre. Ugyanígy ma is pontosan azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a mennyei útmutatásra, sokszor maradnak anélkül, mert nem keresik a mennyel való bensőséges közösséget. 

A  kísértések,  amelyeknek  naponta  ki  vagyunk  téve,  szükségszerűvé  teszik  az  imát. Mindenfelől veszélyek leselkednek ránk. Különösen azok vannak kísértésnek kitéve, akik igyekeznek  másokat  az  erkölcsi  fertőből  kiemelni  és  a  pusztulástól  megmenteni.  Mivel folytonosan  testközelbe  kerülnek  a  gonoszsággal,  erősen  kell  kapaszkodniuk  Istenbe, különben ők maguk is megfertőződnek. Rövid és sorsdöntő az az út, amely a szentség magaslatáról a mélységbe visz. Egyetlen pillanat alatt megszülethetnek az ember sorsát örökre megpecsételő elhatározások. Egyetlen elvesztett csata elég ahhoz, hogy a lelkünk védtelen  maradjon.  Egyetlen  bűnös  szokás,  ha  nem  szállunk  határozottan  szembe  vele, acéllánccá szilárdul, és megkötözi az egész embert. 

Azért maradnak sokan magukra a kísértésekben, mert nem tekintenek szüntelen az Úrra. Ha engedjük, hogy Istennel való kapcsolatunk megszakadjon, védtelenek maradunk. Minden jó szándék és elhatározás kevés a bűn leküzdéséhez. Imádkozó embereknek kell lennetek.  Ne  erőtlenül,  csupán  alkalomszerűen,  rendszertelenül  imádkozzatok,  hanem buzgón, kitartóan, szüntelenül! Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy- egy imádság! 

Isten munkásaiként meg kell keresnünk az embereket ott, ahol vannak – sötétségben,  bűnbe  süllyedten  és  romlottsággal  beszennyezve.  De  amíg  Istenre  támaszkodunk, aki a mi napunk és pajzsunk, a bennünket körülvevő gonoszság egyetlen foltot sem fog ruhánkon ejteni. Amikor pusztulásba rohanó lelkek megmentésén fáradozunk, nem szégyenülünk meg, ha Istenben bízunk. Krisztus a szívünkben, Krisztus az életünkben – ez a mi védelmünk. A jelenlétéből áradó légkör minden bűnnel szemben iszonyattal tölti el szívünket. 

Lelkünk annyira azonosulhat az Ő lelkével, hogy gondolatban és szándékban egyek leszünk Vele. 

Hit és ima volt az, ami által Jákob, a gyenge, bűnös ember Istennel küzdve győzött. Így válhattok ti is szent és magasztos szándékú, nemes szívű férfiakká és nőkké, akiket semmi sem térít el attól, ami igaz, jó és igazságos. Ez súlyos gondokkal, terhekkel és fel- adatokkal jár, de minél nehezebb a helyzet és súlyosabbak a terhek, annál nagyobb szükség van Jézusra. 

Komoly hiba a közös istentiszteletek mellőzése. E gyülekezés kiváltságát nem szabad könnyen venni. A betegápolók sokszor nem élhetnek ezzel a kiváltsággal, de vigyázzanak arra, nehogy szükségtelenül maradjanak távol Isten házától.

A  betegek  szolgálatában  a  siker  inkább  múlik  az  odaszentelt  és  önfeláldozó  lelkületen,  mint  bármely,  pusztán  világi  foglalatosságban.  Azok,  akik  felelősségeket  hordoznak, teremtsenek olyan helyzetet maguknak, ahol Isten Lelke mélységesen tud hatni rájuk. Annyival  buzgóbban  kell  vágyódniuk  a  Szentlélek  segítségére  és  Isten  megismerésére, mint másoknak, amennyivel nagyobb felelősséggel jár az ő megbízatásuk, mint másoké. 

A mi munkánkban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való kapcsolat gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy Megváltónkban békét és nyugalmat találtunk. Az Ő békéje, amely szívünkben él, arcunkról sugárzik. Hangunknak meggyőző erőt ad. Az Istennel való közösség emelkedetté teszi a jellemet és az életet. Az emberek felismerik, mint az első tanítványok esetében, hogy Jézussal voltunk. Ez olyan erőt ad a szolgálattevőnek, amilyet semmi más nem adhat. Ne engedd, hogy bármi is elvegye tőled ezt az erőt. 

Kettős  életet  kell  élnünk  –  az  elmélkedés  és  a  cselekvés,  a  csendes  imádkozás  és a buzgó munka életét. Az Istennel töltött együttlétből merített erő az éberség és figyelmesség komoly, megfeszített gyakorlásával párosítva felkészíti az embert a mindennapi feladatokra, és a legnehezebb körülmények között is lelki békességet ad.” 

A mennyei tanácsadó. „Sok ember, ha bajba jut, azt hiszi, földi baráthoz kell problémáival fordulnia és segítségért folyamodnia. Nehéz helyzetekben kétely üli meg a lelküket, és az út sötétnek tűnik. Pedig az örök, a hatalmas tanácsadó szüntelenül mellettük áll, és bizalmukat kéri. Jézus, a nagy teherhordozó így szól: »Jöjjetek énhozzám… és én megnyugosztlak titeket«. Miért fordulnánk Krisztus helyett megbízhatatlan emberekhez, akik éppúgy Istentől függnek, mint mi magunk? 

Talán érzed, hogy milyen fogyatékos a jellemed és milyen gyengék a képességeid a munka nagyságához mérten. De ha olyan lángelméd volna is, amelynél nagyobb nem volt  még  senkinek,  az  sem  volna  elég  munkádhoz. »Nálam  nélkül  semmit  sem  cselekedhettek« (Jn 15:5) – mondja Urunk és Megváltónk. Minden ténykedésünk eredménye Isten kezében van. De bármi történjék is, kapaszkodjunk töretlen, kitartó bizalommal Istenbe! 

Minden kapcsolatodat, ami az üzleti életet vagy szabad idődet érinti, vagy ami egy egész életre szól, buzgó, alázatos imával építsd ki! Így mutatod meg, hogy tiszteled Istent, és  Isten  is  tisztelni  fog  téged.  Amikor  félsz  –  imádkozz!  Ha  elcsüggedtél,  szorítsd  össze ajkadat  az  emberek  előtt;  ne  vess  árnyat  mások  ösvényére,  hanem  mindent  mondj  el Jézusnak! Nyújts ki segítségért kezedet! Gyengeségedben ragadd meg azt az erőt, amely végtelen! Kérj alázatosságot, bölcsességet, bátorságot, több hitet, hogy meglásd a fényt Isten fényében, és örvendezz Isten szeretetében!” 

Odaszentelődés és bizalom. „Isten csak az alázatos és bűneit bánó embernek tudja és akarja kinyilatkoztatni önmagát. Örül, ha a múltban kapott jótéteményekkel és áldásokkal indokoljuk a még nagyobb áldásokra szóló igényünket. Isten többet ad a Benne teljes szívvel bízóknak, mint amennyit várnak Tőle. Az Úr Jézus tudja, mire van gyermekeinek szükségük; tudja, mennyi égi erőt fogunk az emberiség áldására igénybe venni; és mindent megad, amit mások áldására és a saját lelkünk nemesítésére használunk fel. 

Kevésbé  kellene  bíznunk  abban,  amit  mi  magunk  tudunk  tenni,  és  jobban  abban, amit az Úr tehet értünk és általunk. Hiszen nem a saját munkádat végzed, hanem Istenét. Minden fenntartás nélkül add át Neki akaratodat, hadd irányítsa Ő az utadat! Sose alkudozz a lelkiismereteddel! Tudd meg, mit jelent Krisztusban szabadnak lenni!

A  prédikációk  szombatról  szombatra  való  puszta  meghallgatása,  a  Biblia  ismételt átolvasása, vagy versről versre történő magyarázása, mit sem használ sem nekünk, sem azoknak, akik hallgatnak minket, ha a Biblia igazságait nem visszük bele személyes életünkbe. Az értelmi képességeket, az akaratot, az érzelmeket Isten Igéjének irányítása alá kell rendelni. S akkor a Szentlélek munkája nyomán az Ige szabályai az élet alapelveivé lesznek. 

Amikor az Úr segítségét kéred, tiszteld meg Megváltódat azzal, hogy áldásait hittel elfogadod. Minden erő, minden bölcsesség rendelkezésünkre áll. Csak kérnünk kell. 

Járj szüntelenül Isten világosságában! Elmélkedj jelleméről éjjel és nappal! Akkor meglátod dicsőségét, és jóságában örvendezni fogsz. Szíved átforrósodik szeretetétől; felemelkedsz, mint akit örökkévaló karok hordoznak. Istentől kapott erővel és világossággal többet értesz meg, és többet tudsz megvalósítani, mint amit valaha is lehetségesnek tartottál. 

„Maradjatok énbennem.” „Krisztus így kérlel bennünket: »Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok… Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek… Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben…«

»Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akár- mit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek« (Jn 15:4-16). 

»Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem« (Jel 3:20). 

»A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja« (Jel 2:17). 

»Aki győz… adom annak a hajnalcsillagot«, »és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét… és az én új nevemet« (Jel 2:26-28; 3:12).” 

„Egyet cselekszem.” „Aki Istenben bízik, elmondhatja Pál apostollal: »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít« (Fil  4:13).  Bármilyen  hibák  és  kudarcok  tapadnak is múltunkhoz, Isten segítségével le tudjuk győzni őket. Az apostollal mi is elmondhatjuk: »Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára« (Fil 3:14).” (A nagy orvos lábnyomán, 503–516. old.)

Isten azért teremtett, hogy naponta Vele élj 

A Szentlélek munkálkodik azokban, akik ezt akarják; formálja azokat, akik formálódni akarnak, alakítja azokat, akik át akarnak alakulni. 

A mi munkánkban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való kapcsolat gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy Megváltónkban békét és nyugalmat találtunk. Az Ő békéje, amely szívünkben él, arcunkról sugárzik.

Jézus, a nagy Segítő mondja: „Jöjjetek énhozzám és megnyugosztalak titeket.” Eltávolodunk Tőle, hogy bűnnek alávetett emberi lényeket kövessünk, olyanokat, akiknek az élete hozzánk hasonlóan Istentől függ? Jézus jól ismeri gyermekei szükségleteit, és hogy menynyi mennyei erőt fogunk elsajátítani az emberiség áldására, ezért felajánlja mindazt, amit képesek vagyunk felhasználni mások javára és saját lelkünk nemesítésére. „Ha énbennem maradtok és az én Igém bennetek marad, kérjetek és adatik néktek. Ezáltal dicsőíttetik meg az én Atyám, sok gyümölcsöt teremtek és az én tanítványaim vagytok” – mondja.

„Akik azonban magukra öltik Isten teljes fegyverzetét, s naponta időt szentelnek az  elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak  kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre…”

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

__________________________________________________________ ______ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:

1.  _____________________________

2. _____________________________

3.  _____________________________

4.  _____________________________

5.  _____________________________

6.  _____________________________

7.  _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________

15. nap - május 8 - HÉTFŐ

https://40reggeljezussal.blogspot.hu/

15. nap

Megváltva a szentségre

Ma arról tanulunk, hogy szükségünk van naponta az isteni megváltásra, hogy szentté  lehessünk. Ezt a kijelentést minden bizonnyal hallottad már a lelki fejlődést elősegítő szeminárium  kezdetén.  Azért  említjük  itt  újra,  hogy  a  tanulási  időszak  végén  kapcsolatod  Istennel ne szakadjon meg, hanem továbbra is Vele járj. 

Ez egy alkalmazkodási időszak az új valósághoz az Istennel való kapcsolatodban, és ugyanakkor egy lehetőség is a lelki életed számára, hogy közösségre lépj Vele a nap első óráiban, s ezt a közösséget meghosszabbítsd a nap további részében, de egész életedre is. 

Ugyanez fog folytatódni az alkalmazkodási időszak után, mivel üdvösséget nyertél Krisztusban. Tűzd ki életed céljává ezt a névtelen írótól származó gondolatot: „Krisztussal kezdeni, Krisztussal befejezni – ilyen a keresztényi életvitel.” 

A Biblia és a Prófétaság Lelke írásai segítenek megérteni a következő tényezők fontosságát:

1. Üdvösség a hit gyakorlása által.

2. Isten keresése a nap első óráiban.

3. Naponkénti járás Istennel.

Elemezzünk néhány erre vonatkozó gondolatot: „Hinnünk kell, hogy Isten választottai vagyunk üdvösségre a hit gyakorlása, Krisztus kegyelme és a Szentlélek munkálkodása által; magasztalnunk és dicsőítenünk kell Istent irántunk kifejezett számtalan csodálatos előjogáért.”

"Isten szeretete az az erő, amely a lelket Krisztushoz vonzza, hogy gyöngéd befogadást nyerjen az Atya elött. A Lélek munkálkodása folytán helyreáll Isten és a bűnös közötti kapcsolat. Az Atya mondja: »Istenük leszek, ők pedig az Én népemlesznek. Megmutatom nekik megbocsátó szeretetemet, és örömömet árasztom rájuk. Értékesek számomra, mivel ez a nép, amelyet magamnak választottam dicsőíteni fogja az Én nevemet«.” (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 555–556. old.) 

Meglepett, hogy Isten milyen érdekes dolgokat tartogat számodra? Azért lettünk kiválasztva, hogy üdvösséget nyerjünk. Ezt a munkát a Szentlélek viszi véghez bennünk. Különleges nép leszünk, s az Úr örömében részesülünk. Az üdvösségre hívás lényegében meghívás az Úrban való örömteli életre. 

Ezt a lelki Isten-keresést, a lelki intimitást a nap első óráitól kezdődően magyarázza meg nekünk Jézus Krisztus tapasztalata. Az alábbi idézetek szolgáljanak ihletésként számunkra:

„Nem csoda, hogy Jézus gyerekkorában növekedett bölcsességben és mindig kedves volt Isten és az emberek előtt, mivel lényegében ez volt mennyei elhívatása. Nem a rabbik iskoláiban kereste a nevelést, mivel Isten maga volt a tanítómestere. S ahogy nőtt, fejlődött bölcsességben is. Szorgalmasan tanulmányozta az Írásokat, mert tudta, hogy tele vannak felbecsülhetetlen értékű tanítással. Jézus hűségesen végezte teendőit abban a családban, amelyhez tartozott, s a kora reggeli órákat nem az ágyban töltötte, hanem gyakran félrevonult, tanulmányozta az Írásokat és imádkozott mennyei Atyjához.” (Tanácsok szülőknek, tanítóknak és tanulóknak, 247. old.)

„Krisztus  folyamatosan  üzeneteket  kapott  Atyjától,  melyeket  aztán  közvetített  nekünk. »Az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem« (Jn 14:24) – mondta Jézus. »Valamint az embernek Fia nem azért jött,  hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon« (Mt 20:28). Ő nem csak magáért  élt, gondolkozott és imádkozott, hanem másokért is. Minden reggel úgy tért vissza az Istennel töltött közösség órájából, hogy elhozta az embereknek a mennyei  világosságot. Naponta a Szentlélek új keresztségében részesült. Minden új nap első  óráiban Isten ébresztette fel Őt álmából, lelke és ajkai áldást nyertek, hogy a kegyelmet felkínálhassa másoknak is.” (Palabras de Vida del Gran Maestro, 105. old.) 

Micsoda tapasztalatban volt része! Az Istennel való közösségnek és a bizonyságtevéshez és tanításhoz szükséges erő keresésének alapján következett be naponkénti növekedése.  Nincs  is  szükségünk  jobb  példaképre,  nem  is  kell  ennél  nagyobb  biztosíték.  Ez a célja és életvitele a győzedelmes kereszténynek: találkozás Istennel minden reggel.

„A  város  még  mélyen  aludt,  még  sötétség  borított  mindent,  amikor  Jézus  felkelt,  kiment egy puszta helyre és imádkozott.”

„Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és fel  használja azt az erőt, melyet Isten megígért egyházának a föld aratásának megér  lelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják odaszentelési fogadalmukat, az Úr  napról napra újra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelen  létével.  Mindennapi  kötelességük  teljesítését  azzal  a  biztos  tudattal  kezdik  meg, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte Isten munkatársaivá teszi őket.” (Az apostolok története, 55–56. old.)

Végezetül pedig, a különleges keresztényi élethez vezető harmadik lépés az Istennel való naponkénti járást jelenti. Ezért tehát, meghívlak, figyeld meg Énok életét, mivel ő 300 évig járt Istennel. Gondolkozz el: ez nem három és nem is harminc évet jelent, hanem háromszázat! Hosszantartó tapasztalat. Ezért vette magához Isten.

„Énokról  azt  olvassuk,  hogy  miután  hatvanöt  évet  élt,  nemzett  egy  fiút.  Ezután  háromszáz  évig  Istennel  járt.  Korábbi  éveiben  is  szerette,  félte  Istent,  és  megtartotta parancsolatait. Ő volt a szent családfa egyik tagja, az igaz hit megőrzőinek,  a megígért mag őseinek egyike. Ádám ajkáról ismerte meg a bukás szomorú történetét, és azt a vigasztaló történetet, amely az ígéretben tükröződő isteni kegyelemről szól. Bízott az eljövendő Megváltóban. Első fia születése után Énok mélyebb  tapasztalatokat  szerzett;  szorosabb  közösségre  lépett  Istennel.  Még  jobban  felismerte, hogy Isten gyermekének mi a kötelessége és a felelőssége. Amint látta a  gyermek szeretetét atyja iránt, az atyai védelembe vetett egyszerű bizalmát; amint  érezte elsőszülött fia iránti mélységes, sóvárgó szeretetét, drága leckét tanult meg Isten ember iránti, Fia odaáldozásában megmutatkozó szeretetéről és arról a biza- lomról, amelyet Isten gyermekei mennyei Atyjukba helyezhetnek. Éjjel és nappal arról  a  végtelen,  megmérhetetlen  szeretetről  elmélkedett,  amelyet  Isten  Krisztus által fejezett ki; és lelkének egész melegével vágyott feltárni ezt a szeretetet annak a népnek, amely között élt.” (Pátriárkák és próféták, 84–85. old.)

„»Boldogok,  akiknek  szívük  tiszta:  mert  ők  az  Istent  meglátják«  (Mt  5:8).  Énok  háromszáz éven át törekedett szívének tisztaságára, hogy összhangban lehessen  a mennyel. Három évszázadon át Istennel járt. Nap mint nap arra vágyott, hogy  még nagyobb egységben lehessen vele. Egyre szorosabb lett a kapcsolat, mígnem  Isten magához vette. Már ott állt az örökkévaló világ küszöbén, csak egy lépésre  az üdvösség honától. És most a kapuk kinyíltak, az Istennel való járás, amely oly  sokáig tartott a földön, tovább folytatódott, és ő átlépett a Szent Város kapuin – elsőként az emberek közül.” (Pátriárkák és próféták, 87. old.)

Látod? Ugye, hogy követendő példa? Csak követned kell ezeket a lépéseket. A szeminárium pedig épp ebben szeretne segíteni. Ne feledd:

1. A hit gyakorlása által nyersz üdvösséget.

2. Keresd a nap első óráiban Istent. 

3. Járj naponta Istennel.

A befejezés előtt szeretnénk, ha megszívlelnéd Luther példáját:

„Az augsburgi küzdelem idején nem múlt el egy nap sem anélkül, hogy Luther ne  szentelt volna legalább három órát imára. Mégpedig az elmélyülésre legalkalma  sabb órákat választotta ki. Hallani lehetett, hogy cellájának magányában kiönti lelkét Isten előtt, „mint amikor az ember  a barátjával beszél.” (A nagy küzdelem, 209. old.)

„Különösen  fontos,  hogy  minden  ember  Krisztus  tanításainak  fényében  tanulmányozza a Szentírást, hogy megérthesse, kiben is összpontosul az örök élet reménysége számára. A Bibliát kellene minden időben a legnagyobb és legcsodálatosabb  tankönyvnek  tartanunk,  amely  az  élet  Igéjeként szállt  le hozzánk  a  mennyből.” (A nevelés alapelvei, 254. old.)

„Az egyházban vannak hívők és nem hívők is.  Krisztus e két csoportot  a szőlő és  a szőlőtőről szóló példázattal szemléltette. Így tanácsolta követőit: »Maradjatok én  bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt  magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem  maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig  ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:4-5).”

„Óriási különbség van a Krisztussal való vélt egység, és a valós hitkapcsolat között.  A  bizonyságtétel  az  egyházba  hozza  az  embereket,  ez  azonban  egyáltalán  nem  bizonyítja, hogy élő kapcsolatuk van a Szőlőtővel. Adott egy szabály, mely szerint  az igazi tanítványt meg lehet különböztetni azoktól, akik csak állítják, hogy Krisztus követői, ám nincs hitük. Az egyik csoport gyümölcsöt terem, a másik nem. Az  egyiken Isten gyakran végez tisztító metszést, hogy még több gyümölcsöt teremjen, a másik azonban hamarosan kivágásra kerül, mert elszáradt.” (Reavivamiento y sus Resultados, 43–44. old.)

„Ez a lelki kapcsolat csak a hit személyes gyakorlása által alakítható ki. Az ilyen hit  a mi részünkről egy magasabb rendű elvárást, tökéletes bizalmat és teljes odaszentelődést feltételez. Akaratunkat teljes mértékben a mennyei akaratnak kell alávetnünk, érzelmeinkkel, vágyainkkal, érdeklődési körünkkel azonosulnunk kell Krisztus országának elveivel s művének tisztességével, s akkor folyamatosan kegyelmet  kaphatunk Tőle, Krisztus pedig elfogadhatja hálánkat.”

„Amikor  kialakul  ez  a  szoros  közösség  és  kapcsolat,  akkor  bűneinket  Krisztusra  helyezzük,  s  elnyerjük  az  Ő  feddhetetlenségét.  Bűnné  lett  érettünk,  hogy  feddhetetlenekké  válhassunk  Őbenne  Isten  előtt.  Krisztus  által  van  bejárásunk  szerető Atyánkhoz, aki befogad.” (Testimony Treasures, 2. köt., 73. old.)

„Ezt a napot végül zárd a következő imával: „Uram, vedd a szívemet, mert én nem  vagyok képes átadni Neked. A szívem a Tiéd. Őrizd meg tisztán, mert én erre kép  telen vagyok. Adj üdvösséget annak ellenére, hogy gyenge énem van, amely nem  hasonlít Krisztushoz. Formálj, csiszolj, emelj föl tiszta és szent légkörödbe, ahol szereteted bő folyama beáramolhat a lelkembe.” (Palabras de Vida del Gran Maestro, 124. old.) 

Haladj előre Jézus ígéretei által, s döntsd el ma, hogy az életed állandó Istennel járás lesz üdvösségre és szentségre. (Ramildo Becerra lelkész)

Észrevetted,  milyen  más  az,  ha  találkoztál  Istennel  és  a  nap  hátralevő  részében  is a kapott utasításokra gondolsz? Így növekedsz lelkileg. Így járt Énok is Istennel.

Isten azért teremtett, hogy Vele élj

„Krisztussal kezdeni, Krisztussal befejezni – ez a keresztényi életvitel.” (névtelen)

„Az Atya mondja: »Istenük leszek, ők pedig az Én népem lesznek. Megmutatom ne  kik megbocsátó szeretetemet, és örömömet árasztom rájuk. Értékesek számomra,  mivel ez a nép, amelyet magamnak választottam dicsőíteni fogja az Én nevemet«.” (Ellen G. White)

„Szorgalmasan  tanulmányozta  az  Írásokat,  mert  tudta,  hogy  felbecsülhetetlen  értékű tanítást tartalmaznak.” (Ellen G. White)

„Isten felkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és felhasználja azt az erőt, melyet Isten megígért egyházának a föld aratásának megérlelésére.” (Ellen G. White)

A Szentlélek tesz képessé arra, hogy Isten munkatársai legyünk. „Énok háromszáz éven át kereste a lélek tisztaságát, hogy összhangban lehessen a mennyel. Három évszázadon át Istennel járt. Naponta vágyott szorosabb kapcsolatra Vele. Közelebb és egyre közelebb, míg Isten magához nem vette.” (Ellen G. White)

„Különösen  fontos,  hogy  minden  ember  Krisztus  tanításainak  fényében  tanulmányozza a Szentírást, hogy megérthesse, kiben is összpontosul az örök élet reménysége számára.” (Ellen G. White)

„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet  gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha  én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad,  én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jézus)

„Akik  azonban magukra öltik Isten  teljes  fegyverzetét,  s  naponta időt szentelnek  az elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre.  Gondolataik  emelkedettek,  törekvéseik  nemesek  lesznek.  Világosan  megértik  az  igazságot és Isten iránti kötelességeiket. Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a szeretetre és a többi mennyei adományra.” (Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.)

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

__________________________________________________________ ______ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:

1.  _____________________________

2. _____________________________

3.  _____________________________

4.  _____________________________

5.  _____________________________

6.  _____________________________

7.  _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________

14. nap - május 7 - VASÁRNAP

https://40reggeljezussal.blogspot.hu/

14. nap

Növekedés Krisztusban

„A  Biblia  a  szív  megújulását,  mely  által  Isten  gyermekei  lehetünk,  újjászületésnek nevezi. Ama jó mag kikeléséhez hasonlítja, melyet a gondos magvető családapa vetett el.

A hasonlatnál maradva, a megtérteket »újszülött gyermekek«-nek nevezi a Szentírás (1Pt 2:2), kiknek a Jézus Krisztusban érett férfiakká és asszonyokká kell növekedniük (Ef 4:15). Vagy miként a földbe vetett jó magnak, nékik is növekedniük kell és gyümölcsöt kell teremniük.  Ésaiás  próféta  mondja  róluk:  Az »igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!« (Ésa 61:3). Így a természetből vett példák által akarja a Biblia tökéletesebben megérteni velünk a lelki élet titkát. 

Az emberek minden bölcsessége és ügyessége sem képes a természet legkisebb tárgyának életet adni. Csakis az Istentől adományozott élet közvetítése által nyerhetnek a növények és az állatok életet. Hasonlóképpen csakis az Istentől származó élet által foganhat lelki élet az emberi szívben. Ha az ember nem születik Lélektől (Jn 3:5), nem lehet részese a Krisztusban való életnek. 

A növekedésnek is ugyanaz a törvénye. Egyedül Isten fakasztja a bimbót, érleli a virágot gyümölccsé. Az Ő ereje által terem a föld »először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban« (Mk 4:28). Hóseás próféta könyvében azt olvassuk, hogy Izrael »virágozni fog, mint a liliom«. »Felelevenednek, mint a búzamag és virágoznak, mint a szőlőtő« (Hós 14:6, 8). Jézus így figyelmeztet bennünket: »Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon  növekednek« (Lk 12:27). A növények és virágok nem saját erejükből vagy szorgalmukból,  hanem  azon  adományok  elfogadása  által  növekednek,  melyeket  Isten  életük  fenntartására ajándékozott. Amilyen kevéssé növelheti a gyermek termetét csak egy ujjnyival is saját akaratából vagy erejéből, éppoly kevéssé biztosíthatjuk szellemi, lelki fejlődésünket.  A kisgyermek, éppúgy, mint a növény, csak a szükséges életerő, a levegő, a napfény és táplálék által növekedik. A természet ezen adományai éppoly áldásos hatással vannak a növény- és állatvilágra, mint Krisztus azokra, akik Benne bíznak. Számukra Ő az »örök világosság« (Ésa 60:19); a »nap és pajzs« (Zsolt 84:12). Olyan Ő népének, »mint a harmat« (Hós 14:6). Úgy száll alá, »mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet« (Zsolt 72:6). Ő az  élet vize, »az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak« (Jn 6:33). 

Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, kik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek. 

Ahogy a  virágok a nap felé fordulnak, hogy  mindent megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá legyen Krisztushoz. 

Jézus is erre tanít bennünket, mikor mondja: »Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok… mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn  15:4-5).  Hogy  szent  és  Istennek  tetsző  életet  élhessünk,  épp  oly  mértékben függ Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, melyből a gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával lesztek azon erőnek és életnek, amelynek segítségével a kísértésekkel szembeszállhattok s a kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha ellenben Benne maradtok, életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem váltok. Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká. 

Sokan  úgy  vélik,  hogy  a  munkának  egy  részét  maguknak  kell  elvégezniük.  Bíznak  Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások sikertelenek lesznek. Jézus mondja: »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:5).  A  kegyelemben  való  növekedésünk,  örömünk  és  hasznosságunk  mind  a  Krisztussal való egyesülésünktől függ. Csak ha napról napra, sőt ha óráról órára közösségünk van Vele – ha Őbenne maradunk –, növekedhetünk a kegyelemben. Ő nem csak a szerzője,  hanem befejezője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nem  csak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik  ki ezt Dávid következő szavai: »Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg  nem rendülök« (Zsolt 16:8). 

Azt kérdezed: »Hogyan maradhatok meg Krisztusban?« Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. »Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne« (Kol 2:6). »Az igaz pedig hitből él« (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek és tulajdonai lettetek, hogy Neki szolgáljatok és engedelmeskedjetek és vettétek Krisztust, az Üdvözítőt. Bűneitekért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna szíveteket megváltoztatni; átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette érettetek. Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá és hit által kell Benne folyton növekednetek odaadás és elfogadás által.  Mindent oda  kell adnotok:  szívet,  akaratot,  szolgálatot  és saját éneteket is, hogy parancsait mindenekben teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent vennetek: Krisztust, mint az áldások összességét, hogy szívetekben maradjon, és erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni! Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: »Fogadj el Uram, a Te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat Tebenned végezzem!« Ez mindennapi kötelességetek legyen. 

Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket Néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez. 

A Krisztusban való élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzülete, de  legyen  állandóan  békés,  bizalommal  tele.  Reményetek  nem  önmagatokban,  hanem Krisztusban  van.  Gyengeségeteket  kiegészíti  az  Ő  ereje,  tudatlanságotokat  az  Ő  tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek! Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége, és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit követjük és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására. 

Krisztus  ezen  szavaival: »Maradjatok  énbennem…«,  a  nyugalom,  az  állhatatosság és a bizalom gondolatát akarja kifejezni. Ily meghívással fordul hozzánk: »Jöjjetek énhozzám…, én megnyugosztlak titeket« (Mt 11:28). A zsoltáros szavai ugyanezen gondolatot fejezik ki: »Csillapodjál le az Úrban és várjad őt…« (Zsolt 37:7). Ésaiás próféta a következőkről biztosít bennünket: »Csöndességben és reménységben« lesz erősségetek (Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a tétlenségben találjuk, mert hisz magában a meghívásban bennfoglaltatik már a felszólítás a munkára: »Vegyétek fel az én igámat… és nyugalmat találtok« (Mt 11:29). A szív, amely állandóan Krisztusban leli nyugalmát, folytonosan és komolyan fog Krisztusért munkálkodni.

Ha gondolataink saját énünknél időznek, akkor Krisztustól, az élet és erő forrásától eltávolodunk. Sátán azért igyekszik állandóan figyelmünket Krisztustól elvonni, hogy lelkünknek minden Vele való közösségét meghiúsítsa. A világ örömeire, az élet gondjaira, akadályaira és nehézségeire, saját gyengéitekre, vagy fogyatkozásaitokra, vagy mások tökéletlenségeire irányítja figyelmeteket. De ne essetek csapdájába. Még valóban lelkiismeretes egyéneket is, kik Istenért kívánnak élni, gyakran félrevezet, hogy saját gyengeségeiken és bűneiken gondolkozzanak, és ily módon, elszakítva őket Krisztustól, öröm éri, hogy győzelmet arat felettük. Ne magunkat tegyük gondolataink középpontjává, ne aggódjunk, ne remegjünk a saját megváltásunkért. Mindez csak arra szolgál, hogy a lelket az erő forrásától elvonja. Bízzátok lelketek megtartását Istenre, és Benne reménykedjetek! Beszéljetek és gondolkozzatok Jézusról! Tűnjék el Őbenne saját énetek! Távolítsatok el minden kételyt és félelmet! Mondjátok Pál apostollal: »Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem« (Gal 2:20). Nyugodjatok meg Istenben! Amit rábíztok, azt meg fogja őrizni. Ha magatokat teljesen az Ő kezeibe ajánljátok, akkor annak segítségével, aki benneteket szeret, mindeneken túláradóan győzedelmeskedtek.

Midőn Krisztus emberi természetet vett magára, az emberiséget a szeretet oly kötelékével fűzte magához, melyet semmilyen más hatalom, csupán az ember akarata szakíthat szét. Sátán minden csábításával azt akarja elérni, hogy ezen köteléket feloldva, bennünket Krisztustól elszakítson. Legyünk éberek, imádkozzunk és küzdjünk tehát állandóan, nehogy elcsábítva más mestert válasszunk, mert ez mindenkor szabadságunkban áll. Irányítsuk szemeinket állandóan Krisztusra, aki megtart bennünket. Amíg Krisztusra nézünk, addig biztonságban vagyunk. Semmi sem ragadhat ki az Ő kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük, »ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől« (2Kor 3:18).

Ily módon lettek az első tanítványok is hasonlók az Üdvözítőhöz. Mikor szavait hallották, felismerték azt, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a házban, az asztalnál, a magányban és a mezőn. Vele voltak állandóan, mint tanítványok tanítójukkal, és napról napra szent igazságokat tanultak Tőle. Úgy tekintettek Rá, mint a szolgák urukra, hogy megismerhessék kötelességeiket. Azok a tanítványok emberek voltak, hozzánk hasonlóan (Jak 5:17). Ugyanolyan harcot vívtak a bűn ellen, mint mi; ugyanarra a kegyelemre volt szükségük, hogy szent életet folytathassanak.

Még János, a szeretett tanítvány, aki leghasonlóbb volt Urához, sem bírt természettől fogva szeretetre méltó jellemmel. Nemcsak önző és becsvágyó, hanem ha megbántották heves és haragtartó is volt.

De mikor Krisztus isteni jelleme megnyilatkozott előtte, beismerte fogyatékosságát és megalázkodott. Az az erő és türelem, az a hatalom és gyengédség, az a fenség és szelídség, amit megnyilatkozni látott az Üdvözítő mindennapi életében, csodálattal és szeretettel töltötte el lelkét. Napról napra jobban vonzódott szíve Jézushoz, míg végre Mestere  iránti  szeretetében  felolvadt  saját  énje.  Heves  és  becsvágyó  természete  megváltozott. A Szentlélek újjáteremtő befolyása szívét megújította. Krisztus szeretetének hatalma teljesen átalakította jellemét. Ez a Jézussal való közösség biztos eredménye. Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor természetünk tökéletesen átalakul. Krisztus Lelke és szeretete meglágyítja a szívet, meghódítja a lelket, felemeli a gondolatainkat és érzelmeinket Istenhez. Krisztus jelenlétének érzete még mennybemenetele után is megmaradt híveiben; ez fénnyel és szeretettel teljes személyes jelenlét volt. 

Az Üdvözítő Jézus, aki velük járt, velük beszélt, velük imádkozott, aki szívükbe vigaszt és  reményt  öntött,  mialatt  a  béke  üzenete  hangzott  el  ajkain,  felvitetett a  mennybe,  s miközben a mennyei seregek fogadták, fülükben még visszhangzottak szavai: »Ímé én tiveletek  vagyok  minden  napon  a  világ  végezetéig« (Mt  28:20).  Emberi  alakjában  szállott fel a mennybe. Tudták, hogy Isten trónusa előtt is Barátjuk és Üdvözítőjük marad, hogy szeretete meg nem változott, és továbbra is együtt érez az emberiséggel. Saját vérének érdemét tárja Isten elé, felmutatta átszegzett kezeit és lábait annak az árnak emlékezetére, melyet megváltottaiért fizetett. Tudták, hogy azért megy a mennybe, hogy nékik ott hajlékot készítsen, és hogy újból eljön, s őket magához veszi. 

Ha  a  tanítványok  Mesterük  mennybemenetele  után  összejöttek,  kérésüket  Jézus nevében  intézték  az  Atyához.  Ünnepélyes  áhítattal  hajoltak  meg  imájukban,  és  megismételték az ígéretet: »…amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a  ti  örömetek  teljes  legyen« (Jn  16:23-24).  Áhítatos  imában  mind  feljebb  emelték  kezeiket, ama bizonysággal ajkukon: »Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk« (Róm 8:34). Pünkösd napján elnyerték a Vigasztalót, akit Jézus nekik eleve megígért (Jn 14:17). Továbbá ezt mondotta: »Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok« (Jn 16:7). Krisztus ezentúl Lelke által állandóan gyermekei szívében lakozik. Vele  való  közösségük  most  sokkal  szorosabb,  bensőségesebb  lett,  mint  amikor személyesen velük volt. A bennük lakozó Krisztus szeretete, fénye és ereje visszatükröződött arcukról, olyannyira, hogy akik látták őket, azonnal csodálkozva megismerték, »hogy ők Jézussal voltak«. 

Ami Krisztus a hajdani tanítványoknak volt, ugyanaz kíván ma is lenni gyermekei számára, mert midőn tanítványainak kis csapatát utoljára maga köré gyűjtötte, így imádkozott: »De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem« (Jn 17:20). 

Jézus érettünk könyörgött; azért könyörgött, hogy egyek lehessünk Vele, amint Ő is egy az Atyával. Milyen csodálatos egység ez! Az Üdvözítő gyakran hangsúlyozta: »A Fiú semmit sem tehet önmagától« (Jn  5:19), »hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat« (Jn 14:10). Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor munkálni is fogja bennünk »mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből« (Fil 2:13). Úgy fogunk dolgozni, mint Ő dolgozott; ugyanazon lelkület nyilatkozik meg bennünk, amilyen Benne volt. Így Őt szeretve és Benne maradva »mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban!« (Ef 4:15).” – Ellen G. White, Jézushoz vezető út, 8. fejezet, a szerző általi szövegkiemeléssel.

Kiegészítés

Csodálatos dolog az, hogy egységben érezhetjük magunkat a mennyel!

Isten azért teremtett, hogy naponta Vele járj

„Így a természetből vett példák által akarja a Biblia velünk tökéletesebben megérteni a lelki élet titkát.” (Ellen G. White)

„Jézus így figyelmeztet bennünket: »Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek« (Lk 12:27). A növények és virágok nem saját erejükből vagy szorgalmukból,  hanem azon adományok elfogadása által növekednek, melyeket Isten életük fenntartására ajándékozott.” (Ellen G. White)

„Amint a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá legyen Krisztushoz.” (Ellen G. White)

„Azt kérdezed: »Hogyan maradhatok meg Krisztusban?« Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. »Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne«.” (Ellen G. White)

„Minden  egyes  reggel  újból  szenteljétek  magatokat  az  Úrnak.  Összes  terveiteket  Néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok  vagy feladjátok, ahogy gondviselése  akarja.  Így  adjátok  át,  ajánljátok  fel  Istennek  napról  napra  életeteket,  hogy  az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.” (Ellen G. White)

„Emeljük tekintetünket állandóan Krisztusra, s Ő megóv bennünket. Krisztusra tekintve  biztonságban  lehetünk.  Senki  sem  fog  kiszakítani  az  Ő  kezéből.” (Ellen  G.  White)

„Amikor Krisztus a szívben lakozik, a teljes lény átalakul. Krisztus lelkülete és az Ő szeretete lágyítja meg a szívet, engedelmességre készteti a lelket, gondolatainkat és vágyainkat magasabb szintre,  Isten felé, a menny felé emeli.” (Ellen G. White)

„Akik  azonban  magukra öltik Isten  teljes  fegyverzetét,  s  naponta időt  szentelnek  az elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre.  Gondolataik  emelkedettek,  törekvéseik  nemesek  lesznek.  Világosan  megértik  az  igazságot és Isten iránti kötelességeiket. Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a szeretetre és a többi mennyei adományra.” (Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.)

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

__________________________________________________________ ______ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:

1.  _____________________________

2. _____________________________

3.  _____________________________

4.  _____________________________

5.  _____________________________

6.  _____________________________

7.  _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________

13. nap - május 6 - SZOMBAT

https://40reggeljezussal.blogspot.hu/

13. nap

Hogyan találd meg Krisztust (2)

„Rendben” – mondhatná valaki – „ha igaz, hogy menekülünk Isten elől, mit tehetnünk ez ellen? Hogyan adjuk át magunkat Neki?” 

Elsősorban,  a  jelenleginél  valami  jobbra  kell  vágynunk.  Ez  a  vágy  nem  bukkan  fel magától. Csak Istentől, a Fiútól és a Szentlélektől származhat. A Szentháromság folyamatosan munkálkodik annak érdekében, hogy elvezessen bennünket erre a megértésre. 

Másodsorban, szükségünk van arra, hogy a megváltási tervet minél mélyebben megértsük. Isten nem kényszerít minket, hogy megismerjük Őt, ellenben nekünk kell abban a légkörben helyet foglalnunk, ahol létrejöhet ez a megismerés, ahol Isten Igéjét olvassák, hirdetik és mutatják be. Isten nem fogja ránk kényszeríteni a megváltási tervet. Az elfogultak, a fanatikusok általában szeretnék megelőzni a Szentlelket, aki csendesen szólít meg, szelíd hangon, s ilyenkor hátulról toloncolnának másokat, s közben eltávolodnak Istentől. Isten azonban nem agresszív. Ő mindig a mi oldalunkon áll, de nem kényszerít, és nem hagy magunkra. Amikor menekülünk, követ bennünket. 

Harmadik  lépésként  el  kell  fogadnunk,  hogy  menekülünk  előle,  hogy  különböző  módon próbálunk  megszabadulni Tőle.  Ha  önvizsgálatot  tartunk,  elismerjük  bűnös  voltunkat. Isten munkája nem hiábavaló. Segít abban, hogy győzzünk saját magunk fölött, ám nem azzal a céllal teszi, hogy megrekedjünk hibáinkban, hanem hogy őszintén, kibúvók és különleges elvárások nélkül elismerjük gyengeségünket. 

A legnehezebb azonban az utolsó lépés. Ezen a szinten próbálunk ismét menekülni. El kell ismernünk, hogy nem vagyunk képesek magunkat megváltoztatni. Isten mindenhová követ, ám nem segíthet addig, míg nem jutunk el a nagy szükség kapujába. Csakhogy a tékozló fiúhoz hasonlóan nem akarunk Jézushoz jönni, míg nem fogynak el összes javaink.

„Az Úr semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának. Ekkor kaphatja meg az ajándékot, melyet Isten nyújtani kíván. Ő semmit sem tart vissza a szükségét átérző lélektől.” (Jézus élete, 300. old.)

Aki  úgy  próbálja  megkeresni  Krisztust,  hogy  előbb  nincs  tudatában  legnagyobb szükségének, s nem érti meg, hogy saját erőforrásai nem elegendőek, általában elkeseredik. Mint ahogyan sokan nem hajlandók biztosítást kötni javaikra, míg le nem ég a házuk, olyanok azok is, akik nem érzik, hogy szükségük van Krisztusra, míg nem élnek át keserű tapasztalatokat.  Ez  azt  jelenti,  hogy  tudatában  vannak  a  különbséget  tevő  szükségletnek, ám sosem érik el az odaszentelődést, azt a pontot, amely az engedelmességet és az önmegtagadást jelenti. 

Volt  valaha  olyan  érzésed,  hogy  Isten  nem  törődik  veled?  Érezted  azt,  hogy  nem ismeri a lakcímedet vagy a telefonszámodat? Akkor talán még nem jutottál el az odaszentelődési pontra. Talán még mindig azt hiszed, hogy mindent megtehetsz egyedül.

Nem találjuk meg Krisztust, míg nem keressük teljes szívvel, s míg nem lesz számunkra az Ő keresése élet-halál kérdése. Nem találhatjuk meg, míg nem mondunk le önmagunkról és minden más erőforrásunkról. Amikor ráeszmélünk szükségletünkre, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy elismerjük gyengeségünket, és kérjük, hogy Isten vegye át az irányítást.

Hogyan jutunk el oda, hogy felismerjük szükségletünket?

Két út van, s sajnos a legtöbben közülünk a széles úton járunk. Folytatjuk a menekülést.  Mint  ahogyan  C.  S.  Lewis  is  írja:  „Hasonlóképpen  itt  is;  akkor  ér  a  meglepetés,  amikor  az  élet  borzadályából  részesülünk  az  általunk  követett  vezérfonalon  haladva.  Mindig  sokkol,  amikor  életet  találunk  ott,  ahol  azt  képzeljük,  hogy magunkra vagyunk. »Vigyázat! Él!« – kiáltjuk. S épp ez az a pont, ahonnan sokan sarkon fordulnak. […] Egy személytelen Isten – remek. A szépet, az igazságot és a jót szerető Isten az elménkben – már jobb. Egy alaktalan életerő, amely végig- fut rajtunk, egy hatalom, amelyhez csatlakozhatunk – a legjobb. Ám maga Isten, az élő, aki a kötél másik végét húzza, s végtelen sebességgel közeledik, a vadász, a király, a férj – ez már egészen más! Eljön a pillanat, amikor a tolvajt játszó gyerekek hirtelen elhallgatnak: vajon nem valóságos léptek hallatszanak a folyosóról? Eljön a pillanat, amikor azok, akik a vallással foglalatoskodtak…,hirtelen visszavonulnak. Tényleg nem találtuk meg Őt? Sose gondoltuk volna, hogy ide jutunk! Vagy, ami még fájdalmasabb, vajon Ő megtalált minket?” (Miracles, 96–97. old.) 

Ha rádöbbensz, hogy elmenekültél Isten elől, pedig évek óta gyülekezeti tag vagy, és most meg akarod keresni Őt, állj oda, ahol Isten elvégezheti a munkát. Társulj azokkal, akiket érdekel a mélységesebb keresztényi élet és tanulmányozz velük együtt. Keresd az alkalmat, hogy Ő elvégezhesse a különleges munkát, amelyben megérinthet a Szentlélek. Borulj térdre az Ige előtt, s elmélkedj Krisztus életéről. 

Ne menekülj, ne fuss! Kérd Istent teljes erődből, hogy kegyelme által állítson meg a futásodban. A hit és a kegyelem Isten ajándékai, s Ő kész bárkinek felajánlani ezeket. Nem  változtathatod  meg  a  szívedet,  nem  tudsz  újjászületni.  Nem  tudsz  megtérni,  ám annyit  tehetsz,  hogy  magadhoz  engeded  Őt.  Ne  várd,  hogy  megérkezzen  a  megfelelő szónok. Ne várd, hogy az életed jobbra forduljon. Ne várd, hogy a hosszú és szenvedéssel teli életen túl legyél. Szeretnélek meghívni, hogy vedd le a Bibliádat a polcról, töröld le a port róla, s naponta olvass el egy fejezetet az evangéliumokból, ahol Krisztus élete van bemutatva. Ha befejezted, kezdd újra, keress új gondolatokat és imádkozz azért, amit olvastál. Adj lehetőséget Istennek. Ő ezt a lehetőséget várja tőled.

Ha teljes szívvel keresed Istent, minden bizonnyal megtalálod Őt, mivel „egyetlen ima sem emelkedik a magasba, még a leghalkabban elmondott sem, egyetlen könny sem hull, még a legtitkosabb sem, egyetlen őszinte érzület, még a leggyengébb sem fejeződik ki annak érdekében, hogy elősegítse Isten megismerését anélkül, hogy a Szentlélek ne jönne a fogadására. Még mielőtt elhangzana az ima, vagy mielőtt a szív vágya ismertté válna, Krisztus kegyelme az emberi lélek segítségére siet.” (Palabras de Vida del Gran Maestro, 162. old.)

Köszönöm  Istennek,  hogy  minden  nap  megkeres.  És  te?  Én  meg  akarom  engedni Neki,  hogy  vegyen  a  karjába,  találjon  meg,  de  nem  csak  keresztényi  életem  kezdetén, hanem egész életemben. Szeretnél velem tartani ezen élő és Istennel szerzett személyes tapasztalatban? 

„Szerető  Atyánk,  közülünk  sokan már  egy  ideje azt  hittük,  hogy  próbálunk  megkeresni Téged, a valóságban azonban menekültünk előled. Köszönjük, hogy követtél, és nem hagytál magunkra. Segíts, kérünk, hogy naponta egyre közelebb kerüljünk Hozzád, megismerjünk Téged, hogy nyugalmat leljen a lelkünk. Köszönjük, hogy bőségesen árasztod ránk irgalmadat és szeretetedet. A Jézus nevében, ámen.”

Isten azért teremtett, hogy naponta Vele járj 

Isten  nem  erőszakos.  Mellettünk  marad,  nem  hagy  el,  ám  nem  kényszerít.  Amikor menekülünk, utánunk ered. 

Aki próbálja úgy keresni Krisztust, hogy előbb nem érzi legnagyobb szükségét, s nem érti meg, hogy saját erőforrásai elégtelenek, végül elcsügged. Ha felismerjük szükségletünket, az egyetlen dolog, amit tehetünk az, hogy elismerjük gyengeségünket, s kérjük, hogy Isten vegye át az irányítást. Ha rádöbbensz, hogy menekülsz Isten elől, még ha évek óta gyülekezeti tag vagy is, de most szeretnéd megtalálni Őt, állj oda, ahol Isten elvégezheti érted a munkát.

„Akik  azonban magukra öltik  Isten  teljes  fegyverzetét ,  s  naponta időt  szentelnek    az elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre.  Gondolataik  emelkedettek,  törekvéseik  nemesek  lesznek.  Világosan  megértik  az  igazságot és Isten iránti kötelességeiket. Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a szeretetre és a többi mennyei adományra.” (Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.)

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

__________________________________________________________ ______ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:

1.  _____________________________

2. _____________________________

3.  _____________________________

4.  _____________________________

5.  _____________________________

6.  _____________________________

7.  _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________