2. nap - április 25

2. NAP

Egy lelki recept (1)

Olvasd el Jn 3. fejezetét 

Mi könnyebb: kereszténnyé válni, vagy megmaradni kereszténynek? Amikor feltettem ezt a kérdést, felfedeztem, hogy ifjak és idősek egyaránt azt hiszik, hogy sokkal nehezebb megmaradni kereszténynek. Lehet, hogy egy evangelizációs kampány vagy egy vallásos tábor során tértek meg, talán megérintette őket egy ének vagy prédikáció, aztán az idő teltével elillant az érzelem, s visszatértek oda, ahonnan elindultak. Talán felfedezték a hibát, ami saját megszentelődésük vagy hitük előmozdításában rejlik, és feladták a küzdelmet. Miért történik így? Meglehet, hogy nem értették meg, hogyan kell keresztényi életet élni? De mi is a keresztényi élet alapja? 

Akár fiatal, akár  idősebb  vagy,  te  is  belebotlasz  ezekbe  a  kérdésekbe.  Hogyan  válhat fontossá az életedben a kereszténység? Hogyan ismerheted meg személyesen Jézust? Szeretném elmesélni az én tapasztalatomat.

Az én szomorú valóságom 

Miután már három éve szolgáltam lelkészként, hirtelen nagy nehézségekkel kerül- tem szembe. Addig sikerült megszereznem mások prédikációit, beleértve az édesapámét és a nagybátyámét is. Prédikáltam a végidei eseményekről, az egyház hitalapelveiről, egy napon azonban rájöttem, hogy ezek a szónoklatok nem azt tükrözik, amit én hiszek, és nem is árulkodnak a Krisztussal szerzett személyes kapcsolatomról. Szerepet játszottam, s folytattam a szokásos életemet anélkül, hogy tudtam volna, mi is a keresztényi élet. Lelkészként azonban kötelességemnek éreztem azt, hogy szakember legyek ezen a téren is. 

Egyik nap megpróbáltam Jézusról prédikálni, s akkor hirtelen úgy éreztem, csapdába estem. Beszéltem valakiről, akit nem is ismertem személyesen. Egyre jobban elkeseredtem, amint megértettem, hogy az evangélium lényege maga Jézus, és hogy Ő nem az első helyet foglalja el az életemben. Hidd el, nincs szégyenletesebb dolog egy lelkész számára, mint az, hogy nem ismeri Jézust. Miközben bensőmben harc dúlt, fájdalommal állapítottam meg, hogy nem sikerült megismernem Jézus Krisztust személyes tapasztalat által, így hát jobb, ha más foglalkozás után nézek.

Önvizsgálat 

Eldöntöttem tehát, hogy mindent megteszek azért, hogy a kereszténység eme kérdésére választ találjak. Az egyik lelkészi találkozón, miközben a társaim épp a sátraikat állították fel, egyenként magamhoz hívtam néhány barátomat, s kérdéseket tettem fel nekik a hitről, vallásról, és arról, hogy mindezek hogyan válhatnának valósággá az életemben. Szégyelltem  azonban  a  munkatársaimnak  beismerni,  hogy  ezek  személyes  kérdéseim, ezért harmadik személyben tettem fel őket: 

– Tegyük fel, hogy a gyülekezetemben van valaki, aki nem tudja, miként nyerhetne üdvösséget? Mit kellene mondanom neki?

– Mondd meg neki, hogy fentről jövő új életre van szüksége.

– Jó, de ezt hogyan szerezheti meg?

– Mondd azt, hogy nyújtsa ki a kezét, s ragadja meg Isten karját.

– Ezt hogyan teheti meg?

– Essen a Szegletkőre, hogy összetöressék.

– És ez mit jelent?

– Azt jelenti, hogy a Bárányra kell tekintenie.  

Sajnos még zavarodottabban értem haza. Tanácsadás vagy prédikálás közben én magam is használtam ezeket a válaszokat, csakhogy személyes keresésemre vonatkozóan ezeknek semmi értékük nem volt. Fájdalommal állapítottam meg, hogy vallásos nyelvezetünk és kifejezésmódunk valószínűleg sok embernek semmit sem jelent. 

Mintha egy más világból származtak volna ezek a kifejezések, amelyeket az avatatlanok nem is értenek meg. Már el is határoztam, hogy otthagyom a lelkészi szolgálatot, amikor valaki a következőt mondta nekem: „Még nem fejezted be a keresést, mivel a könyvekben még nem kerested a választ.”

Olvasás és aláhúzás 

Be kellett ismernem, hogy csak akkor olvastam a Bibliát, és akkor imádkoztam, ami- kor kötelességemnek éreztem. A válaszkeresés miatt azonban sikerült újból tanulmányoznom, konkrét módszereket kerestem, hogy érthetőbben megfogalmazhassam a távolinak tűnő kifejezéseket. 

Könyveket vásároltam, amelyek a hitről, Jézusról és a bűn fölötti győzelemről szóltak. Abban az időben nem sok volt kapható, de rátaláltam a Jézushoz vezető út című könyvre,  amely kellően vékony kötet volt ahhoz, hogy gyorsan elolvashassam. Régen egyszer már  fellapoztam a tanulmányaim idején, de nem találtam túl érdekfeszítőnek. Most azonban  sikerült  újraolvasnom,  s  mindent  aláhúztam,  amiről  úgy  gondoltam,  hogy  az  én  feladataimmal  kapcsolatos.  Elképzelhetitek,  hogy  szinte  az  egész  könyvet  aláhúztam.  Azt  is  felfedeztem,  hogy  honnan  származnak  ezek  az  érthetetlennek  tűnő  kifejezések:  ebből a könyvből. Amikor elolvastam, annyira dühös voltam, hogy képes lettem volna a tűzbe dobni. Az aláhúzott kifejezések továbbra is elérhetetlenek voltak számomra.

Három tényező 

Amikor  egy  olvasási  szünetet  tartottam,  hogy  elmélkedjek  ezeken  a  kifejezéseken, észrevettem,  hogy  valami  furcsa  dolog  megy  végbe  a  bensőmben.  Megmagyarázhatatlannak tűnt, s bár nem találtam meg azt, amit kerestem, eldöntöttem, hogy folytatom a kutatást. Sikerült újra elolvasnom, ám ekkor dupla vonallal húztam alá a konkrét, kivitelezhető dolgokat. S nagy meglepetésemre három dolgot húztam alá: a Biblia tanulmányozása, az ima és a bizonyságtevés. Nem voltak számomra kellemes dolgok. A Bibliánál szívesebben olvastam a telefonkönyvet! Ám mégis úgy gondoltam, megér egy próbát. 

Megkaptam tehát a siker mágikus receptjét: Olvasni minden nap a Bibliát és imádkozni annyit, amennyivel Isten is elégedett. Majd ezt a keveréket fél órára a sütőbe kell tenni, s máris kész a győzelmi desszert. Nos, ez a győzelmi recept nem sikerült a sütőben!  Tudni akartam, hol hibáztam el. Egyik nap Nikodémus történetére bukkantam. Nikodémus éjjel ment Jézushoz beszélgetni. A következőképpen szólt hozzá: „Uram, Te nagy tanító  vagy,  beszélgetni  szeretnék  veled  fontos  teológiai  elméletekről.”  Estél-e  hasonló csapdába?  Ő  beszélgetni,  elemezni  szeretett  volna,  ám  Jézus  a  lehető  legegyszerűbb választ adta: az üdvösséghez ismerned kell Istent. 

Újra alkalmazni kezdtem a „bibliatanulmányozás + ima” receptet, csakhogy most már azzal a céllal tanulmányoztam a Szentírást, hogy megismerjem Jézust az evangéliumokban leírt életének és tanításainak tanulmányozása által. S ez már egészen más volt! Felfedeztem, hogy saját erőmből nem érhetem el a tökéletességet. A tökéletesség egy ajándék, amelyet Isten ajándékoz nekünk, miközben megismerjük Jézust. 

És attól kezdve új módszerek után kutattam, hogy folytatni tudjam keresztényi tapasztalatomat. Olyan módszereket kerestem, amelyek által megismerhetem Jézust, de sosem találtam újat. Minden más jó cselekedet a Jézussal naponta eltöltött idő eredménye. Egyedül még csak hitet sem szerezhetek magamnak, mert az is Isten ajándéka. Ennek értelmében tehát, a keresztényi élet alapja, hogy megismerd Jézust és személyes kapcsolatot ápolj Vele. 

Jézus  a  következőképpen  határozza  meg  a  Vele  való  naponkénti  kapcsolatot: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha… Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek” (Jn 6:35,53). 

Ugye, hogy érthetetlennek tűnik ez a szöveg? Képzeld el, milyen véleményük lenne, és  mit  kezdenének  a  déltengeri  szigetek  emberevő  őslakói  a  kereszténységgel,  ha  ez lenne ez egyedüli dolog, amit tudnának róla. Jézus itt a lelki életről beszél: „Az én szavaim lélek és élet”. Ha a fejezet további szövegeiben mérlegeled szavait, rájössz, hogy szemé- lyes kapcsolatról beszél. A naponkénti közösséget, azt az időt határozza meg, amit Vele töltünk, és Ő velünk.

Annyira személyes kapcsolatra kell eljutnunk, hogy saját akaratunkat teljes mértékben elnyelje az Ő akarata. Krisztus mondta, hogy csak akkor lehetünk élő keresztények, ha naponta keressük Őt. Csak akkor lehet valaki élő keresztény, ha személyes tapasztalatot szerez Istennel. 

Mit jelent lelki szempontból Krisztus testét enni és vérét inni? Azt, hogy személyes tapasztalatot  szerzel  Jézussal,  amely  a Vele  való  naponkénti  kapcsolaton  alapul.  Elfogadni az Igét, a mennyei kenyeret ugyanaz, mint elfogadni magát Jézus Krisztust. Amikor Isten Igéje befogadást nyer a szívbe, Isten Fia testének és vérének a részesei leszünk. 

Ahogyan a testben is az elfogyasztott étel hozzájárul  a vér megújulásához, úgy alakul ki bensőnkben Isten Fiának teste és vére Isten Igéjének befogadása által. S ha ezen Igének aláveted magad, mennyei természet részesévé válsz. Úgy kell Isten Igéjének a naponkénti lelki szükségletek kielégítésére szolgáló lelki eledellé válnia, mint ahogyan a testnek is  szüksége van a mindennapi eledelre. Ez biztosítja az életet a test számára… 

A leépülés és a veszteségek miatt a testnek meg kell újítania a vért, amelyet az elfogyasztott élelem tesz lehetővé. Így kell állandóan táplálnunk magunkat az Igével, aminek az ismerete örök életet jelent. Az Ige legyen táplálékunk és italunk. Csak általa lel élelemre és erőre a lélek. Ezért tehát, úgy táplálom keresztényi tapasztalatomat, hogy naponta időt szakítok Isten megismerésére. Hit által élek Krisztusban, az Ige és az ima által maradok meg Őbenne.

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra: ________________________________________________________________ _______________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:

1.  _____________________________

2. _____________________________

3.  _____________________________

4.  _____________________________

5.  _____________________________

6.  _____________________________

7.  _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________