40 reggel Jézussal: november 2017

2017. november 30., csütörtök

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 19. nap - DECEMBER 1 - PÉNTEK

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

19. nap

Odaszentelődés

Isten megígérte: »Kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem« (Jer 29:13). „Egész szívünket át kell adni Istennek, különben nem munkálja bennünk azt a változást, mely Isten képmását kialakítja. Bűnös természetünk elidegenített bennünket Istentől. A Szentlélek találóan ábrázolja állapotunkat: »Akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt« (Ef 2:1). »Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség« (Ésa 1:5-6). Sátán foglyul ejtett minket hogy akaratát teljesítsük(2Tim 2:26). Isten meg akar bennünket gyógyítani, ki akar szabadítani bűneinkből. Mivel ez teljes átalakulást igényel, egész lényünk megújulását, azért teljesen át kell adnunk magunkat Istennek.

A saját énünk elleni küzdelem a leghatalmasabb harc, amelyet meg kell vívnunk. Énünket átengedni, alárendelni mindent Isten akaratának, küzdelembe kerül, de az embernek engedelmeskednie kell Istennek, mielőtt szentségben megújulhatna.

Isten kormányzata nem vak alárendelésen és oktalan korlátozásokon alapszik, habár Sátán így szeretné feltüntetni. Értelmünkre és lelkiismeretünkre apellál »No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr« (Ésa 1:18). Így hangzik az Alkotónak teremtményeihez intézett meghívása; Isten nem akarja teremtményeit kényszeríteni. Nem fogadhatja el tiszteletünket és hódolatunkat, ha azokat nem készségesen és értelmesen hozzuk. A kierőszakolt engedelmesség akadályozhatná az értelem és jellem fejlődését; és géppé alacsonyítana le bennünket. Nem ez a Teremtő szándéka. Az Ő vágya az, hogy az ember, mint a teremtés koronája, a fejlődés legmagasabb fokára jusson el. Kilátásba helyezi számunkra az áldások teljességét, melyekhez kegyelem által kíván eljuttatni. Magához hív bennünket, hogy átadva magunkat Neki, akaratát munkálhassa bennünk. Egyedül tőlünk függ tehát, hogy a bűn örökös rabszolgaságát, avagy Isten gyermekeinek csodás és boldogító szabadságát választjuk-e?

Midőn átadjuk magunkat Istennek, természetesen mindazt fel kell adnunk, ami elválasztana Tőle bennünket. Azért mondta a Megváltó: »Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom« (Lk 14:33). Mindazt el kell hagynunk és fel kell adnunk, ami szívünket elvonhatja Istentől. A gazdagság sok ember bálványa. A pénz szeretete, a vagyonszerzés vágya az az aranylánc, amely Sátánhoz kötözi őket. Gondtalan, kényelmes és felelősség nélküli élet, rang és méltóság szintén oly bálványok, melyeket sokan imádnak. Azonban szét kell törnünk a rabszolgaság eme bilincseit. Nem lehetünk félig Istené, félig pedig a világé. Nem vagyunk Istennek a gyermekei, ha nem vagyunk teljesen azok.

Sokan vannak, akik azt állítják, hogy Istent szolgálják, de mégis saját erejükből akarják parancsolatait megtartani, jellemüket átalakítani és üdvösségüket biztosítani. Szívüket nem készteti Krisztus szeretetének mélységes tudata, hanem azért igyekeznek az Istentől rájuk bízott keresztényi kötelességeket teljesíteni, hogy a mennyet kiérdemeljék. Ily vallásnak nincs semmi értéke. Ha azonban Krisztus bejött a szívünkbe, akkor annyira meg- telik tiszta szeretettel és a Vele való közösség szent örömével, hogy szakadás többé nem állhat be. Ha Őreá tekintünk, megfeledkezünk önmagunkról. Krisztus szeretete életünk és tevékenységünk forrásává válik. Ha szívünk mélyén megéreztük Krisztus és az Atya bensőséges szeretetét, akkor nem kérdezzük, mily fokig szükséges Isten parancsolatait megtartanunk; akkor nem akarunk megállni a legalsó fokon, hanem Megváltónk akaratával tökéletes összhangban kívánunk élni. A legnagyobb komolysággal törekszünk ennek elérésére, és olyan élénk érdeklődéssel viseltetünk Iránta, amely teljesen megfelel a kilátásba helyezett dicsőségnek. A Krisztusról való vallástétel, az Iránta való mélyebb szeretet hiányában üres beszéd csupán, értelmetlen külsőség és szolgai járom.

Azt hisszük talán, hogy túl nagy áldozat mindent felajánlani az Úrnak? Tegye fel mindenki ezt a kérdést: »Mit adott Krisztus érettem?« Életét, szeretetét és szenvedéseit – mindent feláldozott Isten Fia a mi megváltásunk érdekében. Lehetséges-e, hogy az ilyen végtelen szeretet méltatlan tárgyai, szívünket távol tartsuk Tőle? Életünk minden egyes pillanatában az Ő kegyelmi áldásait élvezzük; épp ezért nem vagyunk képesek teljesen megérteni azt a mélységes tudatlanságot és kimondhatatlan nyomort, amelyből kimentett bennünket. Vajon feltekintünk-e Rá, akit a mi bűneink juttattak a keresztre, úgy, hogy készakarva lekicsinyeljük végtelen áldozatát és szeretetét? Látva a dicsőség Urának ezen mély megaláztatását, vajon zúgolódhatunk-e azért, hogy csak küzdelmek és önmegtagadás által nyerhetünk örök életet?

Sok büszke szív kérdezi: »Miért kell megalázkodnom és vezekelnem, mielőtt Isten gyermekévé lennék?« Én Krisztushoz utasítalak benneteket! Ő teljesen ártatlan volt, sőt mi több, Ő volt a menny Fejedelme, aki azért jött e világba, hogy a bűnös emberiséget megmenthesse a haláltól: »mivelhogy életét halálra adta… és a bűnösökért imádkozott« (Ésa 53:12).

Vajon mit áldozunk fel, ha mindjárt mindenünket is odaadjuk? Egy bűnöktől beszennyezett szívet, hogy azt Krisztus saját vérével megtisztítsa, és kimondhatatlan szeretetével megváltsa. És az emberek mégis nehéznek tartják, hogy mindent feladjanak. Ó, szégyellem, ha erről beszélni hallok; ó, szégyen erről írni is!

Isten nem kívánja, hogy azt adjuk fel, ami javunkra szolgál, hiszen minden egyes cselekedetében csupán gyermekeinek jólétét tartja szem előtt. Vajha mindazok, akik még nem döntöttek Krisztus mellett, felismernék, hogy Ő sokkal becsesebb és magasabb adományokat adhat nékik, mint amilyeneket ők maguk keresnek! Az ember önmaga ellen követi el a legnagyobb igazságtalanságot, ha Isten akarata ellenére cselekszik és gondolkozik. Igaz örömet nem találhatunk a tilos utakon, melyeket Ő tiltott meg, aki jól tudja, mi válik javunkra, és aki övéinek csak javát akarja. A bűn útja a nyomornak és pusztulásnak útja.

Nagy tévedés azt hinni, hogy Isten szívesen látja gyermekei szenvedését. Az egész mennyet érdekli az ember boldogsága. Mennyei Atyánk egyetlen teremtménye elől sem zárja el az öröm útjait. Csak azt kívánja, hogy azokat az élvezeteket kerüljük, melyek szenvedéseket és keserű csalódásokat okoznak, melyek életünket szerencsétlenné teszik, s végül a boldogság és a menny kapuját is elzárják előlünk. A világ Megváltója elfogadja az embereket úgy, ahogy vannak, minden vágyukkal, gyengeségükkel és tökéletlenségükkel együtt. Szent vérével nemcsak bűneinktől megtisztítani és megváltani akar bennünket, hanem mindazok forró vágyát is ki akarja elégíteni, akik készségesen felveszik magukra igáját és hordozzák az Ő terhét. Békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek Hozzá. Csupán oly kötelességeket hárít ránk, melyek földi lépteinket az áldások magaslatai felé irányítják, amelyekre az engedetlenek sohasem juthatnak el. Az igazi örömteljes élet abból áll, hogy Krisztus, a dicsőség reménye bennünk kialakuljon.

Sokan kérdik: »Hogy adhatom át magamat teljesen Istennek?« Kívánnád átadni magad; de ahhoz, hogy ezt saját erődből elérjed, gyenge és tehetetlen vagy, mert a kételkedés kötelékei és bűnös életed szokásai rabságban tartanak. Ígéreteid és elhatározásaid fövényre vannak építve; gondolataidat, szenvedélyeidet és érzelmeidet nem vagy képes uralni. Megszegett ígéreteid és be nem tartott fogadalmaid megingatják őszinteségedbe vetett hitedet, csüggedsz, és azt hiszed, hogy Isten nem fogadhat el. Azonban ne ess kétségbe! Amit meg kell értened, az az akarat tényleges ereje. Ez az emberi természetet uraló erő, a döntés vagy a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányú tevékenységétől függ. A választás képességét Isten megadta az embernek; tőled függ, hogy helyesen élj azzal. Bár szívedet nem változtathatod meg, és saját erődből Istent nem szeretheted, mégis szabad választásodtól függ, hogy Őt szolgáld. Mihelyt átadod Néki akaratodat, Ő fogja benned munkálni úgy az akarást, mint a cselekvést. Ily módon egész lényedet Krisztus Lelke uralja; szereteted Isten Fiában összpontosul, s gondolataid összhangban lesznek Vele.

Ha csak kívánság marad a jóság és szentség utáni vágyakozásunk, az semmit sem ér. Sokan, bár remélik és vágyakoznak arra, hogy Isten gyermekei legyenek, mégis elvesznek. Sohasem jutnak el odáig, hogy akaratukat Istennek alárendeljék. Nem döntenek most: keresztények akarunk lenni!

Ha akaratodat és kívánságaidat tettekké érleled, tökéletes átalakulás mehet végbe életedben. Ha akaratodat teljesen alárendeled a Megváltónak, akkor egy minden erőt és uralmat felülmúló magasztos hatalommal egyesülsz. Akkor az állhatatossághoz felülről fogsz erőt nyerni, és így, állandóan átadva magad Istennek, képes leszel új életet, a hitnek életét élni!” (Jézushoz vezető út, 5. fejezet)

Isten azért teremtett, hogy naponta Vele élj

Egész szívünket át kell adni Istennek, különben nem munkálja bennünk azt a változást, mely Isten képmását kialakítja.

A saját énünk elleni küzdelem a leghatalmasabb harc, amelyet meg kell vívnunk. Énünket átengedni, alárendelni mindent Isten akaratának: küzdelembe kerül, de az embernek engedelmeskednie kell Istennek, mielőtt szentségben megújulhatna.

Ha azonban Krisztus bejön a szívünkbe, akkor annyira megtelik tiszta szeretettel és a Vele való közösség szent örömével, hogy szakadás többé nem állhat be. Ha Őreá tekintünk, megfeledkezünk önmagunkról.

Azt hisszük talán, hogy túl nagy áldozat mindent felajánlani az Úrnak? Tegye fel mindenki ezt a kérdést: »Mit adott Krisztus érettem?«… Vajon mit áldozunk fel, ha mindjárt mindenünket is odaadjuk? Egy bűnöktől beszennyezett szívet, hogy azt Krisztus saját vérével megtisztítsa, és kimondhatatlan szeretetével megváltsa. És az emberek mégis nehéznek tartják, hogy mindent feladjanak.

A világ Megváltója elfogadja az embereket úgy, ahogy vannak, minden vágyukkal, gyengeségükkel és tökéletlenségükkel együtt. Szent vérével nemcsak bűneinktől meg- tisztítani és megváltani akar bennünket, hanem mindazok forró vágyát is ki akarja elégíteni, akik készségesen felveszik magukra igáját és hordozzák az Ő terhét.

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

__________________________________________________________ ______ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________

2017. november 29., szerda

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 18. nap - november 30 - CSÜTÖRTÖK

Nem tévedés! A szerző erre a napra teljességében megismétli a tegnapi anyagot. Nem tudom a szándékát, de nem lesz kárunkra elismételni a tegnapi olvasmányt

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

18 . nap

A tized és a lelkiség

Ma számos vita a tizeddel kapcsolatosan általában egy korlátolt kérdéskör köré összpontosul. Kell-e tizedet adni? És hová kell adnunk? Miért kell tizedet adnunk? A való ságban azonban ez a vita figyelmen kívül hagyja az igazi kérdést: Miért rendelte el Isten a tizedrendszert? Van a tizednek más rendeltetése is, mint az egyházi szolgálatok fenntartása? Megérthetjük-e a tizeddel kapcsolatos kérdéseket úgy, hogy az elősegítse az Istennel való járásunkat?

A tizedről szóló első leírás a Bibliában egy beszámoló Ábrahám Melkhisédekkel való találkozásáról (1Móz 14:20). A második pedig akkor jelenik meg, amikor Jákób megfogadja, hogy Isten áldásaira válaszként tizedet ad (1Móz 28:22). E két példa közül egyik sem válasz Isten új parancsolatára vonatkozóan. Egyszerűen csak folytatása annak a természetes imádati formának, amit ők gyakoroltak. A tized által az emberek elismerték, hogy Isten keze igazgatja életük anyagi oldalát. Ezek az emberek nem támogatták az egyházat, mert még nem létezett egyház. Egyszerűen csak hódoltak Istennek.

Később, amikor Isten Izrael népének közvetlen utasításokat adott a tizeddel kapcsolatosan, ezek az utasítások az istentiszteleti szolgálatra vonatkozóan hangoztak el. A szentélybe kellett hozniuk a tizedet és az adományokat, mert ott lakozott Isten Neve (5Móz 12:5-6,11). Isten elfogadta a tizedet, és felhasználta a papok és léviták által végzett szolgálatok fenntartására.

A Bibliát tanulmányozva a továbbiakban az ébredésre való felszólítással találjuk társítva a tizedet (2Krón 31; Neh 12:13; Mal 3). Az igazi ok mindig a vallási szolgálat, egy olyan forma, mely által elismerjük Istennel mint Megváltónkkal való kapcsolatunkat.

Mindezek mellett, a tizedre vonatkozó isteni terv Mt 6:25-34 verseiben van leírva. Itt Jézus a pénzt és az anyagi javakat Istennel való közvetlen konkurenciának állítja be. A következő választások elé állít: Kinek szolgálunk? És hogyan szolgálunk? Érdemes megfigyelnünk, hogy a szövegkörnyezetben az élet alapvető szükségleteiről, nem pedig fényűzésről van szó. Az olyan életet, amely csak az étkezésre és a ruházkodásra összpontosít, Jézus „pogány” jelzővel illeti. Ehelyett egy kihívás elé állít: „Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát, s ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33).

S még ha nem is jelenik meg közvetlenül Mt 6. fejezetében, a tized az egyik legfontosabb eszköz, amit Isten felhasznál tanítványi „gyakornokságunkban”, mivel segít Urunkra összpontosítanunk, miközben az anyagi világgal küzdünk. Amikor tizedet adunk, Istent helyezzük az első helyre. Elismerjük, hogy az Ő tulajdona vagyunk, és hogy mindenünk az Övé. Elismerjük, hogy sáfárok vagyunk. Ennek érdekében figyeljünk meg néhány módszert, amelyek segítenek abban, hogy a tizedfizetésben is helyes imádatot alkalmazzunk.

Íme, mit tehetünk, hogy javítsunk az imádaton:

Első lépés: Az Istennel való kapcsolat elfogadása

El kell ismernünk, hogy az igazi imádat csak olyan szívből fakadhat, amely összhangban van Istennel. Ennek értelmében, első lépésként fogadjuk el a kapcsolatot Istennel. Ez a lépés úgy kezdődik, hogy beismerjük bűneinket, majd elfogadjuk a megbocsátás és az örök élet örömét. Ekkor kapcsolatot teremtünk Jézussal, és visszaszolgáltatjuk a tizedet, mellyel igazoljuk üdvösségünket Krisztusban, s együtt ünnepelhetjük meg a Megváltót. Ez a megváltás jogosítja fel Krisztust arra a pozícióra, amelyet fölvállalt életünkre vonatkozóan.

Második lépés: Isten mint a Teremtő elfogadása

A második lépés arra vonatkozóan, hogy a tizedünk imádat legyen, hogy fogadjuk el Istent mint Teremtőt. Ez által Ő újjáteremthet és új életet adhat nekünk. S mivel Ő a Teremtőnk, felel minden szükségletünkért. Ekkor elismerjük, hogy a tizeddel Őt imádjuk és Őt helyezzük az első helyre. Akkor választjuk az új életet, amikor elsősorban Isten országát és az Ő igazságát keressük. Ebben az értelemben a tized egy olyan eszköz, mely segít abban, hogy helyes fontossági sorrendet állítsunk fel.

Harmadik lépés: Lemondani önmagunkról és elfogadni az Ő uralmát

A tized imádati magatartást feltételez, mivel az adományozó elfogadja, hogy Isten mindennek a tulajdonosa. Ez a harmadik lépés. Elhatározzuk, hogy alávetjük magunkat Isten uralmának, és elfogadjuk vezetését. Elismerjük, hogy mindenünk az Övé. Mi csak egyszerű sáfárok vagyunk.

Tizedünkkel Istennek szolgálunk, s ennek az a célja, hogy emlékeztessen bennünket, hogy mindenünk az Övé. Segítséget kapunk, hogy javainkkal az Ő dicsőségére sáfárkodjunk. Ez által elfogadjuk azt a felelősséget, hogy vigyáznunk kell mindarra, amit ránk bízott.

Negyedik lépés: Isten gondviselésének, vezetésének és szeretetének elismerése

Ha elfogadjuk az Ő gondoskodását, vezetését és szeretetét irántunk, a tizedadást imádattá tesszük. A tized juttatja eszünkbe, hogy Ő visel gondot rólunk, és hogy törődik életünk minden apró részletével. Mielőtt tizedet adnánk, Ő már meghozta a szükséges lépéseket napi szükségleteink kielégítésére. Hálatelt szívvel mutatjuk be Neki a tizedet, elismerjük a kapott áldásokat, mivel nem is adhatnánk tizedet, ha nem kaptuk volna már meg az áldást.

Ötödik lépés: Annak elfogadása, hogy szentnek kell lennünk Isten előtt

A tized mint imádat lehetőséget ad, hogy elfogadjuk a parancsot, miszerint szentnek kell lennünk Isten előtt (lásd: 3Móz 20:26). S mivel az Ő tulajdona vagyunk, szentek is, vagyis elkülönítettek egy különleges célra. Amikor tizedet adunk, elismerjük, hogy teljes mértékben az Övéi vagyunk. Így tizedünkkel bizonyítjuk, hogy Isten „elkülönített” gyermekei vagyunk.

Hatodik lépés: Életünk újbóli odaszentelése Istennek

Ha elfogadjuk, hogy a tized szent, és hogy az Istené, lényegében az áldást ismerjük el azzal, ahogy a szent dolgokhoz viszonyulunk. A helyes viszonyuláshoz pedig az kell, hogy az Istennel való naponkénti járásunk fényében hozzuk tizedünket az Úr elé. Ezáltal a tized egy lehetőség az odaszentelődésre. Örülhetünk üdvösségünk valóságának és az elfogadásnak Krisztus által. Elfogadhatjuk az új életet Őbenne. Megünnepelhetjük Isten jóságát, mellyel gondoskodik életünk anyagi oldaláról, és ugyanakkor elismerjük, hogy Ő visel gondot lelki téren is rólunk. A tized Istenről és a szívünkről tesz bizonyságot, valamint arról, hogy elfogadjuk és imádjuk Őt életünk minden napján.

Egy Dél-Csendes-óceáni szigeten élő 13 éves gyerek esete jól szemlélteti ezt az imádati formát. Egy kifogott halat hozott, s azt mondta a gyülekezet presbiterének, hogy ez az ő tizedadománya. Majd megkérdezte, hogy miként kell eljárnia a hallal. A presbiter tanácsokkal látta el, majd gratulált neki, hogy sikerült tíz halat kifognia. A gyerek erre így válaszolt: „Még nem! Ez volt az első hal, amit fogtam. A többi még a vízben van. Most megyek, hogy kifogjam őket!”

Valóban, a tized az Isten-imádat egyik eszköze, ha Őt helyezzünk életünk első helyére. A tized kézzelfogható hálánkat jelenti az Istennel egyre szorosabbá váló kapcsolatunkért.

Benjamin C. Maxson, igazgató,

Keresztény Sáfárság Osztály, Generál Konferencia

(Forrás: DYNAMIC, 2002. július–szeptember, 4–5. old.)

Isten azért teremtett, hogy naponta vele járj

Ábrahám és Melkhisédek tizedeikkel nem az egyházat támogatták, mivel akkor még nem létezett szervezett egyház. Egyszerűen csak imádták Istent.

A tized igazi oka mindig az imádat. Ezzel viszonyulunk Istenhez mint Megváltónkhoz. Amikor tizedet adunk, igazoljuk üdvösségünket Krisztusban, s együtt ünnepeljük a Megváltót. Mivel Ő a Teremtőnk, gondoskodik minden szükségletünkről. Ezt ismerjük el, amikor imádjuk Őt, s amikor a tizedadással Őt helyezzük az első helyre. A tizedet imádattá tesszük Isten előtt, amikor elismerjük gondviselését, vezetését és szeretetét irántunk.

Tizedadományunkkal elismerjük, hogy teljes mértékben Istenéi vagyunk.

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

2017. november 28., kedd

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 17. nap - november 29 - SZERDA

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

17 . nap

Önkéntes adományok

„Amit teszünk, teljes szívvel tegyük. Örömmel és hálával hozzuk adományainkat ezt mondva: jó szívvel hozzuk Neked azt, ami a Tied. Az általunk hozható legdrágább szolgálat is semmiség amellett az ajándék mellett, amit Isten ennek a világnak adott. Krisztus egy ajándék minden nap. Isten a világnak adományozta Őt, s kedvesen fogadja az emberekre bízott ajándékokat a mű előrehaladása érdekében. Ezáltal elismerjük és elfogadjuk, hogy minden Istené.” (Manuscript 124, 1898)

„A szeretetteljes szívből fakadó ajándékot Isten örömmel megáldja, és a lehető leg gyümölcsözőbbé teszi az Ő szolgálatában. Ha szívünket Jézusnak adtuk át, akkor ajándékainkat is elhozzuk Neki. Aranyunkat, ezüstünket, legdrágább földi kincse inket, legjobb szellemi és lelki képességeinket örömmel szenteljük annak, Aki szeretett minket, és önmagát adta érettünk.” (Jézus élete, 65. old.)

Hála- és engesztelési adományok

„Hálatelt szívvel járuljatok az Úr elé múltbeli és jelenlegi irgalmáért, s fejezzétek ki hálátokat jótéteményeiért, hozzátok hálaadományaitokat, önkéntes adakozásaitokat bűnért való adományként.” (Review and Herald, 1881. január 4.)

Utálatosak Isten előtt a félszívvel hozott adományok.

„Isten sáfárává tette az embert.”

A tized és a lelkiség

Mindezek mellett, a tizedre vonatkozó isteni terv Mt 6:25-34 verseiben van leírva. Itt Jézus a pénzt és az anyagi javakat Istennel való közvetlen konkurenciának állítja be. A következő választások elé állít: Kinek szolgálunk? És hogyan szolgálunk? Érdemes meg- figyelnünk, hogy a szövegkörnyezetben az élet alapvető szükségleteiről, nem pedig fény- űzésről van szó. Az olyan életet, amely csak az étkezésre és a ruházkodásra összpontosít, Jézus „pogány” jelzővel illeti. Ehelyett egy kihívás elé állít: „Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát, s ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33).

S még ha nem is jelenik meg közvetlenül Mt 6. fejezetében, a tized az egyik legfontosabb eszköz, amit Isten felhasznál tanítványi „gyakornokságunkban”, mivel segít Urunkra összpontosítanunk, miközben az anyagi világgal küzdünk. Amikor tizedet adunk, Istent helyezzük az első helyre. Elismerjük, hogy az Ő tulajdona vagyunk, és hogy mindenünk az Övé. Elismerjük, hogy sáfárok vagyunk. Ennek érdekében figyeljünk meg néhány mód- szert, amelyek segítenek abban, hogy a tizedfizetésben is helyes imádatot alkalmazzunk.

Íme, mit tehetünk, hogy javítsunk az imádaton:

Első lépés: Az Istennel való kapcsolat elfogadása

Második lépés: Isten mint a Teremtő elfogadása

Harmadik lépés: Lemondani önmagunkról és elfogadni az Ő uralmát

Negyedik lépés: Isten gondviselésének, vezetésének és szeretetének elismerése

Ötödik lépés: Annak elfogadása, hogy szentnek kell lennünk Isten előtt

Hatodik lépés: Életünk újbóli odaszentelése Istennek

Valóban, a tized az Isten-imádat egyik eszköze, ha Őt helyezzünk életünk első helyére. A tized kézzelfogható hálánkat jelenti az Istennel egyre szorosabbá váló kapcsolatunkért.

Benjamin C. Maxson, igazgató,

Keresztény Sáfárság Osztály, Generál Konferencia

(Forrás: DYNAMIC, 2002. július–szeptember, 4–5. old.)

Isten azért teremtett, hogy naponta vele járj

Ábrahám és Melkhisédek tizedeikkel nem az egyházat támogatták, mivel akkor még nem létezett szervezett egyház. Egyszerűen csak imádták Istent.

Tizedadományunkkal elismerjük, hogy teljes mértékben Istenéi vagyunk.

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

2017. november 27., hétfő

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 16. nap - november 28 - KEDD

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

16. nap

Egy magasztosabb tapasztalat

„Napról napra egyre többet kell megtanulnunk Krisztustól, hogy tanításaival összecsengő tapasztalatokat szerezzünk. Magasztos és szent célokat valósíthatunk meg. Isten azt akarja, hogy állandóan növekedjünk az ismeret és az erkölcs területén. Törvénye az Ő hangjának visszhangja, amely mindenkit hív: »Jöjjetek feljebb! Legyetek szentek, még szentebbek!« Keresztény jellemünk napról napra tökéletesedhet.

Akik a Mester szolgálatába álltak, azoknak olyan tapasztalatokra van szükségük, melyek sokkal magasabbak, mélyebbek és szélesebbek, mint ahogy azt sokan gondolnák. Isten nagy családjának tagjai közül sokan aligha tudják, mit jelent az Ő dicsőségét szemlélni, és dicsőségről dicsőségre jutni. Sokuknak már van némi fogalma Krisztus tökéletes voltáról, és szívükben túlárad az öröm. Vágynak jobban, mélyebben érzékelni a Megváltó szeretetét. Ezért lelkükben ápolják az Isten utáni vágyakozás minden szikráját! A Szentlélek munkálkodik azokban, akik ezt akarják; formálja azokat, akik formálódni akarnak, alakítja azokat, akik át akarnak alakulni. Gyakoroljátok a lelki gondolkodást, és ápoljátok a szent közösséget! Isten dicsőségének még csak a kora hajnali sugarait láttátok. Ha kitartóan törekedtek megismerni az Urat, meg fogtok győződni arról, hogy »az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig« (Péld 4:18).”

Olvasd el Jn 15:11 versét.

„Krisztus mindig maga előtt látta, mit fog eredményezni küldetése. Fáradozással és önfeláldozással teli földi életét megvidámította az a gondolat, hogy mindez a gyötrelem nem hiábavaló. Élete feláldozásával helyreállítja az emberiségben Isten képmását. Kiemel bennünket a porból, jellemünket újjáalakítja saját jellemének mintájára, és megszépíti saját dicsőségével. Krisztus látta, hogy lelke miként gyötrődik majd, és elégedett volt. Megjelent szeme előtt a végtelenségbe nyúló örökkévalóság, és látta azok boldogságát, akik az Ő megaláztatása árán bocsánatban és örök életben részesülnek. Vétkeik miatt kapott sebeket, bűneik miatt törték Őt össze. Ő bűnhődött, hogy nekik békességük legyen, és az Ő sebei árán gyógyulnak meg. Hallotta az üdvözültek ujjongását. Hallotta a megváltottakat Mózes és a Bárány énekét énekelni. Noha előbb vérrel kell megkeresztelkednie, noha a világ bűnei ártatlan lelkére súlyosodnak, noha kimondhatatlan lelki gyötrelem árnya borul reá, de az elé táruló örömért vállalta a keresztet, és nem gondolt annak szégyenével.

Ebben az örömben minden követője osztozni fog. Bármilyen csodálatos és dicső is lesz az örökkévalóság, nem minden jutalom van a végső szabadulásig visszatartva. Hit által már itt osztozhatunk a Megváltó örömében. Mózeshez hasonlóan ki kell tartanunk, mint akik látjuk a Láthatatlant.

Az egyház most küzdő egyház. Most egy sötétségben veszteglő, majdnem teljesen bálványimádásba merült világgal állunk szemben. De közeleg a nap, amikor a harc véget ér. Az egyház győzni fog. Isten akarata lesz meg a földön, ahogy a mennyben is. Az üdvözültek a menny törvényén kívül más törvényt nem fognak ismerni. Mindnyájan boldog, eggyé vált család lesznek, magukra öltve Krisztus igazságának – a dicsőítésnek és hálaadásnak – palástját. Az egész természet a maga páratlan szépségében dicsőítéssel és imádattal adózik Istennek. A világ a menny fényességében fürdik majd. A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap hétszerte fényesebb lesz, mint amilyen most. Az évek boldogságban peregnek majd. E kép felett a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömükben kiáltoznak, miközben Isten és Krisztus együtt hirdeti ki: »Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé.«

Az eljövendő dicsőséget bemutató látomások, ezek az Isten kezével megrajzolt jelenetek legyenek drágák Isten gyermekeinek!

Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és megtiszteltetésnek tartották, hogy Érte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt leteszik koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: »Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást… A királyiszék- ben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké« (Jel 5:12-13).”

Olvasd el Jel 7:9,17 versét. „És a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4).

Istennel a hegyen. „Sohasem szabad szem elől veszítenünk a láthatatlan dolgokról kapott látomást. Így tudunk megfelelő értékrendet tartani az örökkévaló és az ideig való dolgok között. Ez ad erőt ahhoz, hogy másokat a magasabb rendű életre ösztönözzünk.

»Jöjjetek fel énhozzám a hegyre« – szól Isten hozzánk. Mózesnek, mielőtt Izrael megszabadításában Isten eszközévé lehetett, negyven évet kellett a puszta magányában elvonultan Istennel bensőséges közösségben töltenie. Mielőtt Isten üzenetét tolmácsolta a fáraónak, az égő csipkebokorban megszólaló angyallal beszélt. Mielőtt Isten népe képviselőjeként átvette a törvényt, fel kellett mennie a hegyre, és ott meglátta Isten dicsőségét. Mielőtt végrehajtotta az ítéletet a bálványimádókon, elrejtőzött a szikla hasadékában, és az Úr így szólt: »Kiáltom előtted az Úr nevét«: »irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú… de nem hagyja a bűnöst büntetlenül« (2Móz 33:19; 34:6-7).

Mielőtt életével együtt letette Izraelért hordozott terhét, Isten felhívta a Piszga tetejére, és eléje tárta az Ígéret Földjének dicsőségét. Mielőtt a tanítványok elindultak misszióútjukra, Jézus felvitte őket a hegyre. Pünkösd erejének és dicsőségének megnyilatkozása előtt volt a Megváltóval töltött éjszaka, az együttlét a galileai hegyen, a búcsújelenet az Olajfák hegyén, és az angyalok ígérete, valamint a napokig tartó imádkozás és bensőséges együttlét a felházban.

Jézus, amikor valamilyen nagy próba vagy fontos feladat előtt állt, elvonult a hegyek magányába, és az éjszakát az Atyához való imádkozással töltötte. Egy éjszakai imádkozás előzte meg az apostolok elhívását, a Hegyibeszédet, a megdicsőülést; valamint a tárgyalótermi és a kereszten elszenvedett lelki gyötrelmet és a feltámadás dicsőségét.”

Az imádkozás kiváltsága. „Nekünk is időt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra és lelki felüdülésre. Nem értékeljük az ima erejét és hatékonyságát úgy, ahogy kellene. Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes. Ritkán kerülünk minden vonatkozásban kétszer azonos helyzetbe. Folytonosan új dolgok történnek velünk, és új próbákkal küzdünk, amelyekben a régi tapasztalatok nem adhatnak elegendő eligazítást. Folyamatos világosságra van szükségünk, ami Istentől jön.

Krisztusnak mindig van üzenete azok számára, akik figyelnek szavára. A Gecsemáné kerti lelki gyötrelem éjszakáján az alvó tanítványok nem hallották Jézus hangját. Volt valami homályos képük az angyalok jelenlétéről, de nem érzékelték a jelenet súlyát és dicsőségét. Álmosságuk és kábultságuk miatt nem nyerték el azt a bizonyosságot, amely lélekben megerősítette volna őket a rájuk váró félelmetes eseményekre. Ugyanígy ma is pontosan azok az emberek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a mennyei útmutatásra, sokszor maradnak anélkül, mert nem keresik a mennyel való bensőséges közösséget.

A kísértések, amelyeknek naponta ki vagyunk téve, szükségszerűvé teszik az imát. Mindenfelől veszélyek leselkednek ránk. Különösen azok vannak kísértésnek kitéve, akik igyekeznek másokat az erkölcsi fertőből kiemelni és a pusztulástól megmenteni. Mivel folytonosan testközelbe kerülnek a gonoszsággal, erősen kell kapaszkodniuk Istenbe, különben ők maguk is megfertőződnek. Rövid és sorsdöntő az az út, amely a szentség magaslatáról a mélységbe visz. Egyetlen pillanat alatt megszülethetnek az ember sorsát örökre megpecsételő elhatározások. Egyetlen elvesztett csata elég ahhoz, hogy a lelkünk védtelen maradjon. Egyetlen bűnös szokás, ha nem szállunk határozottan szembe vele, acéllánccá szilárdul, és megkötözi az egész embert.

Azért maradnak sokan magukra a kísértésekben, mert nem tekintenek szüntelen az Úrra. Ha engedjük, hogy Istennel való kapcsolatunk megszakadjon, védtelenek maradunk. Minden jó szándék és elhatározás kevés a bűn leküzdéséhez. Imádkozó embereknek kell lennetek. Ne erőtlenül, csupán alkalomszerűen, rendszertelenül imádkozzatok, hanem buzgón, kitartóan, szüntelenül! Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy- egy imádság!

Isten munkásaiként meg kell keresnünk az embereket ott, ahol vannak – sötétségben, bűnbe süllyedten és romlottsággal beszennyezve. De amíg Istenre támaszkodunk, aki a mi napunk és pajzsunk, a bennünket körülvevő gonoszság egyetlen foltot sem fog ruhánkon ejteni. Amikor pusztulásba rohanó lelkek megmentésén fáradozunk, nem szégyenülünk meg, ha Istenben bízunk. Krisztus a szívünkben, Krisztus az életünkben – ez a mi védelmünk. A jelenlétéből áradó légkör minden bűnnel szemben iszonyattal tölti el szívünket.

Lelkünk annyira azonosulhat az Ő lelkével, hogy gondolatban és szándékban egyek leszünk Vele.

Hit és ima volt az, ami által Jákob, a gyenge, bűnös ember Istennel küzdve győzött. Így válhattok ti is szent és magasztos szándékú, nemes szívű férfiakká és nőkké, akiket semmi sem térít el attól, ami igaz, jó és igazságos. Ez súlyos gondokkal, terhekkel és fel- adatokkal jár, de minél nehezebb a helyzet és súlyosabbak a terhek, annál nagyobb szükség van Jézusra.

Komoly hiba a közös istentiszteletek mellőzése. E gyülekezés kiváltságát nem szabad könnyen venni. A betegápolók sokszor nem élhetnek ezzel a kiváltsággal, de vigyázzanak arra, nehogy szükségtelenül maradjanak távol Isten házától.

A betegek szolgálatában a siker inkább múlik az odaszentelt és önfeláldozó lelkületen, mint bármely, pusztán világi foglalatosságban. Azok, akik felelősségeket hordoznak, teremtsenek olyan helyzetet maguknak, ahol Isten Lelke mélységesen tud hatni rájuk. Annyival buzgóbban kell vágyódniuk a Szentlélek segítségére és Isten megismerésére, mint másoknak, amennyivel nagyobb felelősséggel jár az ő megbízatásuk, mint másoké.

A mi munkánkban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való kapcsolat gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy Megváltónkban békét és nyugalmat találtunk. Az Ő békéje, amely szívünkben él, arcunkról sugárzik. Hangunknak meggyőző erőt ad. Az Istennel való közösség emelkedetté teszi a jellemet és az életet. Az emberek felismerik, mint az első tanítványok esetében, hogy Jézussal voltunk. Ez olyan erőt ad a szolgálattevőnek, amilyet semmi más nem adhat. Ne engedd, hogy bármi is elvegye tőled ezt az erőt.

Kettős életet kell élnünk – az elmélkedés és a cselekvés, a csendes imádkozás és a buzgó munka életét. Az Istennel töltött együttlétből merített erő az éberség és figyelmesség komoly, megfeszített gyakorlásával párosítva felkészíti az embert a mindennapi feladatokra, és a legnehezebb körülmények között is lelki békességet ad.”

A mennyei tanácsadó. „Sok ember, ha bajba jut, azt hiszi, földi baráthoz kell problémáival fordulnia és segítségért folyamodnia. Nehéz helyzetekben kétely üli meg a lelküket, és az út sötétnek tűnik. Pedig az örök, a hatalmas tanácsadó szüntelenül mellettük áll, és bizalmukat kéri. Jézus, a nagy teherhordozó így szól: »Jöjjetek énhozzám… és én megnyugosztlak titeket«. Miért fordulnánk Krisztus helyett megbízhatatlan emberekhez, akik éppúgy Istentől függnek, mint mi magunk?

Talán érzed, hogy milyen fogyatékos a jellemed és milyen gyengék a képességeid a munka nagyságához mérten. De ha olyan lángelméd volna is, amelynél nagyobb nem volt még senkinek, az sem volna elég munkádhoz. »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:5) – mondja Urunk és Megváltónk. Minden ténykedésünk eredménye Isten kezében van. De bármi történjék is, kapaszkodjunk töretlen, kitartó bizalommal Istenbe!

Minden kapcsolatodat, ami az üzleti életet vagy szabad idődet érinti, vagy ami egy egész életre szól, buzgó, alázatos imával építsd ki! Így mutatod meg, hogy tiszteled Istent, és Isten is tisztelni fog téged. Amikor félsz – imádkozz! Ha elcsüggedtél, szorítsd össze ajkadat az emberek előtt; ne vess árnyat mások ösvényére, hanem mindent mondj el Jézusnak! Nyújts ki segítségért kezedet! Gyengeségedben ragadd meg azt az erőt, amely végtelen! Kérj alázatosságot, bölcsességet, bátorságot, több hitet, hogy meglásd a fényt Isten fényében, és örvendezz Isten szeretetében!”

Odaszentelődés és bizalom. „Isten csak az alázatos és bűneit bánó embernek tudja és akarja kinyilatkoztatni önmagát. Örül, ha a múltban kapott jótéteményekkel és áldásokkal indokoljuk a még nagyobb áldásokra szóló igényünket. Isten többet ad a Benne teljes szívvel bízóknak, mint amennyit várnak Tőle. Az Úr Jézus tudja, mire van gyermekeinek szükségük; tudja, mennyi égi erőt fogunk az emberiség áldására igénybe venni; és mindent megad, amit mások áldására és a saját lelkünk nemesítésére használunk fel.

Kevésbé kellene bíznunk abban, amit mi magunk tudunk tenni, és jobban abban, amit az Úr tehet értünk és általunk. Hiszen nem a saját munkádat végzed, hanem Istenét. Minden fenntartás nélkül add át Neki akaratodat, hadd irányítsa Ő az utadat! Sose alkudozz a lelkiismereteddel! Tudd meg, mit jelent Krisztusban szabadnak lenni!

A prédikációk szombatról szombatra való puszta meghallgatása, a Biblia ismételt átolvasása, vagy versről versre történő magyarázása, mit sem használ sem nekünk, sem azoknak, akik hallgatnak minket, ha a Biblia igazságait nem visszük bele személyes életünkbe. Az értelmi képességeket, az akaratot, az érzelmeket Isten Igéjének irányítása alá kell rendelni. S akkor a Szentlélek munkája nyomán az Ige szabályai az élet alapelveivé lesznek.

Amikor az Úr segítségét kéred, tiszteld meg Megváltódat azzal, hogy áldásait hittel elfogadod. Minden erő, minden bölcsesség rendelkezésünkre áll. Csak kérnünk kell.

Járj szüntelenül Isten világosságában! Elmélkedj jelleméről éjjel és nappal! Akkor meglátod dicsőségét, és jóságában örvendezni fogsz. Szíved átforrósodik szeretetétől; felemelkedsz, mint akit örökkévaló karok hordoznak. Istentől kapott erővel és világossággal többet értesz meg, és többet tudsz megvalósítani, mint amit valaha is lehetségesnek tartottál.

„Maradjatok énbennem.” „Krisztus így kérlel bennünket: »Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok… Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek… Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben…«

»Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akár- mit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek« (Jn 15:4-16).

»Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem« (Jel 3:20).

»A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja« (Jel 2:17).

»Aki győz… adom annak a hajnalcsillagot«, »és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét… és az én új nevemet« (Jel 2:26-28; 3:12).”

„Egyet cselekszem.” „Aki Istenben bízik, elmondhatja Pál apostollal: »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít« (Fil 4:13). Bármilyen hibák és kudarcok tapadnak is múltunkhoz, Isten segítségével le tudjuk győzni őket. Az apostollal mi is elmondhatjuk: »Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára« (Fil 3:14).” (A nagy orvos lábnyomán, 503–516. old.)

Isten azért teremtett, hogy naponta Vele élj

A Szentlélek munkálkodik azokban, akik ezt akarják; formálja azokat, akik formálódni akarnak, alakítja azokat, akik át akarnak alakulni.

Jézus, a nagy Segítő mondja: „Jöjjetek énhozzám és megnyugosztalak titeket.” Eltávolodunk Tőle, hogy bűnnek alávetett emberi lényeket kövessünk, olyanokat, akiknek az élete hozzánk hasonlóan Istentől függ? Jézus jól ismeri gyermekei szükségleteit, és hogy menynyi mennyei erőt fogunk elsajátítani az emberiség áldására, ezért felajánlja mindazt, amit képesek vagyunk felhasználni mások javára és saját lelkünk nemesítésére. „Ha énbennem maradtok és az én Igém bennetek marad, kérjetek és adatik néktek. Ezáltal dicsőíttetik meg az én Atyám, sok gyümölcsöt teremtek és az én tanítványaim vagytok” – mondja.

„Akik azonban magukra öltik Isten teljes fegyverzetét, s naponta időt szentelnek az elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre…”

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________