Itt találod a
korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/
14. nap
Növekedés Krisztusban
„A Biblia
a szív megújulását,
mely által Isten
gyermekei lehetünk, újjászületésnek nevezi. Ama jó mag
kikeléséhez hasonlítja, melyet a gondos magvető családapa vetett el.
A hasonlatnál
maradva, a megtérteket »újszülött
gyermekek«-nek nevezi a Szentírás (1Pt 2:2), kiknek a Jézus Krisztusban
érett férfiakká és asszonyokká kell növekedniük (Ef 4:15). Vagy miként a földbe
vetett jó magnak, nékik is növekedniük kell és gyümölcsöt kell teremniük. Ésaiás
próféta mondja róluk:
Az »igazság fáinak neveztessenek,
az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!« (Ésa 61:3). Így a természetből vett
példák által akarja a Biblia tökéletesebben megérteni velünk a lelki élet
titkát.
Az emberek minden
bölcsessége és ügyessége sem képes a természet legkisebb tárgyának életet adni.
Csakis az Istentől adományozott élet közvetítése által nyerhetnek a növények és
az állatok életet. Hasonlóképpen csakis az Istentől származó élet által
foganhat lelki élet az emberi szívben. Ha az ember nem születik Lélektől (Jn
3:5), nem lehet részese a Krisztusban való életnek.
A növekedésnek is
ugyanaz a törvénye. Egyedül Isten fakasztja a bimbót, érleli a virágot
gyümölccsé. Az Ő ereje által terem a föld »először
füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban« (Mk 4:28). Hóseás
próféta könyvében azt olvassuk, hogy Izrael »virágozni
fog, mint a liliom«. »Felelevenednek,
mint a búzamag és virágoznak, mint a szőlőtő« (Hós 14:6, 8). Jézus így
figyelmeztet bennünket: »Tekintsétek meg
a liliomokat, mimódon növekednek«
(Lk 12:27). A növények és virágok nem saját erejükből vagy szorgalmukból, hanem
azon adományok elfogadása
által növekednek, melyeket
Isten életük fenntartására ajándékozott. Amilyen kevéssé
növelheti a gyermek termetét csak egy ujjnyival is saját akaratából vagy
erejéből , éppoly kevéssé biztosíthatjuk
szellemi, lelki fejlődésünket. A
kisgyermek, éppúgy, mint a növény, csak a szükséges életerő, a levegő, a
napfény és táplálék által növekedik. A természet ezen adományai éppoly áldásos
hatással vannak a növény- és állatvilágra, mint Krisztus azokra, akik Benne
bíznak. Számukra Ő az »örök világosság«
(Ésa 60:19); a »nap és pajzs« (Zsolt
84:12). Olyan Ő népének, »mint a harmat«
(Hós 14:6). Úgy száll alá, »mint eső a
rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet« (Zsolt 72:6). Ő az élet vize, »az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ád a
világnak« (Jn 6:33).
Isten az Ő Fiának
felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével,
amely oly valóságos, mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, kik ezt
az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké
növekednek.
Ahogy a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és
arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja
felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá
legyen Krisztushoz.
Jézus is erre
tanít bennünket, mikor mondja: »Maradjatok
énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt
magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem
maradtok… mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:4-5).
Hogy szent és
Istennek tetsző életet
élhessünk, épp oly
mértékben függ Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől,
melyből a gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával
lesztek azon erőnek és életnek, amelynek segítségével a kísértésekkel
szembeszállhattok s a kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha ellenben
Benne maradtok, életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem
terméketlenekké nem váltok. Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká.
Sokan úgy
vélik, hogy a
munkának egy részét
maguknak kell elvégezniük.
Bíznak Krisztus bűnbocsánatában,
de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások
sikertelenek lesznek. Jézus mondja: »Nálam
nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:5). A
kegyelemben való növekedésünk,
örömünk és hasznosságunk
mind a Krisztussal való egyesülésünktől függ. Csak
ha napról napra, sőt ha óráról órára közösségünk van Vele – ha Őbenne maradunk
–, növekedhetünk a kegyelemben. Ő nem csak a szerzője, hanem befejezője is hitünknek. Krisztus az
Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nem
csak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk.
Fenségesen fejezik ki ezt Dávid
következő szavai: »Az Úrra néztem
szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg
nem rendülök« (Zsolt 16:8).
Azt kérdezed:
»Hogyan maradhatok meg Krisztusban?« Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. »Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust,
az Urat, akképpen járjatok őbenne« (Kol 2:6). »Az igaz pedig hitből él« (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat
Istennek és tulajdonai lettetek, hogy Neki szolgáljatok és engedelmeskedjetek
és vettétek Krisztust, az Üdvözítőt. Bűneitekért jóvátételt nem adhattok,
önmagatok nem tudtátok volna szíveteket meg- változtatni; átadva magatokat
Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette érettetek. Hitben
lettetek Krisztus tulajdonaivá és hit által kell Benne folyton növekedne- tek
odaadás és elfogadás által. Mindent
oda kell adnotok: szívet,
akaratot, szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait
mindenekben teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent vennetek: Krisztust,
mint az áldások összességét, hogy szívetekben maradjon, és erősségetek,
igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni! Minden reggel
első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: »Fogadj
el Uram, a Te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma
is szolgálatodra! Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat Tebenned
végezzem!« Ez mindennapi kötelességetek legyen.
Minden egyes
reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket Néki
rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése
akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy
az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.
A Krisztusban való
élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzülete, de legyen
állandóan békés, bizalommal
tele. Reményetek nem
önmagatokban, hanem
Krisztusban van. Gyengeségeteket kiegészíti
az Ő ereje,
tudatlanságotokat az Ő
tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek!
Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus
önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége, és leírhatatlan szeretete
legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit
követjük és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő
képmására.
Krisztus ezen szavaival:
»Maradjatok énbennem…«, a
nyugalom, az állhatatosság és a bizalom gondolatát akarja
kifejezni. Ily meghívással fordul hozzánk: »Jöjjetek
énhozzám…, én megnyugosztlak titeket« (Mt 11:28). A zsoltáros szavai
ugyanezen gondolatot fejezik ki: »Csillapodjál
le az Úrban és várjad őt…« (Zsolt 37:7). Ésaiás próféta a következőkről
biztosít bennünket: »Csöndességben és
reménységben« lesz erősségetek (Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a
tétlenségben találjuk, mert hisz magában a meghívásban bennfoglaltatik már a
felszólítás a munkára: »Vegyétek fel az
én igámat… és nyugalmat találtok« (Mt 11:29). A szív, amely állandóan
Krisztusban leli nyugalmát, folytonosan és komolyan fog Krisztusért
munkálkodni.
Ha gondolataink
saját énünknél időznek, akkor Krisztustól, az élet és erő forrásától
eltávolodunk. Sátán azért igyekszik állandóan figyelmünket Krisztustól elvonni,
hogy lelkünknek minden Vele való közösségét meghiúsítsa. A világ örömeire, az
élet gondjaira, akadályaira és nehézségeire, saját gyengéitekre, vagy
fogyatkozásaitokra, vagy mások tökéletlenségeire irányítja figyelmeteket. De ne
essetek csapdájába. Még valóban lelkiismeretes egyéneket is, kik Istenért
kívánnak élni, gyakran félrevezet, hogy saját gyengeségeiken és bűneiken
gondolkozzanak, és ily módon, elszakítva őket Krisztustól, öröm éri, hogy
győzelmet arat felettük. Ne magunkat tegyük gondolataink középpontjává, ne
aggódjunk, ne remegjünk a saját megváltásunkért. Mindez csak arra szolgál, hogy
a lelket az erő forrásától elvonja. Bízzátok lelketek megtartását Istenre, és
Benne reménykedjetek! Beszéljetek és gondolkozzatok Jézusról! Tűnjék el Őbenne
saját énetek! Távolítsatok el minden kételyt és félelmet! Mondjátok Pál
apostollal: »Élek pedig többé nem én,
hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten
Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem« (Gal
2:20). Nyugodjatok meg Istenben! Amit rábíztok, azt meg fogja őrizni. Ha
magatokat teljesen az Ő kezeibe ajánljátok, akkor annak segítségével, aki
benneteket szeret, mindeneken túláradóan győzedelmeskedtek.
Midőn Krisztus
emberi természetet vett magára, az emberiséget a szeretet oly kötelékével fűzte
magához, melyet semmilyen más hatalom, csupán az ember akarata szakíthat szét.
Sátán minden csábításával azt akarja elérni, hogy ezen köteléket feloldva,
bennünket Krisztustól elszakítson. Legyünk éberek, imádkozzunk és küzdjünk
tehát állandóan, nehogy elcsábítva más mestert válasszunk, mert ez mindenkor
szabadságunkban áll. Irányítsuk szemeinket állandóan Krisztusra, aki megtart
bennünket. Amíg Krisztusra nézünk, addig biztonságban vagyunk. Semmi sem
ragadhat ki az Ő kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük, »ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az
Úrnak Lelkétől« (2Kor 3:18).
Ily módon lettek
az első tanítványok is hasonlók az Üdvözítőhöz. Mikor szavait hallották,
felismerték azt, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt.
Vele voltak a házban, az asztalnál, a magányban és a mezőn. Vele voltak
állandóan, mint tanítványok tanítójukkal, és napról napra szent igazságokat
tanultak Tőle. Úgy tekintettek Rá, mint a szolgák urukra, hogy megismerhessék
kötelességeiket. Azok a tanítványok emberek voltak, hozzánk hasonlóan (Jak
5:17). Ugyanolyan harcot vívtak a bűn ellen, mint mi; ugyanarra a kegyelemre
volt szükségük, hogy szent életet folytathassanak.
Még János, a
szeretett tanítvány, aki leghasonlóbb volt Urához, sem bírt természettől fogva
szeretetre méltó jellemmel. Nemcsak önző és becsvágyó, hanem ha megbántották
heves és haragtartó is volt.
De mikor Krisztus
isteni jelleme megnyilatkozott előtte, beismerte fogyatékosságát és
megalázkodott. Az az erő és türelem, az a hatalom és gyengédség, az a fenség és
szelídség, amit megnyilatkozni látott az Üdvözítő mindennapi életében,
csodálattal és szeretettel töltötte el lelkét. Napról napra jobban vonzódott
szíve Jézushoz, míg végre Mestere
iránti szeretetében felolvadt
saját énje. Heves
és becsvágyó természete
megváltozott. A Szentlélek újjáteremtő befolyása szívét megújította.
Krisztus szeretetének hatalma teljesen átalakította jellemét. Ez a Jézussal
való közösség biztos eredménye. Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor
természetünk tökéletesen átalakul. Krisztus Lelke és szeretete meglágyítja a
szívet, meghódítja a lelket, felemeli a gondolatainkat és érzelmeinket Istenhez.
Krisztus jelenlétének érzete még mennybemenetele után is megmaradt híveiben; ez
fénnyel és szeretettel teljes személyes jelenlét volt.
Az Üdvözítő Jézus,
aki velük járt, velük beszélt, velük imádkozott, aki szívükbe vigaszt és reményt
öntött, mialatt a
béke üzenete hangzott
el ajkain, felvitetett a
mennybe, s miközben a mennyei
seregek fogadták, fülükben még visszhangzottak szavai: »Ímé én tiveletek vagyok minden
napon a világ
végezetéig« (Mt 28:20). Emberi
alakjában szállott fel a mennybe.
Tudták, hogy Isten trónusa előtt is Barátjuk és Üdvözítőjük marad, hogy
szeretete meg nem változott, és továbbra is együtt érez az emberiséggel. Saját
vérének érdemét tárja Isten elé, felmutatta átszegzett kezeit és lábait annak az
árnak emlékezetére, melyet megváltottaiért fizetett. Tudták, hogy azért megy a
mennybe, hogy nékik ott hajlékot készítsen, és hogy újból eljön, s őket magához
veszi.
Ha a
tanítványok Mesterük mennybemenetele után
összejöttek, kérésüket Jézus nevében
intézték az Atyához.
Ünnepélyes áhítattal hajoltak
meg imájukban, és
megismételték az ígéretet: »…amit
csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit
sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti
örömetek teljes legyen« (Jn 16:23-24).
Áhítatos imában mind
feljebb emelték kezeiket, ama bizonysággal ajkukon: »Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is
támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk« (Róm 8:34). Pünkösd
napján elnyerték a Vigasztalót, akit Jézus nekik eleve megígért (Jn 14:17).
Továbbá ezt mondotta: »Jobb néktek, hogy
én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig
elmegyek, elküldöm azt tihozzátok« (Jn 16:7). Krisztus ezentúl Lelke által
állandóan gyermekei szívében lakozik. Vele
való közösségük most
sokkal szorosabb, bensőségesebb
lett, mint amikor személyesen velük volt. A bennük
lakozó Krisztus szeretete, fénye és ereje visszatükröződött arcukról, olyannyira,
hogy akik látták őket, azonnal csodálkozva megismerték, »hogy ők Jézussal voltak«.
Ami Krisztus a
hajdani tanítványoknak volt, ugyanaz kíván ma is lenni gyermekei számára, mert
midőn tanítványainak kis csapatát utoljára maga köré gyűjtötte, így imádkozott:
»De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem
azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem« (Jn 17:20).
Jézus érettünk
könyörgött; azért könyörgött, hogy egyek lehessünk Vele, amint Ő is egy az
Atyával. Milyen csodálatos egység ez! Az Üdvözítő gyakran hangsúlyozta: »A Fiú semmit sem tehet önmagától«
(Jn 5:19), »hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat« (Jn
14:10). Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor munkálni is fogja bennünk »mind az akarást, mind a munkálást, jó
kedvéből« (Fil 2:13). Úgy fogunk dolgozni, mint Ő dolgozott; ugyanazon
lelkület nyilatkozik meg bennünk, amilyen Benne volt. Így Őt szeretve és Benne
maradva »mindenestől fogva növekedjünk
abban, aki a fej, a Krisztusban!« (Ef 4:15).” – Ellen G. White, Jézushoz
vezető út, 8. fejezet, a szerző általi szövegkiemeléssel.
Kiegészítés
Csodálatos dolog
az, hogy egységben érezhetjük magunkat a mennyel!
Isten azért teremtett, hogy naponta Vele járj
„Így a természetből vett példák által
akarja a Biblia velünk tökéletesebben megérteni a lelki élet titkát.” (Ellen G. White)
„Jézus így figyelmeztet bennünket: »Tekintsétek meg a
liliomokat, mimódon növekednek« (Lk 12:27). A növények és virágok nem saját
erejükből vagy szorgalmukból, hanem azon
adományok elfogadása által növekednek, melyeket Isten életük fenntartására
ajándékozott.”
(Ellen G. White)
„Amint a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent
megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesbítsék,
hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk
ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá legyen Krisztushoz.” (Ellen G. White)
„Azt kérdezed: »Hogyan maradhatok meg Krisztusban?«
Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. »Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust,
az Urat, akképpen járjatok őbenne«.” (Ellen G. White)
„Minden
egyes reggel újból
szenteljétek magatokat az
Úrnak. Összes terveiteket
Néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja.
Így adjátok át,
ajánljátok fel Istennek
napról napra életeteket,
hogy az mindinkább átalakuljon és
hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.” (Ellen G. White)
„Emeljük tekintetünket állandóan Krisztusra, s Ő megóv
bennünket. Krisztusra tekintve
biztonságban lehetünk. Senki
sem fog kiszakítani
az Ő kezéből.” (Ellen G.
White)
„Amikor Krisztus a szívben lakozik, a teljes lény
átalakul. Krisztus lelkülete és az Ő szeretete lágyítja meg a szívet,
engedelmességre készteti a lelket, gondolatainkat és vágyainkat magasabb
szintre, Isten felé, a menny felé
emeli.”
(Ellen G. White)
„Akik
azonban magukra öltik Isten teljes
fegyverzetét, s naponta időt
szentelnek az elmélyedésre, az
imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és
megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre. Gondolataik
emelkedettek, törekvéseik nemesek
lesznek. Világosan megértik
az igazságot és Isten iránti
kötelességeiket. Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a
szeretetre és a többi mennyei adományra.” (Bizonyságtételek, 5. köt., 112.
old.)
Isten terve ma az életemben
A következő üzenetet kaptam Istentől a mai
napra:
__________________________________________________________
______ ________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Mit vár el tőlem Isten:
________________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Isten
terve a mai napomra
Reggel:
__________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________ ________________________________________________________________
Délben:
__________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Este: Korábban térjek nyugovóra,
_____________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Személyek,
akikért imádkozom:
1.
_____________________________
2. _____________________________
3.
_____________________________
4.
_____________________________
5.
_____________________________
6.
_____________________________
7.
_____________________________
8. _____________________________
9. _____________________________
10. ____________________________
Jegyzetek
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése