Itt találod a
korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/
12. nap
Hogyan találd meg Krisztust (1)
Az alábbi két
fejezetet („Hogyan találd meg Krisztust 1-2) Morris Venden How to Make Christianity Real című könyvének 3. fejezetéből vettük
át és adaptáltuk. Folytassuk utazásunkat alázattal és engedelmes
lelkülettel.
Gondoltad-e
valaha, mi történne, ha Isten eltűnne? Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy
elveszett, sőt egyesek azt hitték, hogy meghalt. De ha Ő nem tűnt el, akkor
miért olyan nehéz rátalálni?
Néhány évvel
ezelőtt olvastam egy fiatal diáklány levelét. Sosem fogom elfelejteni
segélykiáltását:
„Közülünk sokan, fiatalok és a gyülekezet hűséges
tagjai, szomorú helyzetben vagyunk. Hatalmas
és mélységes szükségletünk
van, amely nem
nyer kielégítést. Éhen
halunk, mert nem vagyunk
táplálva.
Kérlek, vegyétek komolyan szavaimat, mert tudom, mit
beszélek. Naponta hagyják el fiatalok a gyülekezetet, megkeserednek,
kiábrándulnak, reményüket vesztik, miközben másokat egyáltalán nem érdekel a
vallás, mert nem találnak benne semmit, ami segítségükre lehet.
Nincs többé szükségünk olyan prédikációkra, amelyek
arról szólnak, hogy miként kell bizonyságot tennünk másoknak. Sokszor mondják
nekünk, hogy hirdetnünk kell az evangéliumot, ám erre a kihívásra feleletképpen
felfedezzük, hogy nincs is mondanivalónk. Hogyan tudnánk meggyőzni másokat,
hogy várják Krisztust, ha a legtöbben közülünk föl sem ismernék, ha ma eljönne?
Szükségünk van valakire, aki beszéljen nekünk Istenről. A hitalapelvekről és az
egyházi gyakorlatokról mindent tökéletesen tudunk.
Számos dolgot ismerünk, de nem ismerjük Krisztust.
Sosem mutatták be nekünk, s ha Isten nem tesz csodát és nem nyilatkoztatja ki
Őt, sosem fogjuk megismerni.
Kérlek, tanítsatok meg arra, hogyan ismerjük meg
Istent és az Ő jellemét. Lelki értelemben még csecsemők vagyunk! Jézusra van
szükségünk! Vágyunk arra, hogy megismerjük Őt. Mutassátok meg
nekünk személyes tapasztalatotok által,
hogyan kommunikálhatunk Vele. Legnagyobb szükségünk Isten
megismerése. Meg tudnátok mutatni, hogyan találjuk meg Őt?”
Ez a kérdés
azonban nem csak a 20 év körüli fiatalokra vonatkozik. Olyanok is, akik már 20
éve a gyülekezet tagjai, beismerték, hogy sikertelenül próbálkoztak megtalálni
Őt. Valaki egyszer a következőképpen fogalmazta meg elkeseredését: „Azt hiszem,
hogy Isten még a lakcímemet sem tudja.”
Érdemes megfigyelnünk, hogy
némely bibliai személyiség
hasonló nehézségbe ütközött,
amikor meg akarta találni Istent. Egy éhes lélek segélykiáltását olvashatjuk
Jób 23:3 versében: „Ó, ha tudnám, hogy
megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig…” Ámos 8:12 pedig olyan
embereket említ, akik elcsigázottan járnak ide-oda, napkelettől napnyugatig az
Urat keresve, és akik nem is fogják megtalálni Őt.
Hát nem
elcsüggesztő? Tudni akarjuk, hogy Isten egyáltalán megtalálható-e. És hogy
kezdeményezheti-e az ember Isten keresését?
Isten keres bennünket…
A Biblia szerint
egyesek sikerrel járnak ebben a keresésben. Ők vannak kevesen. A Mt 7:14 verse
két útról tesz említést, amely végső sorsunk felé vezet. Miközben a legtöbben
közülünk a halál felé vezető széles úton folytatják a menetelést, másoknak
sikerül megtalálniuk a keskeny
utat, amely az
örök életre visz.
Jézus mondta, hogy
ha keressük Őt, nyugalmat találunk a lelkünknek (Mt 7:7;
11:29), és Isten megígérte, hogy ha teljes szívvel keressük Őt, akkor meg
fogjuk találni (Jer 29:13), mivel Ő nincs távol tőlünk (Csel 17:17).
Ennek
következtében van segítségünk, amikor Istent keressük. Nem kell a lelkésztől
várnunk, hogy győzzön meg arról, hogy Istenre van szükségünk, az igazság
azonban az, hogy Ő mindig ott van, ahol mi vagyunk, próbál magához vonzani még
mielőtt időt és energiát fordítanánk az Ő keresésére.
Emlékszem Jézus
példázataira az elveszett juhról, az elveszett drakhmáról és a tékozló fiúról
(Lk 15). A vámszedők és a többi „bűnösök” Jézus körül tolongva szívták magukba
a szavakat. A félrehúzódó farizeusok és az írástudók, akik saját szemükben
erényes emberek voltak, zúgolódni kezdtek: „Ez bűnösöket fogad magához, és
velük együtt eszik” (Lk 15:2).
Jézus egy nagy
igazságot bemutató példázattal válaszolt: Isten keres bennünket, s az Ő
keresése messze felülmúlja a mi keresési kísérleteinket. E három példázat
bátorításul szolgál, mivel többnyire azt írják le, ahogyan Isten keresi az
embert. És nem arról szólnak, hogy milyen emberek keresik Őt.
A veszteség…
Az első
példázatban egy száz juhval rendelkező pásztor észreveszi, hogy egyik állata
elveszett. Eltűnt valahol a sivatagban, s ha magára marad, akár el is
pusztulhat. S bár tudatában volt saját állapotának, nem találta meg a haza
vezető utat. A pásztor azonnal elindult a sivatagba megkeresni a juhát, s nem
nyugodott, míg meg nem találta. Nagy örömmel hozta haza, majd összegyűjtötte a
barátait és a szomszédait: „Örvendezzetek
én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala” (Lk
15:6).
Jézus rámutatott,
hogy az üdvösség
nem annak az
eredménye, hogy mi
keressük Istent, hanem annak, hogy miként válaszolunk, amikor Isten
keres bennünket. Lehet, hogy a juhhoz hasonlóan tudjuk, hogy elvesztünk, ám nem
ismerjük a visszautat.
Isten azonban
utánunk jön és megkeres. A második példázatban Jézus egy asszonyról beszélt,
akinek volt tíz ezüstpénze. Egyik éjszaka észrevette, hogy az egyik pénzérme
– valószínűleg a
házban – elveszett.
Mécsest gyújtott és
átkutatta otthonát. Hosszasan kereste, mert bár kis érme volt,
számára nagy értéket jelentett.
Megfigyelhetjük,
hogy nem a sivatagban vagy a hegyekben veszett el, hanem a házban, gazdája
otthonában. A pénzérme még azt sem tudta, hogy el van veszve. Tudta azonban ezt
a gazdája, s addig kereste, míg meg nem találta. Aztán emlékeztetőül vendégséget
szerzett. Jézus újból arra világított rá, hogy milyen nagyra értékel egyetlen
lelket is a menny.
Jézus a tékozló
fiú példázatával zárta tanítását. Egy hálátlan fiúról beszélt, aki saját
döntésének a következményeként mindenét elveszítette. Távoli országba utazott,
s annyi gazdagságot vitt magával,
amennyit csak tudott.
Az idegenben eltűnt,
elveszett, így próbálta elfeledni
az édesapját. Bizonyos
idő után sikeres
lett, barátokat szerzett,
akik segítettek elkölteni a pénzét. De eljött az a nap is, amikor pénz
nélkül maradt. Elkopott a kabátja. Még az inge is elkopott, s végül, amikor a
disznókkal lakott együtt, „magába szállt”, s eszébe jutott atyja szeretete.
Ennek a szeretetnek az ereje hívta haza, s akkor így szólt: „Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz…”
(Lk 15:18).
Létezik
bűnbocsánat a tudatosan elkövetett bűnre? Megbocsát Isten azoknak, akik
lemondanak a hitről és azt választják, hogy elvesznek? Ez a példázat arra
tanít, hogy bár tudjuk a haza vezető utat, Isten minden nap az ajtóban vár,
tekintete a láthatárt kémleli, hogy mikor tűnünk fel a messzeségben. S amikor
megpillant, elénk szalad, fogad bennünket, és örömmel átölel.
E három
szemléltető példával Jézus
bemutatta az isteni
jóságot. Az élet
különböző helyzeteiben azonosulunk ezen tapasztalatok valamelyikével.
Talán tudjuk, hogy el vagyunk veszve, ám nem ismerjük a hazafelé vezető utat,
de az is megtörténhet, hogy úgy vesztünk el, hogy nem is vesszük észre. De akár
meg is tervezhetjük azt, hogy elveszünk, és nem tudunk már visszatérni. Jézus
arról biztosít, hogy Isten mindhárom embercsoportot keresi. Értékesek ezek az
emberek a menny számára, és Ő mindenkor örül minden megmentett léleknek.
Ez Isten óhaja. Ez
az Ő megváltási terve. Ő nem egy távolságtartó személy, aki bújócskát játszik
velünk, amikor a sorsunk forog a kockán. Nem kerül bennünket. Ellenkezőleg, olyan
Istennek szolgálunk, aki sosem hagy tévelyegni, akár tudjuk, hogy eltévedtünk,
akár nem, akár tudjuk a hazafelé vezető utat, akár nem.
Függetlenül attól,
hogy milyen helyzetben
vagyunk, Isten kezdeményez,
mellettünk marad, magához vonz, s várja, hogy megérezzük közelségét.
Keressük Őt továbbra is, mivel Ő keresett előbb bennünket. Szeretjük Őt, mert Ő
előbb szeretett, elhagyta a dicsőséget és egy bűnnel és nehézségekkel terhelt
világba jött. Mindig Ő keres bennünket.
„Rendben van” –
mondhatja valaki –, „ám ha Krisztus keres bennünket, miért olyan nehéz
megtalálni Őt?”
Ez volt a nagy
kérdés már kezdetben is, amikor a bűn behatolt a világba. Azért nem találjuk
meg Őt, mert energiáinkat leginkább arra fordítjuk, hogy meneküljünk Tőle, s
néha épp akkor menekülünk, amikor megtaláltuk Őt.
Ádám a fák és a
bokrok közé bújt el Édenben, mert tudta, hogy Isten nemsokára eljön, hogy
találkozzon vele úgy, ahogy minden nap tette. S miután föllázadt a mennyei
akarat ellen, már félt találkozni az Úrral. Végül talált egy sűrű bokrot, ahol
elrejtőzhetett. Isten azonban hamar a keresésére indult.
Jákób a pusztába
menekült a családjától. A testvére halálra kereste őt, s úgy gondolta, hogy
hamarosan vége az életének. Kimerülten rogyott össze egy poros útszélen, párna-
ként egy követ tett a feje alá, s próbált elaludni. S ekkor egy titokzatos,
égig érő létrát látott álmában. Isten követte őt az úton, s Jákóbot meghatotta,
amikor rádöbbent, hogy tévedései ellenére az Úr még mindig szereti.
Jónás Isten elől
menekült. Nem akarta elvinni Ninivébe az üzenetet, s „megszökött”. A nyílt
tengeren, a hajóban
azt gondolta, hogy
végre sikerült elszöknie,
Isten azonban még a hal gyomrába
is vele tartott.
A tárzusi
Saul Jeruzsálem összes
keresztényét megpróbálta megölni.
Majd Damaszkuszba utazott, hogy
ott is keresztényeket üldözzön. Isten követte őt, s kész volt megbocsátani a
múltját, sőt kész volt segíteni neki új életet kezdeni. A damaszkuszi úton
végig kísérte őt, s eszébe juttatta azt az imát, amit István mondott halála
előtt: „Uram, ne tulajdonítsd nékik e
bűnt!” (Csel 7:60).
A menekülés útjai
Nem könnyű
megszabadulni Istentől, mégis
gyakran minden tőlünk telhetőt
meg- teszünk, különböző stratégiákhoz folyamodunk, hogy a nyomunkat veszítse. A
valóság azonban az, hogy
egyetlen dolog elől
menekülünk: az engedelmesség
elől! Próbálunk megszökni az
igazsággal való szembesülés pillanata elől, s megértjük, hogy képtelenek
vagyunk igazgatni az életet és az örök dolgokat. Énünk és büszkeségünk
nehezítik meg- mentésünket. A szív saját erejéből, saját képességei és forrásai
alapján akarja megvalósítani az üdvösség vallását. Arra akarunk támaszkodni,
amit magunk erejéből elértünk, és különböző megoldásokat találunk ki, csakhogy
ne kelljen engedelmeskednünk.
Gyakran próbáljuk
az időt jogosnak
tűnő dolgokkal tölteni,
mint például tanulás vagy munka, hogy ne kelljen komolyan
gondolnunk olyan tényezőkre, mint az örökkévalóság és kapcsolatunk Istennel. A
diákok gyakran panaszkodnak, hogy túl sok a tanulni- valójuk, s erre túl kevés
idő áll rendelkezésükre. Ám ha visszagondolok egyetemi éveimre, elismerem, hogy
azok voltak ám a gondtalan éveim, hiszen most egyre több felelősség és feladat
hárul rám minden nap, s úgy tűnik, mintha egyre gyorsabban telne az idő. Valaki
adott nekem egy könyvet, amelynek meglepő címe volt: „Hogyan élj 24 órát
naponta”. Azt tervezem, egyszer majd elolvasom. Még nem lapoztam bele, mert nem
volt elég időm!
Ha földi
tevékenységekbe menekülünk, beszippantanak e
világ gyönyörei. Önmagunktól és Istentől is menekülni fogunk,
mivel folyamatosan rengeteg tennivalónk lesz, állandóan rohanunk,
folyamatosan keressük az
újabbnál újabb szenzációkat,
s így pró- báljuk elhessegetni a jövőtől való
félelmünket. Ez a gyönyörök utáni rohanás. Valósággal kifejlesztjük magunkban a
nyugtalanság szindrómáját. S ha nem találunk elegendő tevékenységet vagy
kedvtelést, ami lefoglalna, felháborodunk, mert nagy kínnak tűnik, hogy marad
időnk arra is, hogy Istenre meg az örökkévalóságra gondoljunk!
Annak ellenére,
hogy folyamatosan arról panaszkodunk, hogy sokat kell dolgoznunk, valamelyest
elégedettek is vagyunk, mivel a munka megakadályoz abban, hogy feláldozzuk az
énünket.
A menekülés egy másik
módja a hamis vallás. Hivalkodva öltjük magunkra azt a vallási magatartást és
nyelvezetet, amellyel rendelkezünk. A színjátszás szakemberei leszünk, azt színleljük,
hogy Isten közelében
vagyunk, miközben ez
távolról sem igaz.
S amikor nem tudjuk
elfogadni a Vele
való személyes kapcsolatot,
módszereket keresünk, hogy elkerüljük Őt. Kedvünket leljük abban,
hogy időnk nagy részében vitatkozzunk, szőrszál- hasogatók módjára beszéljünk
vallási témákról. A feltételezéseknek általában nincs gyakorlati hasznuk, ámde
éles elméről tesznek bizonyságot, s ezzel becsaphatunk másokat, mert elhiszik,
hogy vallásos emberek vagyunk.
Bár tudatosan
menekülünk Isten elől, Ő mindenhová követ, a közelünkben marad, segít, amikor
nem tudjuk, mitévők legyünk, s tanácsol még akkor is, ha nem kérjük. Keresi az
alkalmat, hogy kifejezhesse, mennyire szeret, s gondoskodik rólunk még akkor
is, ha menekülünk.
Az Isten elől való
menekülésnek van még egy kifinomultabb formája is, amelynek nem mindig vagyunk
a tudatában, vagy egyszerűen nem akarjuk beismerni. Miután megértjük, hogy
szükségünk van Istenre, s bár elfogadjuk, hogy engedelmeskednünk kell Neki, át
kell adnunk magunkat, mégis újabb menekülési utakat keresünk. Kezdeményezzük a
keresést, s azt képzeljük, hogy saját erőnkből képesek vagyunk megtalálni Őt.
Magatartásbeli változások
Sokan közülünk
próbáljuk megváltoztatni a magatartásunkat, mert kézzelfogható megvalósításnak
tűnik. Önvizsgálatot tartunk s próbáljuk megkeresni Istent önmegvalósítás és a
pszichológia segítségével, anélkül, hogy Ő lenne életünk központja, és hogy
példaképünknek Krisztust tartanánk. Próbálunk lemondani bűnös szokásainkról,
gonosz gondolatainkról és törvénytelenségünkről. S ha sikereket érünk el
magatartásunk megváltoztatásában, ha sikerül helyes erkölcsű személyekké
válnunk, akkor azt hisszük, megtaláltuk Istent.
Néha azt hisszük,
hogy megtaláltunk Istent, pedig csak kellemes érzelmek vagy túlhevült érzület
vett erőt rajtunk. Ilyen az érzelmek vallása, amely nem Isten Igéjén alapszik.
Keresünk egy bizonyos hangulatot, légkört, s próbáljuk jó emberekkel körülvenni
magunkat. Isten-keresésünk sikere az aláhulló könnyek számától vagy a hátunkon
végigfutó érzelmektől, a sejtelmes zenétől és fényhatásoktól függ, amelyek
segítenek abban, hogy vallásosnak érezzük magunkat. Azt hisszük, hogy ha
sikerült kialakítanunk a megfelelő hangulatot, lelki infúziót kapunk, ami majd
érezteti hatását a legközelebbi érzelmi ébredésig.
Ez történik minden
menekülési módszerrel az igazság pillanatától addig a pillanatig, míg végre meg
nem értjük: arra van szükségünk, hogy átadjuk magunkat Istennek. Menekülni
próbálunk az imára való felszólításra válaszolva, a gyülekezetbe járva vagy a
lelkésszel beszélgetve. Kibúvót keresünk azt állítva, hogy sosem lennénk
képesek bizonyos tetteket elkövetni. Ígéreteket és erőfeszítéseket teszünk, ám
telnek a napok, s az irodánk, a szobánk nem viseli a térdeink helyét, s a Jézus
életét és jellemét bemutató Bibliánk fedőlapját lassan belepi a por.
Kiegészítés
Anyagias és
elvilágiasodott világunkban az a titka a Biblia szerinti eljárásnak, hogy
naponta Istennel kell járnod!
Isten terve ma az életemben
A következő üzenetet kaptam Istentől a mai
napra:
__________________________________________________________
______ ________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Mit vár el tőlem Isten:
________________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Isten
terve a mai napomra
Reggel:
__________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Délben:
__________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Este: Korábban térjek nyugovóra,
_____________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Személyek,
akikért imádkozom:
1.
_____________________________
2. _____________________________
3.
_____________________________
4.
_____________________________
5.
_____________________________
6.
_____________________________
7.
_____________________________
8. _____________________________
9. _____________________________
10. ____________________________
Jegyzetek
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése