10 nap
imádságban 2019
Egy
mélyebb tapasztalat
3. nap – A legnagyobb csata
„Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes
szívetekből kerestek engem!” (Jer 29:13)
„Egész szívünket át kell adni Istennek, különben nem
munkálja bennünk azt a változást, mely Isten képmását kialakítja. A saját énünk
elleni küzdelem a leghatalmasabb harc, amelyet meg kell vívnunk. Énünket
átengedni, alárendelni mindent Isten akaratának: küzdelembe kerül, de a
léleknek engedelmeskednie kell Istennek, mielőtt szentségben megújulhatna.”
(Jézushoz vezető út, 43. o.). Már gyerekkoromtól kezdve bennem élt a vágy, hogy
hasonlítsak Jézusra. Minden nap odaadtam neki az életemet, imádkoztam, hogy
változtasson meg. A legkülönösebb módon válaszolta meg imámat.
Az apósom, George, hozzánk költözött, miután a felesége
rákban meghalt. Boldogok voltunk, hogy közelebb volt hozzánk, és vágytunk arra,
hogy részese legyen kisebbik lányunk, szeretett unokája életének. Reméltük,
hogy ha nálunk lakik és részt vesz a családi áhítatokon, az lelki értelemben
pozitív hatással lesz rá.
Farmon éltünk, volt csűr, tó, legelő, gazdag vadvilág.
George megrögzött természetjáró volt, ezért ez nagyszerű hely volt nyugdíjas
éveire. Minden reggel lement a tóhoz sétálni. Egyik nap, amikor nem jött vissza
a szokott időben, a férjem elment megnézni, mi történhetett. A papa egy
kökénybokorba esett bele. A következő néhány hétben George panaszkodott, hogy
erősen fájnak a lábai. Elvittük kivizsgálásokra, és kimutattak nála egy
daganatot, ami már áttétet képezett a gerincébe. Az orvos műtétet írt elő a
tumor eltávolítására, de a műtét következtében George deréktól lefelé megbénult.
Nem akartuk idősek otthonába adni, ezért úgy döntöttünk,
hogy otthon fogjuk ápolni. Nem volt ápolónői képesítésem, csak pár tanács, amit
a nővértől kaptam, amikor kiadták George-ot a kórházból. Azzal telt a napom,
hogy fürdettem George-ot, ápoltam a felfekvéseit, adagoltam a gyógyszereket,
átültettem az ágyból a székbe, majd vissza. Iszonyú megalázó volt számára, hogy
nem tudott magáról gondoskodni, én pedig átvettem a feszültségének nagy részét.
A férjemmel terveztünk egy hétvégi kiruccanást, és megszerveztük,
hogy ez idő alatt egy fiatalember gondoskodjon George-ról. Mielőtt elmentünk
volna, ágyba dugtam George-ot, adtam egy puszit a homlokára, és emlékeztettem
rá, hogy másnap reggel elutazunk a hétvégére. Erre George mérgesen kitört: „De
én vagyok a kötelességed! Nincs jogod itt hagyni engem valaki másra!” Mire én
visszavágtam: „Te meg egy önző, esztelen vénember vagy!”
Rögtön felfogtam, hogy ez csúnya volt tőlem, és nagyon
keresztényietlen. Sírva szaladtam a szobámba, és levetettem magam az ágyra.
„Uram, mi a baj velem? Miért nem tudom uralni az indulataimat? Valóban dolgozol
az életemben? A válasz szelíden érkezett: „Én dolgozom az életedben. Válaszolok
az imáidra, hogy hasonlóvá szeretnél lenni hozzám. Te neheztelsz George-ra.
Elveszi az idődet, úgy érzed, összecsapnak a fejed felett a hullámok, és nincs
kiút. A neheztelés bűn, és ha átadod nekem, én megadom a kegyelmet, hogy
továbbra is tudj gondoskodni róla.”
„Sokan, akik őszintén Isten szolgálatára szentelődtek,
meglepődnek és csalódnak, amikor soha addig nem tapasztalt akadályokkal,
próbákkal és tanácstalansággal szembesülnek. Krisztusi jellem és az Úr
szolgálatára való alkalmasság elnyeréséért könyörögnek, és ugyanakkor a
körülményeik mintha minden rossz tulajdonságukat elő akarnák csalni. [Ám aztán]
alkalmat ad nekik arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és hogy alkalmassá
tegyék magukat szolgálatára” (A nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001, Advent
Kiadó, 340. o.). „A bűnbánat a bűn feletti bánkódást és az attól való
elfordulást jelenti. Mindaddig nem hagyunk fel vétkeinkkel, amíg azok bűnös
voltát fel nem ismerjük. Életünkben akkor történhet csak a valódi változás, ha
teljes szívvel elfordulunk a bűntől” (Jézushoz vezető út. Budapest, 1998,
Advent Kiadó, 18. o.).
Én megláttam, milyen a neheztelés, és nem akartam, hogy a
szívemben legyen. Megvallottam bűnömet, és elhatároztam, hogy Istennek fogok
élni. Kértem Őt, hogy mosson meg, és adjon nekem új szívet. Felkeltem az
ágyamból, letöröltem a könnyeimet, és bocsánatot kértem George-tól. Békesség
töltötte be a szívemet, és a vereségemből győzelem lett. Végül egy kórházi
gondozó részlegen kellett elhelyeznünk George-ot, mert az állapota
súlyosbodott, és már nem tudtam ellátni őt. Aztán egy nap felhívtak, hogy
George infarktust kapott. A férjem leült mellé, és a fülébe súgta: „Apa, tudod,
hogy Jézus szeret téged? Ha befogadod a szívedbe, megment téged.” Annak, hogy
George megértette a szavakat, egyetlen látható jele az arcán legördülő
könnycsepp volt. Hiszem, hogy utolsó pillanataiban elfogadta Jézust
Megváltójának.
A közös ima javasolt formája
Dicsőítés
·
Urunk, dicsőítünk téged azért, hogy
erőt adsz nekünk, és felemelsz, amikor gyengék vagyunk.
·
Dicsőítünk téged azért, hogy amikor
elbukunk, nem hagysz el bennünket.
·
Dicsőítünk téged, Urunk, hogy a
tenger mélyére veted bűneinket, és többé nem emlékezel meg azokról.
Bűnvallás és a
bűn feletti győzelem kérése
·
Urunk, bocsáss meg azokért az
esetekért, amikor engedtük, hogy énünk győzzön!
·
Kérünk, bocsáss meg nekünk azokért
az esetekért, rosszul mutattunk be téged másoknak!
·
Bocsáss meg nekünk azokért az
alkalmakért, amikor a bűnbe kapaszkodtunk ahelyett, hogy engedtük volna, hogy
eltávolítsd az életünkből!
·
Urunk, kérünk, vizsgáld meg
szívünket! Lásd, hogy van-e gonoszság bennünk, és vezess az örökkévalóság útján
(Zsolt 139:23-24). [Töltsünk néhány percet személyes, csöndes imában, hogy a
Szentlélek megvizsgálhassa szívünket!]
Könyörgés és közbenjárás
·
Urunk, kérünk, segíts türelmesnek és
kedvesnek lennünk, hogy bemutathassuk szeretetedet és együttérzésedet azoknak,
akik zavarnak és vádolnak bennünket.
·
Kérünk, segíts kitartani a
nehézségek közepette, különösen akkor, amikor a szeretet kényelmetlen.
·
Imádkozunk azokért, akik idős
és/vagy beteg családtagot gondoznak. Adj nekik türelmet, erőt és szeretetet!
·
Urunk, kérünk, enyhítsd azok
szorongását, akik halálos betegségben szenvednek! Adj nekik bátorságot és Jézus
békességét!
·
Imádkozunk a Dél-Ázsiai-Csendes-Óceáni
Divízió 41 legkevésbé elért városában élő, 202 millió emberért, hogy
megismerhessék Jézust!
·
Imádkozunk a
Szombatiskolai/Személyes Szolgálatok Osztályának vezetőiért minden
gyülekezetben, amint kutatják Isten tervét és misszióznak, szeretettel
szolgálnak a lakókörnyezetükben; bibliaórákat adnak és személyesen is
bizonyságot tesznek.
·
Imádkozunk az ADRA munkatársaiért,
akik gyakorlati segítséget nyújtanak szerte a világban.
·
Imádkozunk azért a hét (vagy több)
személyért, akik a személyes imalistáinkon szerepelnek. Add, hogy alázatosan
megengedjék azt, hogy a Szentlélek tanítsa őket.
·
Imádkozunk a jelenlevők személyes
szükségleteiért is.
Hálaadás
·
Urunk, köszönjük, hogy vigyázol a
szavainkra, és őrzöd a szánkat, hogy gonoszt ne szóljunk!
·
Köszönjük, hogy krisztusi szeretetet
adsz szívünkbe azok iránt is, akiket nehéz szeretni.
·
Köszönjük azt, hogy jellemed
kiformálódik bennünk, és ezáltal másokat is hozzád vonzunk!
·
Urunk, köszönjük, hogy meghallgatsz
minket, válaszolsz az imáinkra, és dolgozol a színfalak mögött azért, hogy
teljesítsük akaratodat.
Javasolt énekek: Tisztítsd meg a szívemet; Mint látod hűtlen szolgaként (HÉ 177); Várj ember szíve készen (HÉ 193); Már hallom, Jézusom (HÉ 195),
Átadom ma életemet
Ígéretek,
melyeket igényelhetünk, amikor imádkozunk
·
„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember
lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja
kezével” (Zsolt 37:23-24).
·
„De akik az Úrban bíznak, erejük
megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg,
járnak és nem fáradnak el!” (Ézs 40:31)
„Az Úr az
én erőm és pajzsom, őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és
énekemmel dicsérem őt” (Zsolt 28:7).
Ámen!
VálaszTörlés