10 nap
imádságban 2019
Egy
mélyebb tapasztalat
9. nap – A kételynél is nagyobb erő
„… mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála
letett kincsemet meg tudja őrizni arra a napra.” (Zsolt 34:2Tim 1:12)
„A
teszt pozitív, ön várandós!” Alig vártam, hogy elújságoljam az örömhírt a
férjemnek. A kislányunk már majdnem két éves volt, és így ideális korkülönbség
lesz a két gyermekünk között. Az örömből azonban üröm lett, mert még aznap erős
alhasi fájdalom miatt kórházba kerültem. A vizsgálatok bizonyították az orvos
feltevését, hogy méhen kívüli terhességem van. Az egyik petevezeték megrepedt,
és életveszélyes belső vérzést okozott. A műtét helyreállította ugyan a fizikai
sérülést, a csalódott szívemet azonban nem.
Sok
éven át sikertelenül kísérleteztünk, hogy teherbe essek, de az orvosom
kijelentette, hogy ez már lehetetlen a szövetkárosodás miatt, amit a vérzés
okozott. Elhatároztam, hogy bebizonyítom neki: tévedett! Így gondolkodtam: „Én
egy hatalmas Istent imádok, aki Sárával is csodát tett, és a kedvezőtlen
körülmények ellenére is engedte, hogy teherbe essen, tehát velem is
megtörténhet a csoda.” Isten kezébe tettem hát a jövőmet, és nemsokára valóban
áldott állapotba kerültem. Isten válaszolt az imámra! Nagyon izgatottak
voltunk! Növekedett az Isten ígéreteibe és szeretetébe vetett hitünk.
A
férjemmel sétáltam egy napfényes szombat délutánon a békés folyóparton, amikor
megéreztem az ismerős fájdalmat az oldalamban. Picit korábban már éreztem ezt,
de figyelmen kívül hagytam. aznap este a fájdalom erősödött, és megint a
kórházban kötöttem ki. A vizsgálatok beigazolták a félelmemet. Egy második
méhen kívüli terhesség, ami azonnali műtétet igényelt.
Mi
történik akkor, amikor egy keresztény minden bizalmát Isten ígéreteibe veti, de
csalódnia kell? Hol van ilyenkor az, hogy minden együttmunkálkodik a jóra az
életünkben (Róm 8:28)? A kétely felhői beborítottak. Törtem a fejemet. „Miért,
Istenem? Nem értem! Miért adsz választ az imámra, hogy aztán elvedd? Miért
küldesz a padlóra?”
A
kórházi ágyon feküdtem, és nagyon csüggedt voltam. Fizikai fájdalmat éreztem,
és érzelmileg is kimerültem. Nem akartam látni senkit magam körül! A nővérke
biztosított, hogy a meleg víz jót fog tenni, és besegített a zuhany alá.
Könnyek folytak az arcomon. Gondoltam, hogy imádkoznom kellene, de képtelen
voltam rá. Azt éreztem, hogy Isten teljesen elhagyott. A zuhanyrózsából rám
záporozó víz olyan volt, mintha a felettem lévő sötét felhőkből zuhogott volna.
A sátán ezt suttogta: „Így jutalmazza meg az Isten azokat, akik bíznak benne?
Így mutatja ki a szeretetét?”
Isten
azonban nem hagyott magamra. Arra éreztem késztetést, hogy hangosan
ismételgessem a következő szavakat: „Isten szeret engem.” Nem tudtam, képes
leszek-e erre, vagy akarom-e egyáltalán. De másodszor is ezt éreztem, ráadásul
erősebben, úgyhogy kimondtam: „Isten szeret engem.” Háromszor ismételtem el,
úgy, hogy mindannyiszor máshol volt a hangsúly. „ISTEN szeret engem.” „SZERET
engem Isten.” „ENGEM szeret Isten.” A harmadik ismétlésnél úgy éreztem, a sötét
felhő eltűnik mellőlem. Teljesen kimerülve estem be az ágyamba, és egyedül
akartam lenni.
Amikor
a kórházi lelkész belépett hozzám, ránézett a beteglapomra, majd megkérdezte,
hogy vagyok. Megfogta a kezemet, és együttérzéssel a hangjában kérdezte: „Nehéz
elveszíteni egy babát, igaz?” A felhők visszajöttek! Nem akartam elsírni magam
a jelenlétében, úgyhogy betakartam a fejem a paplannal, és hangosan mondtam:
„Isten szeret engem! Tudom, kinek hittem! Én Krisztusnak adtam az életemet, és
amit Ő dönt felőlem, az rendben van, mert az életem el van rejtve Krisztusban.”
A felhők újra eltűntek.
Később
azok a szavak vigasztaltak meg, amiket Jézus mondott Péternek: „Te most nem
érted azt, amit teszek, de később majd megérted” (Jn 13:7). Vitatkoztam
Istennel a veszteségem miatt. Nem értettem, miért történt, hiszen annyira
hittem, hogy minden rendben lesz. Tíz évnek kellett eltelnie, mire megértettem,
hogy Isten azt akarta, hogy megtapasztaljam: a hitnek át kell nyúlnia a
láthatatlanért, a felhők mögé, és az ő kegyelme ilyenkor erőtlenségünkben lesz
tökéletessé. Csodáért imádkoztam, és Isten valóban adott egyet. De csak később
tanultam meg, hogy a valódi csoda az volt, hogy Isten ereje nagyobb a
kétségeimnél és segít, hogy összeszedjem magam bármely nehézség közepette.
Jóbbal együtt elmondhatom: „Ha megöl engem, akkor is benne reménykedem.” „De ő
jól ismeri utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.” (Jób
13:15 (angolból fordítva); 23:10, ÚRK).
„Az
Úr próbára teszi bizalmunkat. Meg szeretne tanítani, hogy hol keressünk segítséget
és erőt a szükség idején. Így nyerünk gyakorlati ismereteket Isten szándéka
felől; melyekre oly nagy szükségünk van életünkben. A hitünk erősödik, amikor
komoly küzdelmet vívunk a kétely és a félelem ellen” (Testimonies
[Bizonyságtételek], 4. köt., 116-117. o.). „Az eljövendő életben világosságra
kerülnek azok a titkok, amelyek itt bosszantóak voltak és csalódást okoztak.
Látni fogjuk, hogy a látszólag meg nem hallgatott imáinkat és meghiúsult
reményeinket életünk legnagyobb áldásai közé sorolhatjuk.” (A nagy Orvos
lábnyomán. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 342. o.).
A
közös ima javasolt formája
Dicsőítés
- · Urunk, köszönjük, hogy Te minden részvét Atyja, minden vigasztalás Istene vagy! (2Kor 1:3-7). .
- · Dicsőítünk téged azért, hogy meggyógyítod összetört szívünket és bekötözöd sebeinket.
- · Dicsőítünk téged azért, hogy rád tehetjük terheinket. Te megtartasz bennünket a gyász órájában, mert te magad is megtapasztaltad a gyászt.
Bűnvallás és a
bűn feletti győzelem kérése
- · Urunk, kérünk, Szentlelked által mutass rá bármely bűnre, ami elválaszt bennünket tőled!
- · Bocsáss meg, Atyánk, azokért az esetekért, amikor kétségeink megakadályoznak abban, hogy bízzunk benned!
- · Köszönjük, hogy megbocsátasz nekünk 1Jn 1:9 szerint!
Könyörgés
és közbenjárás
- · Urunk, imádkozunk bölcsességért és kegyelemért, hogy elfogadjuk a csalódást okozó helyzeteket is, tudván, hogy a te szeretsz minket, és azon dolgozol, hogy életünkben minden együtt munkálkodjon a jóra, habár az adott helyzetben ezt nem biztos, hogy értjük.
- · Kérjük, hogy erősítsd meg hitünket, amint kétségekkel és félelemmel szembesülünk.
- · Kérünk, add, hogy családjaink a te szeretetedet mutassák be otthonaikban és a lakókörnyezetükben! Kérünk, teremts összhangot az otthonokban, gyógyítsd meg az összetört kapcsolatokat, óvd meg a sebezhetőket az erőszaktól, és nyilvánítsd ki megszentelő erődet a látszólag reménytelen helyzetekben is!
- · Add, Urunk, hogy gyülekezeti tagjaink, lelkészeink és vezetőink szerte a világon naponta táplálkozzanak a te Igédből! Bár keresnénk téged naponta személyes imában is! Emlékeztess arra, hogy nélküled semmit sem cselekedhetünk!
- · Kérünk, hívj el ápolónőket és orvosokat, hogy új gyülekezeteket alapítsanak a Nyugat-Afrikai Divízió 22 országának 1978 népcsoportjában!
- · Imádkozunk a Transz-Európai Divízió 19 legkevésbé elért városának mintegy 49 millió lakosáért!
- · Urunk, imádkozunk azért a hét (vagy több) személyért, akik a személyes imalistáinkon szerepelnek. Add, hogy meglássák szükségleteiket és kinyissák szívüket a Szentlélek előtt!
- · Imádkozunk a jelenlevők személyes szükségleteiért is.
Hálaadás
- · Urunk, köszönjük azt, hogy mivel Krisztus közbenjár értünk, reményteljes jövőnk lehet.
- · Köszönjük, hogy megvigasztalsz minket minden bajunkban, hogy mi is vigasztalhassunk másokat!
- · Köszönjük, Urunk, hogy a te erőd a mi erőtlenségünkben lesz teljessé.
Javasolt énekek: Ó, Jézus a szívem úgy vár! (HÉ 136); Élj bennem drága Jézus (HÉ 212); Én Jézusom téged (HÉ 213); Tudom
és érzem (HÉ 187); Ha szívemben Istennek békéje él (HÉ 267)
Ígéretek,
melyeket igényelhetünk, amikor imádkozunk
·
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik
megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt
11:28, ÚRK)
·
„Ne félj, mert veled vagyok, ne
csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom
jobbjával támogatlak.” (Ézs 41:10, ÚRK)
„Vesd az
ÚRra terhedet, és ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az
igaz.” (Zsolt 55:22, ÚRK)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése