10 napos imaközösség - 10. nap PÉNTEK - január 18

10 nap imádságban 2019

http://40reggeljezussal.blogspot.com/

Egy mélyebb tapasztalat

10. nap – Engedjük el a töviseket!

„Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve

célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Fil 3:13-14)

A bátyámat és engem elhagyott a vér szerinti apánk. Mivel elvált az anyánktól, amikor még nagyon kicsik voltunk, sosem találkoztunk vele. Csak annyit tudtunk róla, hogy tengerész volt, magas, jóképű, vörös hajjal és szeplőkkel, és déli akcentussal beszélt. Sosem találtuk meg, hiába kerestük, úgyhogy feladtuk. Úgy nőttem fel, hogy azon törtem a fejem, miért nem akar bennünket, és ez el nem múló seb volt a fiatal szívemen.

Kicsit esetlen gyerek voltam, a sima talajon is képes voltam elesni. Az iskolában kicsúfoltak. A hajam rövid volt, és szögegyenesre vágták sápadt arcom körül. A szememből hiányzott az a huncut csillogás, ami olyannyira jellemző egy tipikus nyolcévesre. Folyton gúnyos megjegyzések és viccek céltáblája voltam.

Mivel legtöbbször csak magamban játszottam, a szünetet egyáltalán nem kedveltem, de a tesióra még annál is rosszabb volt. Kickballt játszottunk, amit iszonyúan utáltam. A játéknak az is része volt, hogy rúgni kellett a labdát, és futni a bázisok körül. Ahogy a gyerekek felsorakoztak, a csapatkapitányok kiválasztották a csapatukat. Engem mindig utoljára hagytak. A csapatok elfoglalták a helyüket, és engem mindig a pálya legtávolabbi pontjára küldtek, mert nem voltam jó játékos. Amikor a labdát felém rúgták, én karba tett kézzel vártam. A társaim üvöltöttek: „DeWeese! Te béna! Megy a labda! Kapd el!” Felnéztem, láttam, hogy felém száll a labda. Én gyorsan kinyújtottam a kezem, és elkaptam a labdát. A gyerekek hitetlenkedve éljeneztek. „Igen! Béna DeWeese elkapta a labdát!” Egy rövid pillanatig hős voltam, az osztálytársaim körberajongtak, de ez rövid életű volt. A dolgok visszatértek az általános kerékvágásba, amikor én voltam soron, hogy rúgjam a labdát, és rossz irányba rúgtam, mire persze veszített a csapatom.

A bizonytalanság és az alacsony önértékelés a személyiségem része maradt kamasz- és felnőttkoromban is. A korai gyerekkor meghatározó élményei hatnak a személyiségfejlődésünkre, de ezen felnőttkorban lehet dolgozni. Nekem minden okom megvolt arra, hogy keserű és dühös legyek, hiszen elhagyott az apám, nem voltak barátaim, és könnyen kihasználtak, mert vágytam az elfogadásra. Minél többet időztem ezeknél a dolgoknál, annál inkább ez lett a valóságom. Gyűjtöttem a tövisek csokrát. De a múlt tapasztalataiba kapaszkodni – bármilyen keserűek legyenek is azok – túl nehéz teher és végül károsan befolyásolja az egészségünket. Az érzéseink rabszolgái leszünk.

Nemrégiben olvastam Ellen White ezen sorait:

„Sokan, életútjukon gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal, csalódásaikkal, és szívük csüggedt. Európai tartózkodásom alatt egy ilyen lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A levél vétele utáni éjjelen álmot láttam. Nagy kertben jártam, melynek tulajdonosa körülvezetett mindenfelé. Én virágokat szedtem és kellemes illatukban gyönyörködtem, amikor hittestvérem, akitől az említett levelet kaptam, és aki szintén mellettem haladt, a jelentéktelen tövisekre figyelmeztetett, melyek útját állták. Szomorúan állt ott és panaszkodott. Nem követte a vezetőt a helyes ösvényen, hanem a tövisek és csalánok között botorkált ide s tova. »Nem szomorú-e - így panaszkodott -, hogy ezt a szép kertet így elcsúfítják a tövisek és a csalánok?« A vezetőnk így felelt: »Ne vesződj a tövisekkel, melyek csak megsebeznek! Szedd inkább a rózsákat, liliomokat és szegfűket!« Nemde ti is szereztetek már életetekben szép tapasztalatokat? Vajon nem éltetek-e már át olyan becses időszakokat, amikor szívetek örömrepesve köszöntötte Isten Lelkét? Ha visszapillantotok a múlt eseményeire, nem jut-e sok drága és fenséges tapasztalat eszetekbe? Nem állnak-e Isten ígéretei - nyíló virágokhoz hasonlóan - életetek útján mindenütt? Akarjátok-e szíveteket örömest betölteni szépségükkel és pompájukkal? Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt. Az elcsüggedt lelket sötétség veszi körül, mely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet.” (Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó, 88-89. o.).

Én úgy döntöttem, elengedem a töviseket, és gyűjtöm a rózsákat. Amikor Krisztust befogadtam a szívembe, felfedeztem, hogy ki vagyok én – Őbenne!  Valaha egy sovány kislány voltam, aki azt gondolta magáról, ő mindig mindent csak elront, de már Isten gyermeke vagyok, a Királyok Királyának a lánya (1Pt 2:9). Már nem vagyok apátlan, mert van egy mennyei apukám (Zsolt 27:10; Jn 16:27). Már nem vagyok magányos, akinek nincsenek barátai, hiszen mennyei Atyám is barátjának nevez (Jn 15:15). Tudom, hogy nagyon értékes vagyok, mert Ő életét adta értem (Jn 3:16). Minden okom megvan az örömre!

A közös ima javasolt formája

Dicsőítés

• ·          Urunk, dicsőítünk átalakító hatalmadért!
• ·          Dicsőítünk téged azért, hogy barátaidnak nevezel bennünket (Jn 15:15).
• ·          Dicsőítünk azért, hogy úgy döntöttél, a gyermekeiddé fogadsz minket!

Bűnvallás és a bűn feletti győzelem kérése

• ·          Urunk, igényeljük a te győzelmedet az életünkben uralkodó bűnök felett!
• ·          Bocsáss meg, kérünk, hogy sokszor a múltunk „töviseinél” időztünk, és engedtük, hogy a rossz tapasztalatok elcsüggesszenek bennünket. Köszönjük, hogy ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden hamisságtól (1Jn 1:9).

Könyörgés és közbenjárás

• ·          Urunk felemeljük hozzád szavunkat vezetőinkért szerte a világon! Kérünk, adj nekik bölcsességet, amikor döntéseket hoznak, és vezetik népedet!
• ·          Kérjük a te kegyelmedet, hogy meg tudjunk bocsátani azoknak, akik megkárosítottak vagy megbántottak bennünket. Urunk, kérünk, hozz gyógyulást és helyreállítást családjainkba!
• ·          Urunk, add, hogy mindnyájan barátai legyünk a magányosoknak, és bemutassuk Isten szeretetét azoknak, akiknek törődésre van szüksége!
• ·          Imádkozunk gyermekeinkért. Kérünk, erősítsd meg őket, hogy bátran kiálljanak melletted, amikor akadályokkal és nyomással találják szemben magukat. Segítsd őket bölcs döntésekre, és add, hogy kiálljanak az igazság mellett (Ézs 44:3-4).
• ·          Taníts meg Jézus önzetlen példáját követni azáltal, hogy gondoskodunk a körülöttünk élők mindennapi szükségleteiről. Képezz ki arra, hogy szolgálhassunk, mint gyógyító misszionáriusok, civil önkéntesek és a szükségben lévők barátai!
• ·          Urunk, add, hogy az egyszerű kegyesség hatalmas ébredése söpörjön végig egyházadon az utolsó napokban! Add, hogy kiálljunk az igazság mellett, szakadjon bár az ég!
• ·          Urunk, mutasd meg, hogyan tudnánk megosztani az evangéliumot a muzulmán embercsoportokkal! Azért imádkozunk, hogy meghallgassák kegyelmed felajánlását, és válaszoljanak rá!
• ·          Imádkozunk az igazság Japánban elvetett magvaiért, a múlt évi Teljes tagbevonás programjai során. Kérünk, küldj munkásokat, akik örömmel dolgoznak és imádkoznak a Japánban élő emberekért! 
• ·          Urunk, imádkozunk azért a hét (vagy több) személyért, akik a személyes imalistáinkon szerepelnek. Add, hogy meglássák szükségleteiket és kinyissák szívüket a Szentlélek előtt!
• ·          Imádkozunk a jelenlevők személyes szükségleteiért is.

Hálaadás                                                                                 

• ·          Urunk, köszönjük ezt az ígéretedet: „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Fil 1:6).
• ·          Urunk, köszönjük, hogy betöltesz bennünket örömmel és békességgel.
• ·          Köszönjük, hogy munkálkodsz azoknak az embereknek a szívében, akikért imádkozunk.

Javasolt énekek: Ó, Jézus a szívem úgy vár! (HÉ 136); Néped oly várva vár (HÉ 137); Én Jézusom téged (HÉ 213); Ne én, de Krisztus (HÉ 215); Megváltva (karének); Tudom és érzem (HÉ 187) 

Ígéretek, amelyeket igényelhetünk, amikor imádkozunk

·          „Ha apám és anyám elhagynának is, az ÚR magához vesz engem.” (Zsolt 27:10, ÚRK)

·          „Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8:31, ÚRK)

„Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő el is feledkezne, én nem feledkezem el rólad!” (Ézs 49:15)