21. nap
Az Istennel való beszélgetés
előjoga (2)
Isten a mi erősségünk
„Imádkozzatok
kamráitokban; mindennapi munkátok és hivatástok közben is gyakran emeljétek fel
szíveteket Istenhez. Így járt Énok is Istennel. A jó illatú áldozathoz
hasonlóan szállnak fel ezek az imák a kegyelem trónjához. Kinek szíve Istenben
nyugszik, azt Sátán soha le nem győzheti.
Nincs idő és nincs
hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat
meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca
zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és
kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, mikor kérését Artaxerxes
király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenütt ápolhatjuk.
Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz
sóhajtásunkat: »Jöjj és maradj szívemben
mint mennyei vendég.«
Lehet, hogy
romlott légkör vesz körül bennünket, de mégsem kell annak mérgét magunkba
szívnunk: élhetünk az égnek tiszta levegőjében. A tisztátalan vágyak és
szentségtelen gondolatok minden ajtaját szorosan elzárhatjuk, ha szívünket
bensőséges imában emeljük Istenhez. Azok, akik szívüket nyitva tartják Isten
áldása és segítsége előtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mint amely őket e
földön körülveszi; állandóan közösségük lesz a mennyel.
Jézusról tisztább
fogalmakkal kell bírnunk, és helyesebben kell értékelnünk az örök valóságok
becsét. A megszentelt élet szépségével kell Isten gyermekei szívének eltelni,
és ezen végcél elérése érdekében a mennyei dolgok feltárásáért, isteni
világosságért kell imádkoznunk.
Irányítsuk
lelkünket a menny felé, hogy az Úr a mennyei légkörbe vonhasson bennünket.
Annyira közel juthatunk Istenhez, hogy minden váratlan megpróbáltatás
alkalmával oly természetesen fordul Hozzá szívünk, mint a virág a napfény felé.
Hozzátok gondotokat,
örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz
Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok
Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei
iránt. »Igen irgalmas az Úr és
könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek
Őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el,
mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. […] Isten
nem kívánja, hogy remeték vagy szerzetesek legyünk, és a világtól visszavonulva
szenteljük magunkat az Ő szolgálatára. Életünk legyen hasonló Krisztus
életéhez, mind a magányban, mind a tömegben. Aki csupán imádkozik, de nem
cselekszik, az csakhamar felhagy az imával is, vagy pedig imája külső
formasággá válik. Mihelyt kivonják az emberek magukat a társadalmi élet és a
keresztényt terhelő kötelezettségek teljesítése, valamint a kereszthordás alól,
mihelyt megszűnnek a legkomolyabban fáradozni Urukért és Mesterükért, ki
érettük dolgozott, bármily hűséges munkások voltak is, többé nincs miért
imádkozniuk, és semmi sem készteti őket áhítatra. Imájuk egyéni és önző lesz.
Nem tudnak többé az emberiség szükségleteiért, Isten országának épüléséért és a
munkához való erőért imádkozni.
Nagy veszteségünk,
ha az együttes imát elhanyagoljuk, amely pedig erősítene és bátorítana
bennünket Isten szolgálatában. Szívünkben Isten szavának igazságai lassanként
elvesztik erejüket, fontosságukat és jelentőségüket. Megszentelő befolyásuk nem
hat szívünkre, lelki életünk hanyatlik. Egymással való érintkezésünk sokat
veszít melegségéből a keresztényi együttérzés hiányában. Aki csak magának él,
nem tölti be azt a hivatást, melyet Isten kijelölt. Ha helyesen ápoljuk
természetes társas hajlamainkat, ezáltal összeköttetésbe lépünk másokkal, és
így kifejlődnek Isten szolgálatára alkalmas erőink.
Ha a keresztények
mindennapi érintkezésük közben többet beszélnének egymással Isten szeretetéről
s a megváltás nagy igazságairól, az erősítésükre és vigasztalásukra szolgálna,
és szívük felüdülne. Naponként többet tanulhatunk mennyei Atyánktól, s
naponként jobban tapasztalhatjuk kegyelmét. Ha így élünk, akkor mind élénkebbé
válik bennünk az a vágy, hogy beszéljünk szeretetéről, s ha így cselekszünk, szívünk
felmelegszik és felbátorodik. Ha többet gondolnánk Jézusra, és többet
beszélnénk Róla, akkor jobban érezhetnénk jelenlétét is.
Ha annyit
gondolnánk Istenre, mint ahányszor kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk,
akkor gondolataink állandóan Nála időznének; élvezetté válna Róla beszélni és
nevét magasztalni. Szívesen beszélünk mulandó dolgokról, mert érdekelnek
minket; szívesen beszélünk barátainkról is, mert szeretjük őket; örömüket és
bánatukat átérezzük. Ámde végtelenül nagyobb okunk van arra, hogy Istent jobban
szeressük, mint barátainkat, és ezért a legtermészetesebb dolog az volna, hogy
gondolatainkban legtöbbet Vele foglalkozzunk, szeretetéről, irgalmasságáról
beszéljünk, és mindenhatóságát magasztaljuk. A gazdag ajándékok, melyekkel
Isten elhalmozott bennünket, ne vegyék annyira igénybe gondolatainkat és
szeretetünket, hogy többé mit sem adjunk Istennek; ellenkezőleg, ezek mindennap
Őrá figyelmeztessenek, és a hála és a szeretet kötelékeivel fűzzenek bennünket
mennyei Jótevőnkhöz. Nagyon sokat foglalkozunk a mi nyomorúságos földi
életünkkel. Irányítsuk lelki szemeinket a mennyei szentély nyitott kapujára,
ahonnét Krisztus arcáról Isten fénye és dicsősége tükröződik vissza, aki »mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik
őáltala járulnak Istenhez« (Zsid 7:25).
Magasztaljuk
Istent többet »kegyelméért, és az emberek
fiai iránt való csodadolgaiért« (Zsolt 107:8). Imáink és áhítataink ne
csupán kérésből álljanak! Gondolataink ne csupán saját szükségleteinkre
irányuljanak, hanem gondoljunk azokra a jótéteményekre is, melyeket elvettünk.
Túl sokat sohasem imádkozunk, de hálánkkal gyakran takarékoskodunk. Napról
napra részesedünk Isten kegyelmének ajándékaiban, és mégis mily kevés hálát
tanúsítunk iránta, mily keveset magasztaljuk és dicsőítjük azért, amit velünk
cselekedett.
Régente, amikor
Izráel fiai istentiszteletre gyűltek egybe, az Úr megparancsolta nékik: »És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek
színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden
keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened« (5Móz 12:7).
Amit Isten dicsőségére tettünk, azt örömteli szívvel, dicsénekekkel és hálaadással
ajánljuk fel; sohase szomorúan, búsan.
A mi Istenünk
szeretetteljes, irgalmas Atya. Ne essék nehezünkre Neki szolgálni. Ellenkezőleg,
örüljünk és ujjongjunk, hogy szolgálhatunk és részt vehetünk munkájában. Isten nem
akarja, hogy gyermekei, akiket oly dicsőn megváltott, kegyetlen és zsarnok
munkaadónak tekintsék. Legjobb barátjuk Ő, és mikor Őt imádják, Isten velük
van, Tőle vigaszt és áldást várhatnak, mely szívüket örömmel és szeretettel
tölti be. Isten azt akarja, hogy gyermekei az Ő szolgálatából vigaszt
merítsenek, és inkább örömnek, mint tehernek tekintsék az Ő szolgálatát.
Legbensőbb vágya, hogy mindazok, akik Őt imádják, szeretetének és
előrelátásának számos jelét véve, mindennapi munkájukhoz erőt merítsenek, és
kegyelmet nyerve, hűségesen és becsületesen járhassanak el minden dologban.
Gyűljünk Krisztus
keresztje alá! A megfeszített Krisztus legyen elmélkedésünk, beszélgetésünk és
legszentebb örömünk tárgya. Gondoljunk állandóan Isten áldásaira, és ha végtelen
szeretetét tapasztaljuk, örömmel tegyünk le mindent azokba a kezekbe, melyek
érettünk a keresztre szegeztettek.
Szívünk az imának, hálaadásnak szárnyain
jöhet közelebb az éghez. A mennyben hálával magasztalják és gyönyörű énekekkel
dicsőítik Istent, és midőn mi kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk
mindinkább hasonlóbb lesz a mennyei seregéhez. »Aki hálával áldozik, az dicsőít
engem« (Zsolt 50:23), mondja az Úr. Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes
örömmel Alkotónk elé hálával és dicsénekekkel (Ésa 51:3).” (Jézushoz
vezető út, 98–105. old.)
Böjtöltél-e már?
Ha még nem,
tervezd el, hogy
a következő szombaton
böjtölsz. A találkozás remekül fog sikerülni, és ha böjtölsz és
készülsz, sokkal jobb lesz.
Isten azért teremtett, hogy kommunikálj Vele
Imádkozzatok kamráitokban;
mindennapi munkátok és
hivatástok közben is
gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez.
A megszentelt élet
szépségével kell Isten gyermekei szívének eltelni, és ezen végcél elérése
érdekében a mennyei dolgok feltárásáért, isteni világosságért kell imádkoznunk.
Jézus nevében imádkozni többet jelent annál, hogy az ima elején és a végén
megemlítjük nevét. Azt jelenti,
hogy Jézus érzelmeivel
és lelkületével imádkozunk,
hisszük ígéreteit, bízunk
kegyelmében és az Ő akaratát cselekedjük. Aki csupán imádkozik, rövidesen már
nem fogja tenni, vagy az imái szokássá válnak.
Aki önmagába
zárkózik azért, hogy csak magának éljen, nem ott van, ahol Isten látni szeretné
őt.
Ha többet
gondolnánk Jézusra, és többet beszélnénk Róla, akkor jobban érezhetnénk
jelenlétét is. Napról napra részesedünk
Isten kegyelmének ajándékaiban, mégis mily kevés hálát tanúsítunk Iránta, mily
keveset magasztaljuk és dicsőítjük azért, amit értünk tett.
Megtanultad már az
alábbi idézetet? Vagy, ami még fontosabb, megtapasztaltad azt, amit kifejez?
„Akik
azonban magukra öltik Isten
teljes fegyverzetét, s naponta időt szentelnek az elmélyedésre, az imára és a Szentírás
tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító
hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre.
Gondolataik emelkedettek, törekvéseik
nemesek lesznek. Világosan
megértik az igazságot és Isten iránti kötelességeiket.
Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a szeretetre és a többi
mennyei adományra.”
(Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.)
Isten terve ma az életemben
A következő üzenetet kaptam Istentől a mai
napra:
__________________________________________________________
______ ________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Mit vár el tőlem Isten:
________________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Isten
terve a mai napomra
Reggel:
__________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Délben:
__________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Este: Korábban térjek nyugovóra,
_____________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Személyek,
akikért imádkozom:
1.
_____________________________
2. _____________________________
3.
_____________________________
4.
_____________________________
5.
_____________________________
6.
_____________________________
7.
_____________________________
8. _____________________________
9. _____________________________
10. ____________________________
Jegyzetek
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése