https://40reggeljezussal.blogspot.hu/
32. nap
Öröm az Úrban
„Isten arra hívta
el gyermekeit, hogy Krisztust képviseljék, bemutassák az Úr jóságát és
irgalmasságát. Miként Jézus is kinyilatkoztatta nékünk az Atya jellemét, úgy
kell nekünk is kinyilatkoztatnunk a
világnak, mely nem
ismeri bensőséges, irgalommal
teljes szeretetét.
»Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én
is őket e világra; Én ő bennök, és te énbennem; …hogy megismerje a világ, hogy
te küldtél engem«
(Jn 17:18,23). Pál apostol így szól Jézus
tanítványaihoz: »Akik felől
nyilvánvaló, hogy Krisztusnak… levele vagytok«, »amelyet ismer és olvas minden
ember« (2Kor 3:3,2). Jézus minden egyes gyermeke nyílt levél a világnak. Ha
Krisztus követői vagytok, Isten annak a családnak, háznak, utcának és városnak,
melyben éltek, általatok egy levelet
küld. Jézus, aki bennetek lakozik, általatok kíván szólni azokhoz, akik Őt még
nem ismerik. Lehet, hogy a Bibliát nem olvassák, lapjairól a hozzájuk szóló
hangot nem hallják; az Isten műveiből kiáradó szeretetet nem látják. Ha azonban
Krisztus őszinte tanítványai
vagytok, lehetséges, hogy
általatok istenismeretre jutnak;
felfogják jó voltát, megnyerhetők, hogy Istent szeressék és Néki
szolgáljanak.
A keresztények
hivatása, hogy a menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a
Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és
jellemük olyan, hogy általa Krisztusról és szolgálatáról az emberek helyes
fogalmat alkothassanak.
Ha tényleg Krisztust
képviseljük, Isten szolgálatát oly vonzónak tüntetjük fel, amilyen az a
valóságban. Keresztények, akik állandóan szomorkodnak, zúgolódnak és panaszkodnak,
helytelen színben tüntetik fel Istent és a keresztény életet. Azt a benyomást
keltik, mintha Istennek nem tetszene gyermekeit boldognak látni, és így hamis
bizonyságot tesznek mennyei Atyánkról.
Sátán ujjong,
ha Isten gyermekeinek
hitét megingathatja, vagy
őket kétségbe ejtheti. Örömére szolgál, ha bizalmatlanok
vagyunk Istennel szemben, és kételkedünk abban, hogy Ő készséges és hatalmas
minket megvásárolni. Örül, ha azt hisszük, hogy Isten atyai gondoskodásával
kárunkat okozza. Sátán úgy tünteti fel előttünk Istent, mintha semmi
részvéttel és irgalommal
nem viseltetne irántunk.
Istenre vonatkozólag állandóan
elferdíti az igazságot;
Istenről helytelen fogalmakkal
tölti be képzeletünket. Ahelyett,
hogy elmélkednénk mennyei Atyánkra
vonatkozó igazságokon, Sátán
hamis sugalmazásaira hallgatunk,
és miközben bizalmatlankodunk Isten iránt és zúgolódunk ellene, nevére szégyent
hozunk. Sátán törekszik a vallásos életet komorrá, bússá tenni, hogy
fáradságosnak és nehéznek tűnjék fel. Ha pedig a keresztény életében a vallást
ilyen színben mutatja be, hitetlensége által Sátán csalását támogatja.
Sokan, életútjukon
gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal,
csalódásaikkal, és szívük csüggedt. Európai tartózkodásom alatt egy ilyen
lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A
levél vétele utáni éjjelen álmot láttam.
Nagy kertben jártam,
melynek tulajdonosa körülvezetett
mindenfelé. Én virágokat szedtem és kellemes illatukban gyönyörködtem,
amikor hittestvérem, akitől az említett levelet kaptam, és aki szintén mellettem
haladt, a jelentéktelen tövisekre figyelmeztetett, melyek útját állták.
Szomorúan állt ott és panaszkodott. Nem követte a vezetőt a helyes ösvényen,
hanem a tövisek és csalánok között botorkált ide s tova. »Nem szomorú-e – így
panaszkodott –, hogy ezt a szép kertet így elcsúfítják a tövisek és a
csalánok?« A vezetőnk így felelt: »Ne vesződj a tövisekkel, melyek csak
megsebeznek! Szedd inkább a rózsákat, liliomokat és szegfűket!«
Nemde ti is
szereztetek már életetekben szép tapasztalatokat? Vajon nem éltetek-e már át
olyan becses időszakokat, amikor szívetek örömrepesve köszöntötte Isten Lelkét?
Ha visszapillantotok a múlt eseményeire, nem jut-e sok drága és fenséges
tapasztalat eszetekbe? Nem állnak-e Isten ígéretei – nyíló virágokhoz hasonlóan
– életetek útján mindenütt? Akarjátok-e szíveteket örömest betölteni
szépségükkel és pompájukkal?
A tövisek és
csalánok csak megsebeznek és fájdalmat okoznak; s ha ezeket gyűjtitek és
másoknak is adjátok, megvetitek Isten javait, és másokat is távol tartotok az
élet útjától. Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk,
ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha
mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt. Az
elcsüggedt lelket sötétség veszi körül, mely kizárja szívéből Isten
világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet.
Hála legyen az
Úrnak a szemünk elé tárt kellemes és barátságos emlékekért! Olyképpen gyűjtsük
egybe szeretetből fakadó ígéreteit, hogy azok minden időben szemünk előtt
legyenek. Isten Fia elhagyja Atyja trónját, és istenségét emberi alakba
öltözteti, hogy az embert Sátán hatalmából megválthassa; győzelme megnyitja
számunkra az egeket, és bepillantást enged az isteni dicsőség birodalmába; az
elbukott emberiség megmenekülése az örvényből, melybe bűnei sodorták; Istennel
való közösségének újbóli visszaállítása, amikor a Megváltóba vetett hit által
megállja a hit próbáját, Krisztus igazságát ölti magára és trónjához emeltetik
fel – mindezek olyan képek, melyeket Isten azért tár szemeink elé, hogy
felettük gondolkozzunk.
Ha Isten
szeretetében kételkedünk avagy ígéreteivel szemben bizalmatlankodunk, szégyent
hozunk rá, és elszomorítjuk Szentlelkét. Milyen fájdalmas érzések hasogatnák az
anya keblét, ha gyermekei állandóan arról panaszkodnának, hogy anyjuk
rosszakarójuk, holott egész életét gyermekei javára áldozta, hogy minden
kényelmet megszerezzen számukra?! Feltéve, hogy kétségbe vonják anyjuk
szeretetét, az anya szíve bizonyára megszakadna. Mit érezne az az atya, akit
gyermekei ilyen bánásmódban részesítenének? És mit gondoljon mennyei Atyánk, ha
nem bízunk szeretetében, mely arra indította, hogy egyszülött Fiát halálra adja
érettünk, hogy ezáltal örök életet nyerjünk? Az apostol így ír: »Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett,
hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent
minékünk?« (Róm 8:32). És mégis mily sokan mondják tetteikkel, sőt
szavaikkal is: »Ez nem rám vonatkozik. Talán másokat igen, de engem nem szeret
az Isten.«
Mindez saját
lelketeknek árt, mert a kétkedésnek minden szava meghívó Sátán kísértései
számára; megerősíti bennetek a kétkedés iránti hajlamot, és tovaűzi tőletek a
szolgáló angyalokat. Ha Sátán kísért titeket, a kétely vagy hitetlenség
egyetlen szavát se ejtsétek ki. Ha sugalmazásait meghalljátok, bizalmatlanság
és lázadó gondolatok támadnak szívetekben. Ha érzelmeiteket kifejezésre
juttatjátok, akkor a kétely minden egyes szava nemcsak magatoknak árt, hanem
olyan magvetés lesz, mely mások szívében is gyökeret ver és mérges gyümölcsöt
terem; lehetetlen lesz saját szavaitok káros hatását ellensúlyoznotok. Magatok
talán kigyógyulhattok a kísértésekből, és kiszabadulhattok Sátán csapdájából,
de mások, megfertőzve káros befolyástoktól, talán többé soha nem tudnak a hitetlenség
tőréből kiszabadulni, melybe a ti hitetlenségetek vezették őket. Milyen fontos
tehát, hogy csak olyan dolgokról beszéljünk, melyek lelki erőt és életet
lehelnek.
Az angyalok
figyelik, meghallgatják, milyen jelentéseket adtok a világnak mennyei Mesteretekről.
Társalgástok Róla folyjon, aki az Atya előtt közbenjár. Ha barátaitokat
üdvözölve kezeteket nyújtjátok, legyen Isten dicsérete szívetekben és
ajkatokon. Így azok gondolatai is Jézusra fognak irányulni.
Mindenkit érnek
megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni;
kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok
el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok,
hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban
hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és
vigasz szavaival megerősítitek.
Sok derék lélek
van rettenetes kísértéseknek kitéve. Gyakran közel vannak az eleséshez, az
önmagukkal és Sátánnal vívott küzdelemben. Ne csüggesszétek el őket nehéz
harcaikban! Bátorítsátok őket reményt keltő szavakkal, amelyek buzdítóan hatnak
rájuk. Ha így cselekesztek, Krisztus fénye sugárzik szét rólatok, »mert
közülünk senki sem él önmagának« (Róm 14:7). Öntudatlanul is szétáradó
befolyásunk vagy buzdítani és erősíteni fog másokat, vagy pedig elcsüggeszt, és
Krisztustól és igazságától tovaűz.
Sokan tévesen
képzelik el Krisztus jellemét és életét. Azt hiszik, hogy nem volt életében
melegség és napfény, hogy mindig komoly, szigorú és örömtelen volt. Ilyen komor
nézetek gyakran az egész keresztény élettapasztalatot beárnyékolják.
Gyakran
hallhattuk, hogy Jézus sírt, de sohasem látták Őt nevetni. Üdvözítőnk tényleg a
fájdalmak embere volt; ismerte a gondot és szomorúságot, mert szíve minden
emberi nyomor előtt nyitva volt. Bár élete az önmegtagadás élete volt, melyet
fájdalom és gond árnyékolt be, de kedélye, lelkülete nem volt nyomott.
Arcvonásai nem mutattak haragot és bosszúságot, hanem mindig békések, derűsek
voltak. Szívéből az élet kimeríthetetlen forrása áradt, s bárhová ment is, oda
nyugalmat, békét, örömöt és vidámságot vitt.
Üdvözítőnk élete
állandóan a legmélyebb és legszentebb komolyságot árasztotta, de sohasem volt
szomorú vagy komor. Azok életét, akik Őt mintaképüknek tekintik, szent és
komoly célok fogják betölteni; személyes felelősségük teljes tudatában lesznek.
A könynyelműségtől tartózkodnak, többé nem találnak örömet hangos
mulatozásokban, nyers tréfálkozásban. Jézus Krisztus hite a vizek árjához
hasonló békét nyújt. Az öröm fényét nem oltja el, s a mosolyt nem hamvasztja el
az arcokról. Krisztus nem azért jött a földre, hogy Néki szolgáljanak, hanem
hogy Ő szolgáljon; s ha szeretete uralja szívünket, példáját követni fogjuk.
Ha főként
embertársaink szeretetlen, rosszakaratú eljárására gondolunk, lehetetlen, hogy
őket úgy szeressük, mint ahogy Krisztus szeretett bennünket. Ha azonban gondolkozunk
Krisztusnak irántunk tanúsított csodálatos irgalmasságán, ezt a lelkületet
árasztjuk másokra is. Szeressük és becsüljük egymást annak ellenére, ha látjuk
is egymás hibáit és fogyatkozásait! Gyakoroljuk az alázatosságot; a saját
erőnkben ne bizakodjunk, és mások gyengeségeit türelmesen szenvedjük el! Ez
kiöli a szűkkeblűséget és az önzést, és nemessé, nagylelkűvé tesz.
A zsoltáros így
énekel: »Bízzál az Úrban és jót
cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj!« (Zsolt 37:3). »Bízzatok
Istenben«. Minden napnak megvan a maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen
előszeretettel beszélünk ezekről! Hány hiábavaló gond hatol szívünkbe, hányszor
beszélünk gondjaink terhéről, annyira, mintha nem volna szeretetteljes,
irgalmas Megváltónk, aki mindig kész kérésünket meghallgatni, és minden időben,
minden nyomorunkban segítségünkre jönni.
Jézus a barátunk. Vannak, akik állandóan félelemben
élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra láthatják Isten szeretetének
kézzelfogható bizonyítékait, állandóan örvendhetnek atyai gondviselésének, de
mindezt az áldást észre sem veszik. Gondolataik állandóan kellemetlen dolgoknál
időznek, melyeknek bekövetkezésétől félnek. És ha tényleg vannak nehézségek,
azok bár jelentéktelenek, mégis elvakítják őket mindazzal szemben, amikért
hálásnak kellene lenniük. Ahelyett, hogy a felmerülő nehézségek őket Istenhez,
az egyedüli Segítőhöz űznék, ellenkezőleg, elszakítják őket Tőle, mert
nyugtalanságot, zúgolódást ébresztenek szívükben.
Helyesen
cselekszünk-e, ha ilyen hitetlenek vagyunk? Miért lennénk hálátlanok,
bizalmatlanok? Jézus a mi barátunk; az egész menny élénk részt vesz
boldogulásunkban. Ne engedjük, hogy a mindennapi élet viszontagságai és
küzdelmei kedélyünket izgassák, gondfelhőbe borítsanak! Ha ezt megengedjük, akkor
állandóan találunk olyasmit, ami kínoz és nyugtalanít. Ne aggodalmaskodjunk,
mert ez életünket felemészti és sorvasztja, de nem segít terheinket hordozni.
Üzleti, anyagi
zavarokkal küzdhetünk, a jövendő sötéten állhat előttünk, veszteségek
fenyegethetnek bennünket, de ne csüggedjünk, hanem vessük gondjainkat Istenre,
és legyen szívünk nyugodt és vidám. Imádkozzatok bölcsességért és értelemért,
hogy ügyeiteket helyesen vezethessétek, hogy így kárt és veszteséget
elkerüljetek! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy kedvező
eredményeket érjetek el! Jézus megígérte segítségét, de nektek is törekednetek
kell. Ha mennyei Segítőtökben bízva, minden tőletek telhetőt megtettetek, akkor
nyugodtan várhatjátok az eredményt.
Isten akarata és
szándéka nem az, hogy gyermekeit gondok, terhek nyomják. De az Úr nem csal meg
bennünket. Nem mondja: »Ne féljetek; életetek útján nincs semmi veszély.«
Tudja, hogy veszedelmek és megpróbáltatások várnak ránk, és ehhez mérten bánik
velünk. Nem szándéka népét kivenni a bűnnel és bajjal telt világból, de rámutat
arra a segítségre, amelyben sohasem csalódhatunk. Így imádkozik tanítványaiért:
»Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból,
hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól« (Jn 17:15). »E világon nyomorúságtok lészen; én meggyőztem a világot« (Jn
16:33).
Bizalom Istenben. Hegyibeszédében Jézus fenséges
példázatokkal mutatott rá, hogy milyen szükséges Istenben bíznunk. Ezen tanítások
célja az volt, hogy Isten gyermekeit minden időben vigasztalja és bátorítsa, s
így érthetően reánk is vonatkoznak. Az Üdvözítő híveinek figyelmét az ég
madaraira irányítja, melyek gondtalanul zengik dalaikat, s bár »nem vetnek, sem
nem aratnak«, mennyei Atyánk mégis gondoskodik összes szükségleteikről.
Az Üdvözítő
kérdezi tőlünk: »Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?« (Mt 6:26). A
mindenható Gondviselő kitárja kezeit és kielégíti összes teremtményeit. Az ég
madarai sem kerülik el figyelmét. Bár nem rakja csőrükbe eledelüket, de
gondoskodik szükségleteikről. Nekik kell a részükre elhintett magot
összeszedni, nekik kell fiókáikat táplálni. Énekkel szállnak munkájukba: hisz »mennyei Atyátok eltartja azokat.« »Nem
sokkal különbek vagytok-é azoknál?« (Mt 6:26). Mint eszes lények, kik Őt
imádjátok, nem vagytok-e sokkal becsesebbek az ég madarainál? Vajon Teremtőnk
és Létfenntartónk, aki saját isteni képmására alkotott bennünket, nem fog-e a
mi szükségleteinkről is gondoskodni, ha bízunk Benne?
Krisztus a mezei
virágokra irányítja tanítványai figyelmét, melyek gazdag változatosságban
virulnak, s melyek mennyei Atyánk irántunk, emberek iránt való szeretetének
megannyi megnyilvánulásai. Így szólt: »Vegyétek
eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek« (Mt 6:28). A természet e
virágai szépségükben és egyszerűségükben felülmúlják Salamon királyi pompáját.
Még a legdrágább öltözék, amit emberi művészet és ügyesség alkothat, sem
versenyezhet a virágok természetes bájával, ragyogó szépségével. Jézus kérdezi:
»Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van,
és holnap kemencébe vettetik így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket,
ti kicsinyhitűek?« (Mt 6:30). Ha az Úr, az isteni művész ily gazdag
színpompát kölcsönöz az egyszerű virágoknak, melyek egy nap alatt elhervadnak,
mennyivel inkább visel gondot azokról, akiket saját képmására teremtett?!
Krisztus ezen tanítása megfeddi a hitetlen szív kétségeit, gondjait és
aggodalmait.
Az Alkotó minden
egyes gyermekét boldognak, békésnek és engedelmesnek szeretné látni. Jézus
mondja: »Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek… Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!« (Jn 14:27) Másutt ezeket mondja: »Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon
tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék« (Jn 15:11).
A boldogság,
melyre önző indokból vágyunk, mellőzve a kötelességek útját, ingatag és
mulandó; csakhamar elmúlik, s a szív bánattal és fájdalommal lesz tele. Isten
szolgálatában azonban teljes az öröm és az elégedettség. A keresztény nem halad
bizonytalan ösvényeken, nincs kiszolgáltatva hiábavaló megbánásoknak és
csalódásoknak. S bár a földi élet élvezeteiben nem veszünk részt, de örömmel
tekinthetünk az eljövendő élet elé.
Hiszen már ebben
az életben is a keresztények a Krisztussal való közösség örömteli részesei;
szemlélhetik szeretetének fényét, és élvezhetik állandó jelenlétét. Életünk
minden egyes lépése közelebb hozhat Jézushoz, mindinkább megtapasztaljuk
szeretetét, és lépésről lépésre megközelíthetjük az örök béke dicső honát.
Azért ne vessük el Istenbe vetett bizalmunkat, hanem legyen bizodalmunk
erősebb, mint valaha! »Mindeddig
megsegített minket az Úr!« (1Sám 7:12), és megsegít bennünket ezután is
mindvégig! Tekintsünk, mint hatalmas emlékoszlopokra, jótéteményeinek
bizonyítékaira, melyeket az Úr velünk cselekedett, hogy megvigasztaljon és
kimentsen a pusztító kezéből. Legyenek állandóan élénken emlékezetünkben a
kegyelem megannyi tanújelei, melyekkel Isten bennünket elhalmozott; a könnyek,
melyeket felszárított; a fájdalmak, miket lecsillapított; a veszedelmek, miket
elhárított; a szükségletek, miket kielégített és az áldások, melyeket reánk
árasztott. Ezek erősítsenek zarándoklatunk hátralevő részén!
Az előttünk levő
küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra,
akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« – »És életeden át tartson erőd!«
(5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni.
Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a
megpróbáltatások arányában kapunk erőt.
Így majd annak
idején megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei s
a dicsőség Királyának ajkairól, mint legszebb zene érinti füleiket: »Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek
ez országot, amely számotokra készíttetett!« (Mt 25:34).
Ezután üdvözölni
fogják a megváltottakat abban a hazában, melyet Jézus készít számukra. Ott majd
más társaságban élnek, mint a bűnös földön; ott többé nem találkoznak
hazugokkal, bálványimádókkal, tisztátalanokkal, hitetlenekkel, hanem kizárólag
azokkal, akik a bűnt és Sátánt legyőzték, és Isten kegyelme által tökéletes
jellemekké alakultak át. Krisztus vére lemosott róluk minden bűnös hajlamot,
minden tökéletlenséget, és rájuk ragyog a dicsőség fénye, mely a nap
fényességét jóval felülmúlja. Az erkölcsi szépség, Krisztus jellembeli
tökéletessége sugárzik le róluk, mely sokkal becsesebb az őket körülvevő külső
fénynél. Mint bűntelenek állják körül a nagy fehér trónt, s részt vesznek az
angyalok dicsőségében és kiváltságaiban.
Tekintve azt a dicső örökséget, mely
Krisztus követőire vár, »micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?« (Mt
16:26). Bár szegény lehet, mégis oly kincse és méltósága van, melyet a világ
nem adhat. A megváltott, bűntől megtisztított, s összes nemes képességeit Isten
szolgálatára szentelő lélek mindent felülmúló kincs. Isten és a szent angyalok
színe előtt örvend a menny minden egyes megváltott léleknek; ezt az örömet
szent, győzelmi énekek visszhangozzák.” (Jézushoz vezető út, 13. fejezet.)
Isten azért teremtett, hogy egészséges
elméd legyen
„Én ő bennük, és te énbennem; …hogy megismerje a
világ, hogy te küldtél engem.”
Keresztények, akik
állandóan szomorkodnak, zúgolódnak és panaszkodnak, helytelen színben tüntetik
fel Istent és a keresztény életet. Az elcsüggedt lelket sötétség veszi körül,
mely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet.
És mit gondoljon mennyei Atyánk, ha nem bízunk szeretetében, mely arra
indította, hogy egy- szülött Fiát halálra adja érettünk, hogy ezáltal örök
életet nyerjünk? Milyen fontos tehát, hogy csak olyan dolgokról beszéljünk,
melyek lelki erőt és életet lehelnek. Az angyalok figyelik, meghallgatják,
milyen jelentéseket adtok a világnak mennyei Mesteretekről. Sok jó ember van
rettenetes kísértéseknek kitéve.
Gyakran közel vannak
az eleséshez az önmagukkal
és Sátánnal vívott
küzdelemben. Ne csüggesszétek
el őket nehéz
harcaikban! Bátorítsátok őket reményt keltő szavakkal, amelyek buzdítóan
hatnak rájuk. Ha így cselekesztek, Krisztus fénye sugárzik szét rólatok, „mert
közülünk senki sem él önmagának”. Szeressük és becsüljük egymást, még ha látjuk
is egymás hibáit és fogyatkozásait! Gyakoroljuk az alázatosságot; a saját
erőnkben ne bizakodjunk, és mások gyengeségeit türelmesen szenvedjük
el! Ez kiöli
a szűkkeblűséget és
az önzést, és
nemessé, nagylelkűvé tesz.
Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy kedvező eredményeket érjetek el!
Jézus megígérte segítségét, de nektek is törekednetek kell. Ha mennyei
Segítőtökben bízva, minden tőletek telhetőt megtettetek, akkor nyugodtan
várhatjátok az eredményt.
Nem szándéka népét
kivenni a bűnnel és bajjal telt világból, de rámutat arra a segítségre, amelyben
sohasem csalódhatunk. Így
imádkozik tanítványaiért: „Nem
azt kérem, hogy vedd ki őket e
világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” (Jn 17:15). „E világon nyomorúságtok lészen; én
meggyőztem a világot.” Ha az Úr, az isteni művész ily gazdag színpompát kölcsönöz
az egyszerű virágoknak,
melyek egy nap
alatt elhervadnak, mennyivel inkább visel gondot azokról, akiket
saját képmására teremtett?! Krisztus ezen tanítása megfeddi a hitetlen szív
kétségeit, gondjait és aggodalmait.
„Akik
azonban magukra öltik Isten teljes
fegyverzetét, s naponta időt
szentelnek az elmélyedésre, az
imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és
megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre. Gondolataik
emelkedettek, törekvéseik nemesek
lesznek. Világosan megértik
az igazságot és Isten iránti kötelességeiket.”
(Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.)
Isten terve ma az életemben
A következő üzenetet kaptam Istentől a mai
napra:
__________________________________________________________
______ ________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Mit vár el tőlem Isten:
________________________________________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Isten
terve a mai napomra
Reggel:
__________________________________________________________
___________________________________________________________________ ________________________________________________________________
________________________________________________________________
Délben:
__________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________________________________________
________________________________________________________________
Este: Korábban térjek nyugovóra,
_____________________________________
___________________________________________________________________
________________________________________________________________
________________________________________________________________
Személyek,
akikért imádkozom:
1.
_____________________________
2. _____________________________
3.
_____________________________
4.
_____________________________
5.
_____________________________
6.
_____________________________
7.
_____________________________
8. _____________________________
9. _____________________________
10. ____________________________
Jegyzetek ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
________________________________ ________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése