40 reggel Jézussal

2017. november 26., vasárnap

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 15. nap - november 27 - HÉTFŐ

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

15. nap

Megváltva a szentségre

Ma arról tanulunk, hogy szükségünk van naponta az isteni megváltásra, hogy szentté lehessünk. Ezt a kijelentést minden bizonnyal hallottad már a lelki fejlődést elősegítő szeminárium kezdetén. Azért említjük itt újra, hogy a tanulási időszak végén kapcsolatod Istennel ne szakadjon meg, hanem továbbra is Vele járj.

Ez egy alkalmazkodási időszak az új valósághoz az Istennel való kapcsolatodban, és ugyanakkor egy lehetőség is a lelki életed számára, hogy közösségre lépj Vele a nap első óráiban, s ezt a közösséget meghosszabbítsd a nap további részében, de egész életedre is.

Ugyanez fog folytatódni az alkalmazkodási időszak után, mivel üdvösséget nyertél Krisztusban. Tűzd ki életed céljává ezt a névtelen írótól származó gondolatot: „Krisztussal kezdeni, Krisztussal befejezni – ilyen a keresztényi életvitel.”

A Biblia és a Prófétaság Lelke írásai segítenek megérteni a következő tényezők fontosságát:

1. Üdvösség a hit gyakorlása által.

2. Isten keresése a nap első óráiban.

3. Naponkénti járás Istennel.

Elemezzünk néhány erre vonatkozó gondolatot: „Hinnünk kell, hogy Isten választottai vagyunk üdvösségre a hit gyakorlása, Krisztus kegyelme és a Szentlélek munkálkodása által; magasztalnunk és dicsőítenünk kell Istent irántunk kifejezett számtalan csodálatos előjogáért.”

"Isten szeretete az az erő, amely a lelket Krisztushoz vonzza, hogy gyöngéd befogadást nyerjen az Atya elött. A Lélek munkálkodása folytán helyreáll Isten és a bűnös közötti kapcsolat. Az Atya mondja: »Istenük leszek, ők pedig az Én népemlesznek. Megmutatom nekik megbocsátó szeretetemet, és örömömet árasztom rájuk. Értékesek számomra, mivel ez a nép, amelyet magamnak választottam dicsőíteni fogja az Én nevemet«.” (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 555–556. old.)

Meglepett, hogy Isten milyen érdekes dolgokat tartogat számodra? Azért lettünk kiválasztva, hogy üdvösséget nyerjünk. Ezt a munkát a Szentlélek viszi véghez bennünk. Különleges nép leszünk, s az Úr örömében részesülünk. Az üdvösségre hívás lényegében meghívás az Úrban való örömteli életre.

Ezt a lelki Isten-keresést, a lelki intimitást a nap első óráitól kezdődően magyarázza meg nekünk Jézus Krisztus tapasztalata. Az alábbi idézetek szolgáljanak ihletésként számunkra:

„Nem csoda, hogy Jézus gyerekkorában növekedett bölcsességben és mindig kedves volt Isten és az emberek előtt, mivel lényegében ez volt mennyei elhívatása. Nem a rabbik iskoláiban kereste a nevelést, mivel Isten maga volt a tanítómestere. S ahogy nőtt, fejlődött bölcsességben is. Szorgalmasan tanulmányozta az Írásokat, mert tudta, hogy tele vannak felbecsülhetetlen értékű tanítással. Jézus hűségesen végezte teendőit abban a családban, amelyhez tartozott, s a kora reggeli órákat nem az ágyban töltötte, hanem gyakran félrevonult, tanulmányozta az Írásokat és imádkozott mennyei Atyjához.” (Tanácsok szülőknek, tanítóknak és tanulóknak, 247. old.)

„Krisztus folyamatosan üzeneteket kapott Atyjától, melyeket aztán közvetített nekünk. »Az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem« (Jn 14:24) – mondta Jézus. »Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon« (Mt 20:28). Ő nem csak magáért élt, gondolkozott és imádkozott, hanem másokért is. Minden reggel úgy tért vissza az Istennel töltött közösség órájából, hogy elhozta az embereknek a mennyei világosságot. Naponta a Szentlélek új keresztségében részesült. Minden új nap első óráiban Isten ébresztette fel Őt álmából, lelke és ajkai áldást nyertek, hogy a kegyelmet felkínálhassa másoknak is.” (Palabras de Vida del Gran Maestro, 105. old.)

Micsoda tapasztalatban volt része! Az Istennel való közösségnek és a bizonyságtevéshez és tanításhoz szükséges erő keresésének alapján következett be naponkénti növekedése. Nincs is szükségünk jobb példaképre, nem is kell ennél nagyobb biztosíték. Ez a célja és életvitele a győzedelmes kereszténynek: találkozás Istennel minden reggel.

„A város még mélyen aludt, még sötétség borított mindent, amikor Jézus felkelt, kiment egy puszta helyre és imádkozott.”

„Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és fel használja azt az erőt, melyet Isten megígért egyházának a föld aratásának megér lelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják odaszentelési fogadalmukat, az Úr napról napra újra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelen létével. Mindennapi kötelességük teljesítését azzal a biztos tudattal kezdik meg, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte Isten munkatársaivá teszi őket.” (Az apostolok története, 55–56. old.)

Végezetül pedig, a különleges keresztényi élethez vezető harmadik lépés az Istennel való naponkénti járást jelenti. Ezért tehát, meghívlak, figyeld meg Énok életét, mivel ő 300 évig járt Istennel. Gondolkozz el: ez nem három és nem is harminc évet jelent, hanem háromszázat! Hosszantartó tapasztalat. Ezért vette magához Isten.

„Énokról azt olvassuk, hogy miután hatvanöt évet élt, nemzett egy fiút. Ezután háromszáz évig Istennel járt. Korábbi éveiben is szerette, félte Istent, és megtartotta parancsolatait. Ő volt a szent családfa egyik tagja, az igaz hit megőrzőinek, a megígért mag őseinek egyike. Ádám ajkáról ismerte meg a bukás szomorú történetét, és azt a vigasztaló történetet, amely az ígéretben tükröződő isteni kegyelemről szól. Bízott az eljövendő Megváltóban. Első fia születése után Énok mélyebb tapasztalatokat szerzett; szorosabb közösségre lépett Istennel. Még jobban felismerte, hogy Isten gyermekének mi a kötelessége és a felelőssége. Amint látta a gyermek szeretetét atyja iránt, az atyai védelembe vetett egyszerű bizalmát; amint érezte elsőszülött fia iránti mélységes, sóvárgó szeretetét, drága leckét tanult meg Isten ember iránti, Fia odaáldozásában megmutatkozó szeretetéről és arról a biza- lomról, amelyet Isten gyermekei mennyei Atyjukba helyezhetnek. Éjjel és nappal arról a végtelen, megmérhetetlen szeretetről elmélkedett, amelyet Isten Krisztus által fejezett ki; és lelkének egész melegével vágyott feltárni ezt a szeretetet annak a népnek, amely között élt.” (Pátriárkák és próféták, 84–85. old.)

„»Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják« (Mt 5:8). Énok háromszáz éven át törekedett szívének tisztaságára, hogy összhangban lehessen a mennyel. Három évszázadon át Istennel járt. Nap mint nap arra vágyott, hogy még nagyobb egységben lehessen vele. Egyre szorosabb lett a kapcsolat, mígnem Isten magához vette. Már ott állt az örökkévaló világ küszöbén, csak egy lépésre az üdvösség honától. És most a kapuk kinyíltak, az Istennel való járás, amely oly sokáig tartott a földön, tovább folytatódott, és ő átlépett a Szent Város kapuin – elsőként az emberek közül.” (Pátriárkák és próféták, 87. old.)

Látod? Ugye, hogy követendő példa? Csak követned kell ezeket a lépéseket. A szeminárium pedig épp ebben szeretne segíteni. Ne feledd:

1. A hit gyakorlása által nyersz üdvösséget.

2. Keresd a nap első óráiban Istent.

3. Járj naponta Istennel.

A befejezés előtt szeretnénk, ha megszívlelnéd Luther példáját:

„Az augsburgi küzdelem idején nem múlt el egy nap sem anélkül, hogy Luther ne szentelt volna legalább három órát imára. Mégpedig az elmélyülésre legalkalma sabb órákat választotta ki. Hallani lehetett, hogy cellájának magányában kiönti lelkét Isten előtt, „mint amikor az ember a barátjával beszél.” (A nagy küzdelem, 209. old.)

„Különösen fontos, hogy minden ember Krisztus tanításainak fényében tanulmányozza a Szentírást, hogy megérthesse, kiben is összpontosul az örök élet reménysége számára. A Bibliát kellene minden időben a legnagyobb és legcsodálatosabb tankönyvnek tartanunk, amely az élet Igéjeként szállt le hozzánk a mennyből.” (A nevelés alapelvei, 254. old.)

„Az egyházban vannak hívők és nem hívők is. Krisztus e két csoportot a szőlő és a szőlőtőről szóló példázattal szemléltette. Így tanácsolta követőit: »Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:4-5).”

„Óriási különbség van a Krisztussal való vélt egység, és a valós hitkapcsolat között. A bizonyságtétel az egyházba hozza az embereket, ez azonban egyáltalán nem bizonyítja, hogy élő kapcsolatuk van a Szőlőtővel. Adott egy szabály, mely szerint az igazi tanítványt meg lehet különböztetni azoktól, akik csak állítják, hogy Krisztus követői, ám nincs hitük. Az egyik csoport gyümölcsöt terem, a másik nem. Az egyiken Isten gyakran végez tisztító metszést, hogy még több gyümölcsöt teremjen, a másik azonban hamarosan kivágásra kerül, mert elszáradt.” (Reavivamiento y sus Resultados, 43–44. old.)

„Ez a lelki kapcsolat csak a hit személyes gyakorlása által alakítható ki. Az ilyen hit a mi részünkről egy magasabb rendű elvárást, tökéletes bizalmat és teljes odaszentelődést feltételez. Akaratunkat teljes mértékben a mennyei akaratnak kell alávetnünk, érzelmeinkkel, vágyainkkal, érdeklődési körünkkel azonosulnunk kell Krisztus országának elveivel s művének tisztességével, s akkor folyamatosan kegyelmet kaphatunk Tőle, Krisztus pedig elfogadhatja hálánkat.”

„Amikor kialakul ez a szoros közösség és kapcsolat, akkor bűneinket Krisztusra helyezzük, s elnyerjük az Ő feddhetetlenségét. Bűnné lett érettünk, hogy feddhetetlenekké válhassunk Őbenne Isten előtt. Krisztus által van bejárásunk szerető Atyánkhoz, aki befogad.” (Testimony Treasures, 2. köt., 73. old.)

„Ezt a napot végül zárd a következő imával: „Uram, vedd a szívemet, mert én nem vagyok képes átadni Neked. A szívem a Tiéd. Őrizd meg tisztán, mert én erre kép telen vagyok. Adj üdvösséget annak ellenére, hogy gyenge énem van, amely nem hasonlít Krisztushoz. Formálj, csiszolj, emelj föl tiszta és szent légkörödbe, ahol szereteted bő folyama beáramolhat a lelkembe.” (Palabras de Vida del Gran Maestro, 124. old.)

Haladj előre Jézus ígéretei által, s döntsd el ma, hogy az életed állandó Istennel járás lesz üdvösségre és szentségre. (Ramildo Becerra lelkész)

Észrevetted, milyen más az, ha találkoztál Istennel és a nap hátralevő részében is a kapott utasításokra gondolsz? Így növekedsz lelkileg. Így járt Énok is Istennel.

Isten azért teremtett, hogy Vele élj

„Krisztussal kezdeni, Krisztussal befejezni – ez a keresztényi életvitel.” (névtelen)

„Az Atya mondja: »Istenük leszek, ők pedig az Én népem lesznek. Megmutatom ne kik megbocsátó szeretetemet, és örömömet árasztom rájuk. Értékesek számomra, mivel ez a nép, amelyet magamnak választottam dicsőíteni fogja az Én nevemet«.” (Ellen G. White)

„Szorgalmasan tanulmányozta az Írásokat, mert tudta, hogy felbecsülhetetlen értékű tanítást tartalmaznak.” (Ellen G. White)

„Isten felkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és felhasználja azt az erőt, melyet Isten megígért egyházának a föld aratásának megérlelésére.” (Ellen G. White)

A Szentlélek tesz képessé arra, hogy Isten munkatársai legyünk. „Énok háromszáz éven át kereste a lélek tisztaságát, hogy összhangban lehessen a mennyel. Három évszázadon át Istennel járt. Naponta vágyott szorosabb kapcsolatra Vele. Közelebb és egyre közelebb, míg Isten magához nem vette.” (Ellen G. White)

„Különösen fontos, hogy minden ember Krisztus tanításainak fényében tanulmányozza a Szentírást, hogy megérthesse, kiben is összpontosul az örök élet reménysége számára.” (Ellen G. White)

„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jézus)

„Akik azonban magukra öltik Isten teljes fegyverzetét, s naponta időt szentelnek az elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre. Gondolataik emelkedettek, törekvéseik nemesek lesznek. Világosan megértik az igazságot és Isten iránti kötelességeiket. Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a szeretetre és a többi mennyei adományra.” (Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.)

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

__________________________________________________________ ______ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Reggel: __________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Délben: __________________________________________________________ ________________________________________________________________________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Este: Korábban térjek nyugovóra, _____________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

Jegyzetek ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________ ________________________________

2017. november 25., szombat

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 14. nap - november 26 - VASÁRNAP

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

14. nap

Növekedés Krisztusban

„A Biblia a szív megújulását, mely által Isten gyermekei lehetünk, újjászületésnek nevezi. Ama jó mag kikeléséhez hasonlítja, melyet a gondos magvető családapa vetett el.

A hasonlatnál maradva, a megtérteket »újszülött gyermekek«-nek nevezi a Szentírás (1Pt 2:2), kiknek a Jézus Krisztusban érett férfiakká és asszonyokká kell növekedniük (Ef 4:15). Vagy miként a földbe vetett jó magnak, nékik is növekedniük kell és gyümölcsöt kell teremniük. Ésaiás próféta mondja róluk: Az »igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!« (Ésa 61:3). Így a természetből vett példák által akarja a Biblia tökéletesebben megérteni velünk a lelki élet titkát.

Az emberek minden bölcsessége és ügyessége sem képes a természet legkisebb tárgyának életet adni. Csakis az Istentől adományozott élet közvetítése által nyerhetnek a növények és az állatok életet. Hasonlóképpen csakis az Istentől származó élet által foganhat lelki élet az emberi szívben. Ha az ember nem születik Lélektől (Jn 3:5), nem lehet részese a Krisztusban való életnek.

A növekedésnek is ugyanaz a törvénye. Egyedül Isten fakasztja a bimbót, érleli a virágot gyümölccsé. Az Ő ereje által terem a föld »először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban« (Mk 4:28). Hóseás próféta könyvében azt olvassuk, hogy Izrael »virágozni fog, mint a liliom«. »Felelevenednek, mint a búzamag és virágoznak, mint a szőlőtő« (Hós 14:6, 8). Jézus így figyelmeztet bennünket: »Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek« (Lk 12:27). A növények és virágok nem saját erejükből vagy szorgalmukból, hanem azon adományok elfogadása által növekednek, melyeket Isten életük fenntartására ajándékozott. Amilyen kevéssé növelheti a gyermek termetét csak egy ujjnyival is saját akaratából vagy erejéből , éppoly kevéssé biztosíthatjuk szellemi, lelki fejlődésünket. A kisgyermek, éppúgy, mint a növény, csak a szükséges életerő, a levegő, a napfény és táplálék által növekedik. A természet ezen adományai éppoly áldásos hatással vannak a növény- és állatvilágra, mint Krisztus azokra, akik Benne bíznak. Számukra Ő az »örök világosság« (Ésa 60:19); a »nap és pajzs« (Zsolt 84:12). Olyan Ő népének, »mint a harmat« (Hós 14:6). Úgy száll alá, »mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet« (Zsolt 72:6). Ő az élet vize, »az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak« (Jn 6:33).

Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, kik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek.

Ahogy a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá legyen Krisztushoz.

Jézus is erre tanít bennünket, mikor mondja: »Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok… mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:4-5). Hogy szent és Istennek tetsző életet élhessünk, épp oly mértékben függ Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, melyből a gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával lesztek azon erőnek és életnek, amelynek segítségével a kísértésekkel szembeszállhattok s a kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha ellenben Benne maradtok, életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem váltok. Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká.

Sokan úgy vélik, hogy a munkának egy részét maguknak kell elvégezniük. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások sikertelenek lesznek. Jézus mondja: »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek« (Jn 15:5). A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk mind a Krisztussal való egyesülésünktől függ. Csak ha napról napra, sőt ha óráról órára közösségünk van Vele – ha Őbenne maradunk –, növekedhetünk a kegyelemben. Ő nem csak a szerzője, hanem befejezője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nem csak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai: »Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök« (Zsolt 16:8).

Azt kérdezed: »Hogyan maradhatok meg Krisztusban?« Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. »Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne« (Kol 2:6). »Az igaz pedig hitből él« (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek és tulajdonai lettetek, hogy Neki szolgáljatok és engedelmeskedjetek és vettétek Krisztust, az Üdvözítőt. Bűneitekért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna szíveteket meg- változtatni; átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette érettetek. Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá és hit által kell Benne folyton növekedne- tek odaadás és elfogadás által. Mindent oda kell adnotok: szívet, akaratot, szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait mindenekben teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent vennetek: Krisztust, mint az áldások összességét, hogy szívetekben maradjon, és erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni! Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: »Fogadj el Uram, a Te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat Tebenned végezzem!« Ez mindennapi kötelességetek legyen.

Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket Néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.

A Krisztusban való élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzülete, de legyen állandóan békés, bizalommal tele. Reményetek nem önmagatokban, hanem Krisztusban van. Gyengeségeteket kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságotokat az Ő tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek! Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége, és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit követjük és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.

Krisztus ezen szavaival: »Maradjatok énbennem…«, a nyugalom, az állhatatosság és a bizalom gondolatát akarja kifejezni. Ily meghívással fordul hozzánk: »Jöjjetek énhozzám…, én megnyugosztlak titeket« (Mt 11:28). A zsoltáros szavai ugyanezen gondolatot fejezik ki: »Csillapodjál le az Úrban és várjad őt…« (Zsolt 37:7). Ésaiás próféta a következőkről biztosít bennünket: »Csöndességben és reménységben« lesz erősségetek (Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a tétlenségben találjuk, mert hisz magában a meghívásban bennfoglaltatik már a felszólítás a munkára: »Vegyétek fel az én igámat… és nyugalmat találtok« (Mt 11:29). A szív, amely állandóan Krisztusban leli nyugalmát, folytonosan és komolyan fog Krisztusért munkálkodni.

Ha gondolataink saját énünknél időznek, akkor Krisztustól, az élet és erő forrásától eltávolodunk. Sátán azért igyekszik állandóan figyelmünket Krisztustól elvonni, hogy lelkünknek minden Vele való közösségét meghiúsítsa. A világ örömeire, az élet gondjaira, akadályaira és nehézségeire, saját gyengéitekre, vagy fogyatkozásaitokra, vagy mások tökéletlenségeire irányítja figyelmeteket. De ne essetek csapdájába. Még valóban lelkiismeretes egyéneket is, kik Istenért kívánnak élni, gyakran félrevezet, hogy saját gyengeségeiken és bűneiken gondolkozzanak, és ily módon, elszakítva őket Krisztustól, öröm éri, hogy győzelmet arat felettük. Ne magunkat tegyük gondolataink középpontjává, ne aggódjunk, ne remegjünk a saját megváltásunkért. Mindez csak arra szolgál, hogy a lelket az erő forrásától elvonja. Bízzátok lelketek megtartását Istenre, és Benne reménykedjetek! Beszéljetek és gondolkozzatok Jézusról! Tűnjék el Őbenne saját énetek! Távolítsatok el minden kételyt és félelmet! Mondjátok Pál apostollal: »Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem« (Gal 2:20). Nyugodjatok meg Istenben! Amit rábíztok, azt meg fogja őrizni. Ha magatokat teljesen az Ő kezeibe ajánljátok, akkor annak segítségével, aki benneteket szeret, mindeneken túláradóan győzedelmeskedtek.

Midőn Krisztus emberi természetet vett magára, az emberiséget a szeretet oly kötelékével fűzte magához, melyet semmilyen más hatalom, csupán az ember akarata szakíthat szét. Sátán minden csábításával azt akarja elérni, hogy ezen köteléket feloldva, bennünket Krisztustól elszakítson. Legyünk éberek, imádkozzunk és küzdjünk tehát állandóan, nehogy elcsábítva más mestert válasszunk, mert ez mindenkor szabadságunkban áll. Irányítsuk szemeinket állandóan Krisztusra, aki megtart bennünket. Amíg Krisztusra nézünk, addig biztonságban vagyunk. Semmi sem ragadhat ki az Ő kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük, »ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől« (2Kor 3:18).

Ily módon lettek az első tanítványok is hasonlók az Üdvözítőhöz. Mikor szavait hallották, felismerték azt, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a házban, az asztalnál, a magányban és a mezőn. Vele voltak állandóan, mint tanítványok tanítójukkal, és napról napra szent igazságokat tanultak Tőle. Úgy tekintettek Rá, mint a szolgák urukra, hogy megismerhessék kötelességeiket. Azok a tanítványok emberek voltak, hozzánk hasonlóan (Jak 5:17). Ugyanolyan harcot vívtak a bűn ellen, mint mi; ugyanarra a kegyelemre volt szükségük, hogy szent életet folytathassanak.

Még János, a szeretett tanítvány, aki leghasonlóbb volt Urához, sem bírt természettől fogva szeretetre méltó jellemmel. Nemcsak önző és becsvágyó, hanem ha megbántották heves és haragtartó is volt.

De mikor Krisztus isteni jelleme megnyilatkozott előtte, beismerte fogyatékosságát és megalázkodott. Az az erő és türelem, az a hatalom és gyengédség, az a fenség és szelídség, amit megnyilatkozni látott az Üdvözítő mindennapi életében, csodálattal és szeretettel töltötte el lelkét. Napról napra jobban vonzódott szíve Jézushoz, míg végre Mestere iránti szeretetében felolvadt saját énje. Heves és becsvágyó természete megváltozott. A Szentlélek újjáteremtő befolyása szívét megújította. Krisztus szeretetének hatalma teljesen átalakította jellemét. Ez a Jézussal való közösség biztos eredménye. Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor természetünk tökéletesen átalakul. Krisztus Lelke és szeretete meglágyítja a szívet, meghódítja a lelket, felemeli a gondolatainkat és érzelmeinket Istenhez. Krisztus jelenlétének érzete még mennybemenetele után is megmaradt híveiben; ez fénnyel és szeretettel teljes személyes jelenlét volt.

Az Üdvözítő Jézus, aki velük járt, velük beszélt, velük imádkozott, aki szívükbe vigaszt és reményt öntött, mialatt a béke üzenete hangzott el ajkain, felvitetett a mennybe, s miközben a mennyei seregek fogadták, fülükben még visszhangzottak szavai: »Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig« (Mt 28:20). Emberi alakjában szállott fel a mennybe. Tudták, hogy Isten trónusa előtt is Barátjuk és Üdvözítőjük marad, hogy szeretete meg nem változott, és továbbra is együtt érez az emberiséggel. Saját vérének érdemét tárja Isten elé, felmutatta átszegzett kezeit és lábait annak az árnak emlékezetére, melyet megváltottaiért fizetett. Tudták, hogy azért megy a mennybe, hogy nékik ott hajlékot készítsen, és hogy újból eljön, s őket magához veszi.

Ha a tanítványok Mesterük mennybemenetele után összejöttek, kérésüket Jézus nevében intézték az Atyához. Ünnepélyes áhítattal hajoltak meg imájukban, és megismételték az ígéretet: »…amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen« (Jn 16:23-24). Áhítatos imában mind feljebb emelték kezeiket, ama bizonysággal ajkukon: »Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk« (Róm 8:34). Pünkösd napján elnyerték a Vigasztalót, akit Jézus nekik eleve megígért (Jn 14:17). Továbbá ezt mondotta: »Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok« (Jn 16:7). Krisztus ezentúl Lelke által állandóan gyermekei szívében lakozik. Vele való közösségük most sokkal szorosabb, bensőségesebb lett, mint amikor személyesen velük volt. A bennük lakozó Krisztus szeretete, fénye és ereje visszatükröződött arcukról, olyannyira, hogy akik látták őket, azonnal csodálkozva megismerték, »hogy ők Jézussal voltak«.

Ami Krisztus a hajdani tanítványoknak volt, ugyanaz kíván ma is lenni gyermekei számára, mert midőn tanítványainak kis csapatát utoljára maga köré gyűjtötte, így imádkozott: »De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem« (Jn 17:20).

Jézus érettünk könyörgött; azért könyörgött, hogy egyek lehessünk Vele, amint Ő is egy az Atyával. Milyen csodálatos egység ez! Az Üdvözítő gyakran hangsúlyozta: »A Fiú semmit sem tehet önmagától« (Jn 5:19), »hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat« (Jn 14:10). Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor munkálni is fogja bennünk »mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből« (Fil 2:13). Úgy fogunk dolgozni, mint Ő dolgozott; ugyanazon lelkület nyilatkozik meg bennünk, amilyen Benne volt. Így Őt szeretve és Benne maradva »mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban!« (Ef 4:15).” – Ellen G. White, Jézushoz vezető út, 8. fejezet, a szerző általi szövegkiemeléssel.

Kiegészítés

Csodálatos dolog az, hogy egységben érezhetjük magunkat a mennyel!

Isten azért teremtett, hogy naponta Vele járj

„Így a természetből vett példák által akarja a Biblia velünk tökéletesebben megérteni a lelki élet titkát.” (Ellen G. White)

„Jézus így figyelmeztet bennünket: »Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek« (Lk 12:27). A növények és virágok nem saját erejükből vagy szorgalmukból, hanem azon adományok elfogadása által növekednek, melyeket Isten életük fenntartására ajándékozott.” (Ellen G. White)

„Amint a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá legyen Krisztushoz.” (Ellen G. White)

„Azt kérdezed: »Hogyan maradhatok meg Krisztusban?« Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. »Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne«.” (Ellen G. White)

„Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket Néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.” (Ellen G. White)

„Emeljük tekintetünket állandóan Krisztusra, s Ő megóv bennünket. Krisztusra tekintve biztonságban lehetünk. Senki sem fog kiszakítani az Ő kezéből.” (Ellen G. White)

„Amikor Krisztus a szívben lakozik, a teljes lény átalakul. Krisztus lelkülete és az Ő szeretete lágyítja meg a szívet, engedelmességre készteti a lelket, gondolatainkat és vágyainkat magasabb szintre, Isten felé, a menny felé emeli.” (Ellen G. White)

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

2017. november 24., péntek

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 13. nap - november 25 - SZOMBAT

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

13. nap

Hogyan találd meg Krisztust (2)

„Rendben” – mondhatná valaki – „ha igaz, hogy menekülünk Isten elől, mit tehetnünk ez ellen? Hogyan adjuk át magunkat Neki?”

Elsősorban, a jelenleginél valami jobbra kell vágynunk. Ez a vágy nem bukkan fel magától. Csak Istentől, a Fiútól és a Szentlélektől származhat. A Szentháromság folyamatosan munkálkodik annak érdekében, hogy elvezessen bennünket erre a megértésre.

Másodsorban, szükségünk van arra, hogy a megváltási tervet minél mélyebben megértsük. Isten nem kényszerít minket, hogy megismerjük Őt, ellenben nekünk kell abban a légkörben helyet foglalnunk, ahol létrejöhet ez a megismerés, ahol Isten Igéjét olvassák, hirdetik és mutatják be. Isten nem fogja ránk kényszeríteni a megváltási tervet. Az elfogultak, a fanatikusok általában szeretnék megelőzni a Szentlelket, aki csendesen szólít meg, szelíd hangon, s ilyenkor hátulról toloncolnának másokat, s közben eltávolodnak Istentől. Isten azonban nem agresszív. Ő mindig a mi oldalunkon áll, de nem kényszerít, és nem hagy magunkra. Amikor menekülünk, követ bennünket.

Harmadik lépésként el kell fogadnunk, hogy menekülünk előle, hogy különböző módon próbálunk megszabadulni Tőle. Ha önvizsgálatot tartunk, elismerjük bűnös voltunkat. Isten munkája nem hiábavaló. Segít abban, hogy győzzünk saját magunk fölött, ám nem azzal a céllal teszi, hogy megrekedjünk hibáinkban, hanem hogy őszintén, kibúvók és különleges elvárások nélkül elismerjük gyengeségünket.

A legnehezebb azonban az utolsó lépés. Ezen a szinten próbálunk ismét menekülni. El kell ismernünk, hogy nem vagyunk képesek magunkat megváltoztatni. Isten mindenhová követ, ám nem segíthet addig, míg nem jutunk el a nagy szükség kapujába. Csakhogy a tékozló fiúhoz hasonlóan nem akarunk Jézushoz jönni, míg nem fogynak el összes javaink.

„Az Úr semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának. Ekkor kaphatja meg az ajándékot, melyet Isten nyújtani kíván. Ő semmit sem tart vissza a szükségét átérző lélektől.” (Jézus élete, 300. old.)

Aki úgy próbálja megkeresni Krisztust, hogy előbb nincs tudatában legnagyobb szükségének, s nem érti meg, hogy saját erőforrásai nem elegendőek, általában elkeseredik. Mint ahogyan sokan nem hajlandók biztosítást kötni javaikra, míg le nem ég a házuk, olyanok azok is, akik nem érzik, hogy szükségük van Krisztusra, míg nem élnek át keserű tapasztalatokat. Ez azt jelenti, hogy tudatában vannak a különbséget tevő szükségletnek, ám sosem érik el az odaszentelődést, azt a pontot, amely az engedelmességet és az önmegtagadást jelenti.

Volt valaha olyan érzésed, hogy Isten nem törődik veled? Érezted azt, hogy nem ismeri a lakcímedet vagy a telefonszámodat? Akkor talán még nem jutottál el az odaszentelődési pontra. Talán még mindig azt hiszed, hogy mindent megtehetsz egyedül.

Nem találjuk meg Krisztust, míg nem keressük teljes szívvel, s míg nem lesz számunkra az Ő keresése élet-halál kérdése. Nem találhatjuk meg, míg nem mondunk le önmagunkról és minden más erőforrásunkról. Amikor ráeszmélünk szükségletünkre, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy elismerjük gyengeségünket, és kérjük, hogy Isten vegye át az irányítást.

Hogyan jutunk el oda, hogy felismerjük szükségletünket?

Két út van, s sajnos a legtöbben közülünk a széles úton járunk. Folytatjuk a menekülést. Mint ahogyan C. S. Lewis is írja: „Hasonlóképpen itt is; akkor ér a meglepetés, amikor az élet borzadályából részesülünk az általunk követett vezérfonalon haladva. Mindig sokkol, amikor életet találunk ott, ahol azt képzeljük, hogy magunkra vagyunk. »Vigyázat! Él!« – kiáltjuk. S épp ez az a pont, ahonnan sokan sarkon fordulnak. […] Egy személytelen Isten – remek. A szépet, az igazságot és a jót szerető Isten az elménkben – már jobb. Egy alaktalan életerő, amely végig- fut rajtunk, egy hatalom, amelyhez csatlakozhatunk – a legjobb. Ám maga Isten, az élő, aki a kötél másik végét húzza, s végtelen sebességgel közeledik, a vadász, a király, a férj – ez már egészen más! Eljön a pillanat, amikor a tolvajt játszó gyerekek hirtelen elhallgatnak: vajon nem valóságos léptek hallatszanak a folyosóról? Eljön a pillanat, amikor azok, akik a vallással foglalatoskodtak…,hirtelen visszavonulnak. Tényleg nem találtuk meg Őt? Sose gondoltuk volna, hogy ide jutunk! Vagy, ami még fájdalmasabb, vajon Ő megtalált minket?” (Miracles, 96–97. old.)

Ha rádöbbensz, hogy elmenekültél Isten elől, pedig évek óta gyülekezeti tag vagy, és most meg akarod keresni Őt, állj oda, ahol Isten elvégezheti a munkát. Társulj azokkal, akiket érdekel a mélységesebb keresztényi élet és tanulmányozz velük együtt. Keresd az alkalmat, hogy Ő elvégezhesse a különleges munkát, amelyben megérinthet a Szentlélek. Borulj térdre az Ige előtt, s elmélkedj Krisztus életéről.

Ne menekülj, ne fuss! Kérd Istent teljes erődből, hogy kegyelme által állítson meg a futásodban. A hit és a kegyelem Isten ajándékai, s Ő kész bárkinek felajánlani ezeket. Nem változtathatod meg a szívedet, nem tudsz újjászületni. Nem tudsz megtérni, ám annyit tehetsz, hogy magadhoz engeded Őt. Ne várd, hogy megérkezzen a megfelelő szónok. Ne várd, hogy az életed jobbra forduljon. Ne várd, hogy a hosszú és szenvedéssel teli életen túl legyél. Szeretnélek meghívni, hogy vedd le a Bibliádat a polcról, töröld le a port róla, s naponta olvass el egy fejezetet az evangéliumokból, ahol Krisztus élete van bemutatva. Ha befejezted, kezdd újra, keress új gondolatokat és imádkozz azért, amit olvastál. Adj lehetőséget Istennek. Ő ezt a lehetőséget várja tőled.

Ha teljes szívvel keresed Istent, minden bizonnyal megtalálod Őt, mivel „egyetlen ima sem emelkedik a magasba, még a leghalkabban elmondott sem, egyetlen könny sem hull, még a legtitkosabb sem, egyetlen őszinte érzület, még a leggyengébb sem fejeződik ki annak érdekében, hogy elősegítse Isten megismerését anélkül, hogy a Szentlélek ne jönne a fogadására. Még mielőtt elhangzana az ima, vagy mielőtt a szív vágya ismertté válna, Krisztus kegyelme az emberi lélek segítségére siet.” (Palabras de Vida del Gran Maestro, 162. old.)

Köszönöm Istennek, hogy minden nap megkeres. És te? Én meg akarom engedni Neki, hogy vegyen a karjába, találjon meg, de nem csak keresztényi életem kezdetén, hanem egész életemben. Szeretnél velem tartani ezen élő és Istennel szerzett személyes tapasztalatban?

„Szerető Atyánk, közülünk sokan már egy ideje azt hittük, hogy próbálunk megkeresni Téged, a valóságban azonban menekültünk előled. Köszönjük, hogy követtél, és nem hagytál magunkra. Segíts, kérünk, hogy naponta egyre közelebb kerüljünk Hozzád, megismerjünk Téged, hogy nyugalmat leljen a lelkünk. Köszönjük, hogy bőségesen árasztod ránk irgalmadat és szeretetedet. A Jézus nevében, ámen.”

Isten azért teremtett, hogy naponta Vele járj

Isten nem erőszakos. Mellettünk marad, nem hagy el, ám nem kényszerít. Amikor menekülünk, utánunk ered.

Aki próbálja úgy keresni Krisztust, hogy előbb nem érzi legnagyobb szükségét, s nem érti meg, hogy saját erőforrásai elégtelenek, végül elcsügged. Ha felismerjük szükségletünket, az egyetlen dolog, amit tehetünk az, hogy elismerjük gyengeségünket, s kérjük, hogy Isten vegye át az irányítást. Ha rádöbbensz, hogy menekülsz Isten elől, még ha évek óta gyülekezeti tag vagy is, de most szeretnéd megtalálni Őt, állj oda, ahol Isten elvégez- heti érted a munkát.

„Akik azonban magukra öltik Isten teljes fegyverzetét , s naponta időt szentelnek az elmélyedésre, az imára és a Szentírás tanulmányozására, azok a mennyel állnak kapcsolatban, és megmentő, átalakító hatást gyakorolnak a körülöttük élőkre. Gondolataik emelkedettek, törekvéseik nemesek lesznek. Világosan megértik az igazságot és Isten iránti kötelességeiket. Vágyakozni fognak az ártatlanságra, a világosságra, a szeretetre és a többi mennyei adományra.” (Bizonyságtételek, 5. köt., 112. old.)

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________

2017. november 23., csütörtök

Ez lehet a TE REFORMÁCIÓD - 40 Reggel Jézussal - 12. nap - november 24 - PÉNTEK

Itt találod a korábbi felolvasásokat: http://40reggeljezussal.blogspot.com/

12. nap

Hogyan találd meg Krisztust (1)

Az alábbi két fejezetet („Hogyan találd meg Krisztust 1-2) Morris Venden How to Make Christianity Real című könyvének 3. fejezetéből vettük át és adaptáltuk. Folytassuk utazásunkat alázattal és engedelmes lelkülettel.

Gondoltad-e valaha, mi történne, ha Isten eltűnne? Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy elveszett, sőt egyesek azt hitték, hogy meghalt. De ha Ő nem tűnt el, akkor miért olyan nehéz rátalálni?

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy fiatal diáklány levelét. Sosem fogom elfelejteni segélykiáltását:

„Közülünk sokan, fiatalok és a gyülekezet hűséges tagjai, szomorú helyzetben vagyunk. Hatalmas és mélységes szükségletünk van, amely nem nyer kielégítést. Éhen halunk, mert nem vagyunk táplálva.

Kérlek, vegyétek komolyan szavaimat, mert tudom, mit beszélek. Naponta hagyják el fiatalok a gyülekezetet, megkeserednek, kiábrándulnak, reményüket vesztik, miközben másokat egyáltalán nem érdekel a vallás, mert nem találnak benne semmit, ami segítségükre lehet.

Nincs többé szükségünk olyan prédikációkra, amelyek arról szólnak, hogy miként kell bizonyságot tennünk másoknak. Sokszor mondják nekünk, hogy hirdetnünk kell az evangéliumot, ám erre a kihívásra feleletképpen felfedezzük, hogy nincs is mondanivalónk. Hogyan tudnánk meggyőzni másokat, hogy várják Krisztust, ha a legtöbben közülünk föl sem ismernék, ha ma eljönne? Szükségünk van valakire, aki beszéljen nekünk Istenről. A hitalapelvekről és az egyházi gyakorlatokról mindent tökéletesen tudunk.

Számos dolgot ismerünk, de nem ismerjük Krisztust. Sosem mutatták be nekünk, s ha Isten nem tesz csodát és nem nyilatkoztatja ki Őt, sosem fogjuk megismerni.

Kérlek, tanítsatok meg arra, hogyan ismerjük meg Istent és az Ő jellemét. Lelki értelemben még csecsemők vagyunk! Jézusra van szükségünk! Vágyunk arra, hogy megismerjük Őt. Mutassátok meg nekünk személyes tapasztalatotok által, hogyan kommunikálhatunk Vele. Legnagyobb szükségünk Isten megismerése. Meg tudnátok mutatni, hogyan találjuk meg Őt?”

Ez a kérdés azonban nem csak a 20 év körüli fiatalokra vonatkozik. Olyanok is, akik már 20 éve a gyülekezet tagjai, beismerték, hogy sikertelenül próbálkoztak megtalálni Őt. Valaki egyszer a következőképpen fogalmazta meg elkeseredését: „Azt hiszem, hogy Isten még a lakcímemet sem tudja.” Érdemes megfigyelnünk, hogy némely bibliai személyiség hasonló nehézségbe ütközött, amikor meg akarta találni Istent. Egy éhes lélek segélykiáltását olvashatjuk Jób 23:3 versében: „Ó, ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig…” Ámos 8:12 pedig olyan embereket említ, akik elcsigázottan járnak ide-oda, napkelettől napnyugatig az Urat keresve, és akik nem is fogják megtalálni Őt.

Hát nem elcsüggesztő? Tudni akarjuk, hogy Isten egyáltalán megtalálható-e. És hogy kezdeményezheti-e az ember Isten keresését?

Isten keres bennünket…

A Biblia szerint egyesek sikerrel járnak ebben a keresésben. Ők vannak kevesen. A Mt 7:14 verse két útról tesz említést, amely végső sorsunk felé vezet. Miközben a legtöbben közülünk a halál felé vezető széles úton folytatják a menetelést, másoknak sikerül megtalálniuk a keskeny utat, amely az örök életre visz. Jézus mondta, hogy ha keressük Őt, nyugalmat találunk a lelkünknek (Mt 7:7; 11:29), és Isten megígérte, hogy ha teljes szívvel keressük Őt, akkor meg fogjuk találni (Jer 29:13), mivel Ő nincs távol tőlünk (Csel 17:17).

Ennek következtében van segítségünk, amikor Istent keressük. Nem kell a lelkésztől várnunk, hogy győzzön meg arról, hogy Istenre van szükségünk, az igazság azonban az, hogy Ő mindig ott van, ahol mi vagyunk, próbál magához vonzani még mielőtt időt és energiát fordítanánk az Ő keresésére.

Emlékszem Jézus példázataira az elveszett juhról, az elveszett drakhmáról és a tékozló fiúról (Lk 15). A vámszedők és a többi „bűnösök” Jézus körül tolongva szívták magukba a szavakat. A félrehúzódó farizeusok és az írástudók, akik saját szemükben erényes emberek voltak, zúgolódni kezdtek: „Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik” (Lk 15:2).

Jézus egy nagy igazságot bemutató példázattal válaszolt: Isten keres bennünket, s az Ő keresése messze felülmúlja a mi keresési kísérleteinket. E három példázat bátorításul szolgál, mivel többnyire azt írják le, ahogyan Isten keresi az embert. És nem arról szólnak, hogy milyen emberek keresik Őt.

A veszteség…

Az első példázatban egy száz juhval rendelkező pásztor észreveszi, hogy egyik állata elveszett. Eltűnt valahol a sivatagban, s ha magára marad, akár el is pusztulhat. S bár tudatában volt saját állapotának, nem találta meg a haza vezető utat. A pásztor azonnal elindult a sivatagba megkeresni a juhát, s nem nyugodott, míg meg nem találta. Nagy örömmel hozta haza, majd összegyűjtötte a barátait és a szomszédait: „Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala” (Lk 15:6).

Jézus rámutatott, hogy az üdvösség nem annak az eredménye, hogy mi keressük Istent, hanem annak, hogy miként válaszolunk, amikor Isten keres bennünket. Lehet, hogy a juhhoz hasonlóan tudjuk, hogy elvesztünk, ám nem ismerjük a visszautat.

Isten azonban utánunk jön és megkeres. A második példázatban Jézus egy asszonyról beszélt, akinek volt tíz ezüstpénze. Egyik éjszaka észrevette, hogy az egyik pénzérme – valószínűleg a házban – elveszett. Mécsest gyújtott és átkutatta otthonát. Hosszasan kereste, mert bár kis érme volt, számára nagy értéket jelentett.

Megfigyelhetjük, hogy nem a sivatagban vagy a hegyekben veszett el, hanem a házban, gazdája otthonában. A pénzérme még azt sem tudta, hogy el van veszve. Tudta azonban ezt a gazdája, s addig kereste, míg meg nem találta. Aztán emlékeztetőül vendégséget szerzett. Jézus újból arra világított rá, hogy milyen nagyra értékel egyetlen lelket is a menny.

Jézus a tékozló fiú példázatával zárta tanítását. Egy hálátlan fiúról beszélt, aki saját döntésének a következményeként mindenét elveszítette. Távoli országba utazott, s annyi gazdagságot vitt magával, amennyit csak tudott. Az idegenben eltűnt, elveszett, így próbálta elfeledni az édesapját. Bizonyos idő után sikeres lett, barátokat szerzett, akik segítettek elkölteni a pénzét. De eljött az a nap is, amikor pénz nélkül maradt. Elkopott a kabátja. Még az inge is elkopott, s végül, amikor a disznókkal lakott együtt, „magába szállt”, s eszébe jutott atyja szeretete. Ennek a szeretetnek az ereje hívta haza, s akkor így szólt: „Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz…” (Lk 15:18).

Létezik bűnbocsánat a tudatosan elkövetett bűnre? Megbocsát Isten azoknak, akik lemondanak a hitről és azt választják, hogy elvesznek? Ez a példázat arra tanít, hogy bár tudjuk a haza vezető utat, Isten minden nap az ajtóban vár, tekintete a láthatárt kémleli, hogy mikor tűnünk fel a messzeségben. S amikor megpillant, elénk szalad, fogad bennünket, és örömmel átölel.

E három szemléltető példával Jézus bemutatta az isteni jóságot. Az élet különböző helyzeteiben azonosulunk ezen tapasztalatok valamelyikével. Talán tudjuk, hogy el vagyunk veszve, ám nem ismerjük a hazafelé vezető utat, de az is megtörténhet, hogy úgy vesztünk el, hogy nem is vesszük észre. De akár meg is tervezhetjük azt, hogy elveszünk, és nem tudunk már visszatérni. Jézus arról biztosít, hogy Isten mindhárom embercsoportot keresi. Értékesek ezek az emberek a menny számára, és Ő mindenkor örül minden megmentett léleknek.

Ez Isten óhaja. Ez az Ő megváltási terve. Ő nem egy távolságtartó személy, aki bújócskát játszik velünk, amikor a sorsunk forog a kockán. Nem kerül bennünket. Ellenkezőleg, olyan Istennek szolgálunk, aki sosem hagy tévelyegni, akár tudjuk, hogy eltévedtünk, akár nem, akár tudjuk a hazafelé vezető utat, akár nem.

Függetlenül attól, hogy milyen helyzetben vagyunk, Isten kezdeményez, mellettünk marad, magához vonz, s várja, hogy megérezzük közelségét. Keressük Őt továbbra is, mivel Ő keresett előbb bennünket. Szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett, elhagyta a dicsőséget és egy bűnnel és nehézségekkel terhelt világba jött. Mindig Ő keres bennünket.

„Rendben van” – mondhatja valaki –, „ám ha Krisztus keres bennünket, miért olyan nehéz megtalálni Őt?”

Ez volt a nagy kérdés már kezdetben is, amikor a bűn behatolt a világba. Azért nem találjuk meg Őt, mert energiáinkat leginkább arra fordítjuk, hogy meneküljünk Tőle, s néha épp akkor menekülünk, amikor megtaláltuk Őt.

Ádám a fák és a bokrok közé bújt el Édenben, mert tudta, hogy Isten nemsokára eljön, hogy találkozzon vele úgy, ahogy minden nap tette. S miután föllázadt a mennyei akarat ellen, már félt találkozni az Úrral. Végül talált egy sűrű bokrot, ahol elrejtőzhetett. Isten azonban hamar a keresésére indult.

Jákób a pusztába menekült a családjától. A testvére halálra kereste őt, s úgy gondolta, hogy hamarosan vége az életének. Kimerülten rogyott össze egy poros útszélen, párna- ként egy követ tett a feje alá, s próbált elaludni. S ekkor egy titokzatos, égig érő létrát látott álmában. Isten követte őt az úton, s Jákóbot meghatotta, amikor rádöbbent, hogy tévedései ellenére az Úr még mindig szereti.

Jónás Isten elől menekült. Nem akarta elvinni Ninivébe az üzenetet, s „megszökött”. A nyílt tengeren, a hajóban azt gondolta, hogy végre sikerült elszöknie, Isten azonban még a hal gyomrába is vele tartott.

A tárzusi Saul Jeruzsálem összes keresztényét megpróbálta megölni. Majd Damaszkuszba utazott, hogy ott is keresztényeket üldözzön. Isten követte őt, s kész volt megbocsátani a múltját, sőt kész volt segíteni neki új életet kezdeni. A damaszkuszi úton végig kísérte őt, s eszébe juttatta azt az imát, amit István mondott halála előtt: „Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt!” (Csel 7:60).

A menekülés útjai

Nem könnyű megszabadulni Istentől, mégis gyakran minden tőlünk telhetőt meg- teszünk, különböző stratégiákhoz folyamodunk, hogy a nyomunkat veszítse. A valóság azonban az, hogy egyetlen dolog elől menekülünk: az engedelmesség elől! Próbálunk megszökni az igazsággal való szembesülés pillanata elől, s megértjük, hogy képtelenek vagyunk igazgatni az életet és az örök dolgokat. Énünk és büszkeségünk nehezítik meg- mentésünket. A szív saját erejéből, saját képességei és forrásai alapján akarja megvalósítani az üdvösség vallását. Arra akarunk támaszkodni, amit magunk erejéből elértünk, és különböző megoldásokat találunk ki, csakhogy ne kelljen engedelmeskednünk.

Gyakran próbáljuk az időt jogosnak tűnő dolgokkal tölteni, mint például tanulás vagy munka, hogy ne kelljen komolyan gondolnunk olyan tényezőkre, mint az örökkévalóság és kapcsolatunk Istennel. A diákok gyakran panaszkodnak, hogy túl sok a tanulni- valójuk, s erre túl kevés idő áll rendelkezésükre. Ám ha visszagondolok egyetemi éveimre, elismerem, hogy azok voltak ám a gondtalan éveim, hiszen most egyre több felelősség és feladat hárul rám minden nap, s úgy tűnik, mintha egyre gyorsabban telne az idő. Valaki adott nekem egy könyvet, amelynek meglepő címe volt: „Hogyan élj 24 órát naponta”. Azt tervezem, egyszer majd elolvasom. Még nem lapoztam bele, mert nem volt elég időm!

Ha földi tevékenységekbe menekülünk, beszippantanak e világ gyönyörei. Önmagunktól és Istentől is menekülni fogunk, mivel folyamatosan rengeteg tennivalónk lesz, állandóan rohanunk, folyamatosan keressük az újabbnál újabb szenzációkat, s így pró- báljuk elhessegetni a jövőtől való félelmünket. Ez a gyönyörök utáni rohanás. Valósággal kifejlesztjük magunkban a nyugtalanság szindrómáját. S ha nem találunk elegendő tevékenységet vagy kedvtelést, ami lefoglalna, felháborodunk, mert nagy kínnak tűnik, hogy marad időnk arra is, hogy Istenre meg az örökkévalóságra gondoljunk!

Annak ellenére, hogy folyamatosan arról panaszkodunk, hogy sokat kell dolgoznunk, valamelyest elégedettek is vagyunk, mivel a munka megakadályoz abban, hogy feláldozzuk az énünket.

A menekülés egy másik módja a hamis vallás. Hivalkodva öltjük magunkra azt a vallási magatartást és nyelvezetet, amellyel rendelkezünk. A színjátszás szakemberei leszünk, azt színleljük, hogy Isten közelében vagyunk, miközben ez távolról sem igaz. S amikor nem tudjuk elfogadni a Vele való személyes kapcsolatot, módszereket keresünk, hogy elkerüljük Őt. Kedvünket leljük abban, hogy időnk nagy részében vitatkozzunk, szőrszál- hasogatók módjára beszéljünk vallási témákról. A feltételezéseknek általában nincs gyakorlati hasznuk, ámde éles elméről tesznek bizonyságot, s ezzel becsaphatunk másokat, mert elhiszik, hogy vallásos emberek vagyunk.

Bár tudatosan menekülünk Isten elől, Ő mindenhová követ, a közelünkben marad, segít, amikor nem tudjuk, mitévők legyünk, s tanácsol még akkor is, ha nem kérjük. Keresi az alkalmat, hogy kifejezhesse, mennyire szeret, s gondoskodik rólunk még akkor is, ha menekülünk.

Az Isten elől való menekülésnek van még egy kifinomultabb formája is, amelynek nem mindig vagyunk a tudatában, vagy egyszerűen nem akarjuk beismerni. Miután megértjük, hogy szükségünk van Istenre, s bár elfogadjuk, hogy engedelmeskednünk kell Neki, át kell adnunk magunkat, mégis újabb menekülési utakat keresünk. Kezdeményezzük a keresést, s azt képzeljük, hogy saját erőnkből képesek vagyunk megtalálni Őt.

Magatartásbeli változások

Sokan közülünk próbáljuk megváltoztatni a magatartásunkat, mert kézzelfogható megvalósításnak tűnik. Önvizsgálatot tartunk s próbáljuk megkeresni Istent önmegvalósítás és a pszichológia segítségével, anélkül, hogy Ő lenne életünk központja, és hogy példaképünknek Krisztust tartanánk. Próbálunk lemondani bűnös szokásainkról, gonosz gondolatainkról és törvénytelenségünkről. S ha sikereket érünk el magatartásunk megváltoztatásában, ha sikerül helyes erkölcsű személyekké válnunk, akkor azt hisszük, megtaláltuk Istent.

Néha azt hisszük, hogy megtaláltunk Istent, pedig csak kellemes érzelmek vagy túlhevült érzület vett erőt rajtunk. Ilyen az érzelmek vallása, amely nem Isten Igéjén alapszik. Keresünk egy bizonyos hangulatot, légkört, s próbáljuk jó emberekkel körülvenni magunkat. Isten-keresésünk sikere az aláhulló könnyek számától vagy a hátunkon végigfutó érzelmektől, a sejtelmes zenétől és fényhatásoktól függ, amelyek segítenek abban, hogy vallásosnak érezzük magunkat. Azt hisszük, hogy ha sikerült kialakítanunk a megfelelő hangulatot, lelki infúziót kapunk, ami majd érezteti hatását a legközelebbi érzelmi ébredésig.

Ez történik minden menekülési módszerrel az igazság pillanatától addig a pillanatig, míg végre meg nem értjük: arra van szükségünk, hogy átadjuk magunkat Istennek. Menekülni próbálunk az imára való felszólításra válaszolva, a gyülekezetbe járva vagy a lelkésszel beszélgetve. Kibúvót keresünk azt állítva, hogy sosem lennénk képesek bizonyos tetteket elkövetni. Ígéreteket és erőfeszítéseket teszünk, ám telnek a napok, s az irodánk, a szobánk nem viseli a térdeink helyét, s a Jézus életét és jellemét bemutató Bibliánk fedőlapját lassan belepi a por.

Kiegészítés

Anyagias és elvilágiasodott világunkban az a titka a Biblia szerinti eljárásnak, hogy naponta Istennel kell járnod!

Isten terve ma az életemben

A következő üzenetet kaptam Istentől a mai napra:

Mit vár el tőlem Isten:

________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________ ________________________________________________________________

Isten terve a mai napomra

Személyek, akikért imádkozom:

1. _____________________________

2. _____________________________

3. _____________________________

4. _____________________________

5. _____________________________

6. _____________________________

7. _____________________________

8. _____________________________

9. _____________________________

10. ____________________________